Parkolási ügy – újratöltve
A múlt héten írtunk Gergely Istvánról, az „emberről, aki beintett a parkolótársaságoknak”. Gergely úr tíz éve nem fizet parkolási díjat, mondván, a rendszer bűzlik a pénzlenyúlástól és a szabálytalanságoktól, s ezt a bíróság sem hagyhatja figyelmen kívül. Pereiben kívülről fújja a vonatkozó szabályokat, és sorra nyeri a jogvitákat. Cikkünket a www.168ora.hu-n csaknem százhatvanezren olvasták, Facebook-oldalunkon több mint harmincezren látták és négyszázan megosztották. Kaptunk leveleket pórul járt autósoktól, többen „nem csekély összegért” tanácsot szerettek volna kérni Gergely úrtól. Mi pedig utánajártunk az általa említett visszásságoknak, íme a jogi kiskapuk. LAMPÉ ÁGNES írása.
Bár a törvény szerint nyilvánosságra kell hozni az aktuális parkolási rendeletet, a fővárosi önkormányzat holnapján egy 2009-es elavult jogszabály található, az új pedig csak hosszas kutatás eredményeként lelhető fel az oldalon.
A Budapest portál főszerkesztőjétől, Schmidt Gábortól azt a választ kaptuk, hogy a Fővárosi Közgyűlés valamennyi rendelete elérhető a Fővárosi Közgyűlés menüpont Rendelettár almenüpontjából. Az aktuális, hatályos parkolási rendelet a nyitóoldaltól két kattintásra található.
Stimmel, ez lenne az eredeti, 2009-es.
És a módosítások? Azok „a Közérdekű adatok menüpontban a Fővárosi Közgyűlés korábbi döntései – így a parkolási rendelet korábbi módosításai is – elérhetők, kikereshetők”.
Vagyis azoknak külön kell utánajárni.
Talán Gergely úr aktivitásának köszönhetően egy gyors változtatás azonban történt: „A könnyebb tájékozódás érdekében módosítottuk a Szolgáltatások menüpont Parkolás és Közlekedés almenüpontjait, így közvetlenül elérhetők a legfrissebb parkolási információk, valamint – ezen almenüpontból is – a fővárosi parkolási rendelet hatályos változata.”
Már megérte.
Gergely úr arra is nyerési stratégiát alapozott, hogy hol alakítható ki fizető parkolóövezet. Annak célja elvileg a forgalomszabályzás, így csak ott működtethető, „amely területen a rendelkezésre álló parkolóhely az időszakok túlnyomó többségében a parkolási igényektől jelentősen elmarad”.
A Magyar Parkolási Szövetség elnöke, Nyikos István azt írja: a közúti közlekedésről szóló törvény szerint „díjfizetési kötelezettség olyan várakozási terület tekintetében és időszakra rendelhető el, amelyen az adott időszakban a járművek várakozására alkalmas helyek átlagos foglaltsága a 70 százalékot meghaladja”. Ám ezt a „telítettségi mutatót nem kell alkalmazni a törvény hatálybalépése előtt kijelölt várakozási területek tekintetében”.
Mivel a szabály 2010. június ötödikétől hatályos, a Fővárosi Közgyűlés rendeletében korábban megjelent övezeti besorolásokra nem vonatkozik. Ilyen az Alsó Törökvészi út is. Ez azért fontos, mert Gergely úr szerint az Alsó Törökvész út tetejéig kialakított fizető övezetben alig látni parkoló autót. Tehát hamis indokkal terjesztették ki a Margit körúti övezetet, amely így törvényellenesen működik.
Nyikos úr konstruktívan megjegyzi: „Sajnos az önkormányzatok a döntés meghozatalakor politikai érdekeket is figyelembe vesznek, ezért néhány terület, melyre a fizető parkolást kiterjesztették, szakmai szempontból is vitatható.”
Melyek lehetnek ezek a „politikai érdekek”?
„A fizető parkolóhelyek kijelölésének határkörével rendelkező önkormányzatok a választópolgáraik érdekeit is preferálják, azaz olyan helyen is ezzel a szabályozási eszközzel élnek, ahol a helyi lakosok közterületi várakozási esélyeit rontja a nem honos járművek várakozása. Tehát a lakosság kéri a parkolási díj bevezetését.”
Tényleg van ilyen?
A második kerületi önkormányzat sajtóosztálya megkeresésünkre azt válaszolta: „Mielőtt a Margit körúti övezetet fizetővé alakították át, rengeteg autó állt ott, P+R parkolónak használták, a legtöbbször nem törődve a közlekedési szabályok betartásával sem. A környéken lakók most is ott parkolnak, természetesen ingyenesen. Pontosan azért nem lehet most ott sok gépjárművet látni, mert a lakók legnagyobb megelégedésére fizető övezet lett. Ha nem az lenne, a korábbi áldatlan állapotok uralkodnának a területen.”
Gergely úr többször felhívta a figyelmet arra is: az állampolgár csak ráfizethet a rendszerre. Ha hamar végez, túlfizet, ha megcsúszik, mikuláscsomag várja. Sőt, gyakran megesik, hogy az üzemeltető duplán kaszál: az autós „bedobál” egy teljes órát, gyorsan végez, harminc perc után távozik, más beáll a helyére, és ő is fizet. Ez „jogalap nélküli gazdagodás”.
Nyikos elnök úr megjegyzi: számos más szolgáltatás is hasonlóan „rugalmatlan”: a tömegközlekedés díja sem távolságarányos, és a huszonöt grammos levél feladásakor is ötvengrammos díj fizetendő.
Arról is írtunk a múlt héten, hogy Gergely úr tárgyalásain – egy kivételével – az önkormányzatok és a parkolótársaságok részéről soha senki nem jelent meg.
A Magyar Parkolási Szövetségtől tudjuk, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon parkolási ügyekből tartanak a legtöbb tárgyalást, ezek jelentős részén képviseltetik magukat az ügyvédi irodák vagy az üzemeltetők. A személyes részvétel azonban nem kötelező, hiszen minden bizonyíték előre beadható.
A második kerületi önkormányzat sajtóosztálya azt írja: “Miután a kitűzött tárgyalások napi szinten sokszor elérik a tízet is, csak azokra a perekre tudunk elmenni, amelyeknél a személyes megjelenés elengedhetetlen. A megjelenés hiányát azzal tudjuk kivédeni, hogy a legnagyobb körültekintéssel minden rendelkezésünkre álló bizonyítékot becsatolunk, és a keresetlevelet részletesen terjesztjük elő pont azért, mert a kis értékű perekben a bíróság többnyire az első tárgyaláson döntést hoz.”
Gergely úr szerint az ő bírósági ítéleteinek hatására sem változott a parkolótársaságok gyakorlata. Ezt a Magyar Parkolási Szövetség cáfolja. Illetékesük azt állítja, csak 2010-ben számos jogszabály módosult: a várakozási övezet kijelöléséhez szükséges feltételek előírása, a pótdíjtartozások nyilvántartásának és a pótdíjfelszólítások kiküldésének szabályozása.
És van még muníció: a mérésügyi törvény tele aknával. A passzus szerint Magyarországon minden szolgáltatás ellenértéke kizárólag hiteles vagy „használati etalonnal ellenőrzött” mérőeszközzel határozható meg. És mivel sem a parkolóóra, sem a parkolóőr kis számítógépének órája, sem a fényképezőgépének órája nem hitelesített, „hiteltelen” a folyamat.
Nyikos úr erre megjegyzi: sem a mérésügyi törvény, sem a végrehajtásáról szóló kormányrendelet nem írja elő sem a parkolójegykiadó-automata, sem az ellenőrzésre szolgáló eszközök hitelesítését. “Megjegyzem, a parkolóautomaták és az ellenőrzéshez felhasznált, egyben fényképeket is rögzítő kézi számítógépek műszaki paraméterei nem maradnak el a közlekedési szabálysértéseket vagy az autópálya-díjak megfizetését ellenőrző műszaki berendezésektől. Az időbélyeg előállítása a legtöbb esetben a frankfurti órajelhez való kalibrációval történik, és az automaták döntő többsége is ahhoz szinkronizált.”
Megkerestük az illetékes Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz tartozó Metrológiai Hatóságot, ahol Kőszegi József főosztályvezető-helyettes is megerősítette: a parkolóórák, az ellenőrök által használt terminálok és digitális fényképezőgépek nem kötelező hitelesítésű mérőeszközök, mert a mérésügyi törvény végrehajtási rendeletének melléklete nem sorolja fel ezeket.
A szakember azért hozzáteszi: mivel az időmérés eredményéhez „joghatás fűződik, azaz elszámolás és szankció”, a parkolóautomatákat és kiegészítő eszközeiket időközönként etalonnal kell ellenőrizni, és ennek ténye dokumentálandó. Az erről szóló adatokat pedig bírósági megkeresés esetén biztosítani kell.
Ha Gergely úr kicsit felszívja magát, a végén még hitelesíteni kell a parkolóórákat.
