Párducos Árpád, de sávos sehogyan

Alapjában el tudom fogadni Dömötör Istvánnak a Hajnal Sebestyén írásával kapcsolatos észrevételeit, de végkövetkeztetésével (nevezetesen, hogy inkább megszünteti az előfizetést, mintsem szenvedő részese legyen egy Hajnal-féle továbbképzésnek) nem tudok egyetérteni. Dömötör úr – diplomáinak számát, de mindenekelőtt közölt írásait tekintve – nyilván sokoldalú, magasan képzett ember akinek (érthetően) nincs szüksége az alapok ismételgetésére. Ám bizonyára nem gondolja, hogy a lapot csupán a hasonlóan kiműveltek olvassák. És ránk, jóval kevesebb ismerettel bíró, hétköznapi emberekre egy-egy ilyen „alapfokú szeminárium” is nagyon ránk fér.

Az én véleményemet elsősorban az ő megszólalásaik, állásfoglalásaik alakítják (amennyiben megszólalnak egyáltalán). Nekem ők – mások mellett Dömötör István – a „mértékadó értelmiség”. Egyre nehezebben tudom magamnak feldolgozni (őszintén szólva ebbéli igyekezetem is egyre lanyhul) kiglancolt politikusok, itt-ott sztárolt közszereplők, pláne hivatásos utcai észosztók kinyilatkoztatásait. Egy szó, mint száz, továbbra is szívesen igénybe venném az efféle közismereti alapellátást. Mert sok mindent nem tudok.

Fogalmam sincs például (és ha emiatt szégyenkeznem illik, akkor most nyilvánosan, lesütött szemekkel pirulok), milyen igazolható históriai múlt, dicső történelmi esemény magyarázza az árpádsávos zászló mai sikertörténetét (a nyilas ténykedésről tudok, azzal nincs mit dicsekedni). Egyáltalán, mi köze hozzá honfoglaló fejedelmünknek? (Olvasmányaimból előbukkan – Vörösmartytól – Párducos Árpád, de sávos sehogyan.) Nagyon szomorú volt látni, ahogy a szomszédban, a kézilabda-vb-n, válogatottunk meccsein a nemzetiszínű lobogók között rendre ott lengették a sávosakat is, mintegy vele egyenrangúvá avatva őket. Szeretném tudni: miért?

Schmidt Károly
Magyarszék