Ortodox öntömjénezés karácsonykor

Aligha lep meg már bárkit, hogy minél rosszabb a helyzetünk, annál optimistább és nagyra törőbb nyilatkozatokat hallunk a Fidesztől. Most, az év vége közeledtével csúcsra jár a propaganda-gépezet, vélhetően azzal a szándékkal, hogy a csúf realitásokkal ne rontsák el az emberek ünnepi hangulatát. Ezt akár méltányolni is lehetne, hiszen van bajunk éppen elég, legalább ilyenkor próbáljuk elfelejteni a mindennapi gondokat, a bizonytalanságot, az állandó idegeskedést. Azt szeretnénk, ha végre békén hagynának minket, a politikusok is meghúznák magukat és inkább a családjukkal foglalkoznának.

Ez az önmérséklet azonban a jelek szerint Orbánéktól igen távol áll. Ebben ezúttal vélhetően az is szerepet játszik, hogy a diáktüntetések okozta zavart valamivel ellensúlyozni kell, és ilyenkor szinte reflexszerűen jönnek a már unalomig ismert populista szólamok. Orbánék ismét tanújelét adták, hogy nem tudják kezelni a váratlan válsághelyzeteket, kizökkennek a megszokott kommunikációs kerékvágásból, össze-vissza beszélnek, naponta ellentmondva saját maguknak. Nem tudnak szakítani a beidegződéssel, hogy hülyének nézzék az embereket, olyan primitív lényeknek, akik nem emlékeznek arra, mi hangzott el, mit ígértek, állítottak akár néhány éve, akár tavaly vagy éppen néhány napja. Másképpen magyarázhatatlan, hogyan adhattak elő három napon belül ötféle verziót a felsőoktatási keretszámokról, vagy hogyan minősíthette ilyen kapitális balfogások közepette Orbán Viktor az oktatás átalakítását kormánya egyik legnagyobb sikerének.

Ehhez képest már nem is feltűnő, hogy méltán népszerű jobbkeze szerint a magyar gazdaság jó úton halad és jobb idők jönnek, nagy növekedési fordulat előtt állunk. Ezt a véleményét például arra alapozza, hogy az elmúlt két évben 160 ezer új munkahelyet teremtettek, amivel csak az a baj, hogy a KSH-n kívül sajnos senki nem érzékeli, sőt: a versenyszférában az idén csökkent az alkalmazottak száma, a munkát keresőké viszont nőtt. A foglalkoztatás látszólagos javulását mutató adatok részben a közmunkának, részben pedig a felmérési módszertan változásának köszönhető, ahogy arra a figyelmet e rovatban már két évvel ezelőtt felhívtuk. A valós, nem közfinanszírozott és a költségvetésnek bevételt jelentő – hiszen ez a cél! – munkavállalók száma egy éve folyamatosan csökken.

Ami nem véletlen, mivel recesszióban vagyunk, a GDP zsugorodik, egész ágazatok küzdenek a túlélésért, miközben a kormány százmilliárdokat von ki a reálgazdaságból, feláldozva azt a politikai demagógia és haszonszerzés oltárán. Az a nyilvánvaló hazugság, hogy nincsenek megszorítások, mert az újabb és újabb adók főleg a pénzintézeteket és a vállalati szférát terheli, likvidálja a gazdasági fejlődési potenciált, elsősorban éppen a húzóágazatokban. Egyértelműen jelzi ezt a történelmi mélypontra zuhant beruházási ráta, a kiszámíthatatlanság miatti tőkekivonás, az uniós csúcsot elérő csődszám.

A lakosság helyzete sem jobb: a reáljövedelmek mostanra négy százalékkal csökkentek az előző évihez képest, és szinte pontosan ugyanilyen mértékben esett a kiskereskedelmi forgalom. Az infláció viszont uniós csúcson van, köszönhetően főként éppen az adóterhek növekedésének. Különösen nehéz helyzetben vannak a szociálisan leszakadó rétegek, amelyekről Orbánék egészen egyszerűen lemondanak, kezdve a munkanélküliekkel, folytatva a rokkantnyugdíjasokon át egészen a hajléktalanokig. Elképesztő, hogy egy magát keresztény értékrendűnek mondó pártból a társadalmi szolidaritás és a szociális érzék minimuma is hiányzik.

Ami a jövőt illeti, Orbánék abban reménykedhetnek, hogy ennél sokkal lejjebb már csak nem megyünk, főleg ha kedvezően alakul a külső környezet. A választási kampány előkészítését jelentő rezsicsökkentést karácsonyi ajándéknak szánták, sokan örülnek is neki, a kérdés persze az, ki fizeti az árát. Egy átlagos háztartás havi kb.2-3 ezer forintot nyer ugyan, de ha ezt a kereskedő cégekre terhelik, az ott dolgozók, a szolgáltatási színvonal és a beruházások látják a kárát, sőt az adóbevételek kiesésével a költségvetés is. Az pedig amúgy is feszített, a szakértők szerint túl optimista, és év közben törvényszerűen módosítani fogják.

Elemzők egybehangzó véleménye szerint az unortodox gazdaságpolitika nyomán még évekig stagnálásra, legfeljebb minimális növekedésre számíthatunk. Erre is csak akkor, ha az Orbánék által agyonkritizált és hanyatlásra ítélt Nyugaton, elsősorban Európában végre beindul a fellendülés és bővülnek az exportpiacaink, erősödik a befektetői bizalom. A globális növekedés miránk is kedvező hatással lehet, de igazából csak akkor, ha a bővülés feltételeit idehaza is megteremtjük, méghozzá a gazdaságot, a beruházásokat ösztönző és nem fékező, a cégek és a foglalkoztatás terheit csökkentő, mozgásterüket növelő lépésekkel, azaz teljes gazdaságpolitikai váltással. A karácsony a szeretet, a hit és a remény ünnepe: higgyünk és reménykedjünk benne, hogy ez mihamarabb bekövetkezik.