Orbánék ismét trükköznek az adóssággal

Olyan régen volt, hogy szinte már elfelejtődött, és a sajtónak kellett felhívnia a kormány és a Költségvetési Tanács figyelmét rá, hogy a 2011-ben büszke kétharmaddal elfogadott, az államadósság kordában tartását célzó stabilitási törvényben létezik egy képlet, amely előírja, maximum mennyivel nőhet az adósság a költségvetésben az előző évhez képest. Eszerint az állam nominális tartozása a gazdasági növekedés és az infláció különbözetének legfeljebb felének arányában emelkedhet.

A szakértőkhöz hasonlóan már akkor e rovatban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a megkötés ostobaság, mert olyan korlátozást jelent, amely hosszabb távon egy jól működő gazdaságban nem feltétlenül tartható, mert éppen a növekedés gátja lehet. Orbánék természetesen minden kritikát lesöpörtek az asztalról, és az akkor éppen csúcsra járatott adósságellenes harc propagandájának bűvöletében hatalmas sikerként állították be a kétharmados törvényt. Pedig ők is látták a tarthatatlanságát, nem véletlen, hogy négy évvel elhalasztották az alkalmazását.

Ami késik, nem múlik, most beleestek a saját maguk által állított csapdába. A 2016-os költségvetési terv jelenleg 2,5 százalékos GDP-növekedéssel és 1,6 százalékos inflációval számol, és a kettő közötti százalékos különbség felével emelkedhetne a nominális államadósság, ami nagyjából 140 milliárd forintot jelent. A terv azonban ennél 700 milliárddal többel számol, azaz a törvény szerint a büdzsét így elfogadni nem lehet. Jellemző, hogy ezen Orbánék nagyvonalúan átsiklottak, sőt a kormány már el is fogadta a tervezetet, amelyet még nyár előtt a parlamenttel is jóvá akarnak hagyatni.

Apró hajszál került azonban a levesbe, mert egy sajtóorgánum rámutatott a törvényi előírásra. Ennek nyomán hirtelen a KT is megvilágosodott, és elnöke bejelentette, hogy valamit tenni kell. A törvény szellemében a megoldás a 700 milliárdos korrekció lenne, Orbánék azonban ezt biztosan nem lépik meg. A segítségükre sietett a KT: Kovács Árpád azt javasolta, hogy módosítsák vagy töröljék el az amúgy is rossz adósságképletet, ezzel el tudják vágni a gordiuszi csomót. A gond ezzel az, hogy a Fidesz így látványosan beismeri, 2011-ben értelmetlen és betarthatatlan törvényt vert keresztül, és az adósság elleni harcot csúfosan elbukta.

Az ügyben felettébb lojálisan fellépő Kovács itt is mentőövet nyújt Orbánéknak: szerinte ugyanis négy éve még nem lehetett látni, hogy előállhat a mostani helyzet. Ez egyszerűen nem igaz: egyrészt – ahogy fentebb írtuk – szakértők már akkor figyelmeztettek erre, másrészt pedig a Fidesz-kormány hosszú távú prognózisaiból is egyenesen következett a törvény tarthatatlansága. Matolcsyék akkori hivatalos előrejelzései szerint ugyanis 2015-16-ra a növekedés 4 százalék feletti, az infláció pedig 3 százalék alatti lesz, azaz a nominális adósság csak minimálisan emelkedhet.

Pontosan tudható volt tehát, hogy az adósságképlet magas növekedés és alacsony infláció esetén szigorú megszorításokkal tartható csak. Orbánék ebben is úgy jártak el, mint számos más kérdésben: ha esetleg új kormány jön, azt sarokba szoríthatják a stabilitási törvénnyel, ha pedig ők maradnak, majd módosítják azt. Most ez utóbbi történik, és az elvileg független KT szégyenszemre még alájuk is játszik: nem azzal, hogy az eddigi hallgatás után hirtelen fellép az értelmetlen törvénnyel szemben, hanem hogy a tények ellenére visszamenőleg védelmébe veszi az akkori döntéshozókat.

Megfejeli ezt azzal, hogy Kovács Árpád szerint még van idő a módosításra, mivel a költségvetési végszavazás határideje csak ősszel van. Ezzel tulajdonképpen előre lehetőséget ad arra, hogy a nyáron már elfogadott költségvetéshez utólag igazítsák a törvényt, ami aligha lenne lehetséges egy jogállamban. A Költségvetési Tanács egyik feladata éppen az ilyenfajta törvénytelenségek megakadályozása lenne, de ne feledjük: a háromtagú testületben a volt fideszes ÁSZ-elnök mellett az a Matolcsy György is ott ül, aki 2011-ben a stabilitási törvényt miniszterként kidolgoztatta.

Ami pedig a mostani helyzethez vezető lényegi okot illeti, a felgyorsult növekedés ellenére a bruttó nominális államadósság jelentősen növekszik, a GDP-hez viszonyított aránya pedig alig csökken. Már tavaly is csak úgy tudták papíron tartani ez utóbbi alkotmányosan rögzített csökkenését, hogy a GDP kalkulációjánál nem a tényeleges, nullához közeli inflációs számmal számoltak, hanem 3 százalékkal. Így érték el, hogy az adósságarány icipicivel javuljon és 78 százalék alatt maradjon.

Ezzel együtt 2010 és 2014 között a GDP-arányos bruttó államadósság csupán négy százalékkal csökkent, a nettó viszont 3 százalékkal nőtt! Mindez annak ellenére történt, hogy közben felhasználták a magán-nyugdíjpénztáraktól elvett, a GDP 10 százalékát kitevő vagyont. Ha ehhez hozzátesszük az ebben az időszakban az uniótól kapott, összességében az éves GDP csaknem ötödét kitevő támogatást, felmerül a kérdés: milyen forrásokból és mihez képest teljesítünk jobban?