Orbánék bizonyították: nálunk bármi lehetséges
Orbánék nem elégednek meg azzal, hogy mindent megtesznek a nagy kereskedelmi cégek kivéreztetésére, de cinikusan még őket teszik felelőssé az előre megjósolt negatív következményekért. Az abszurd lépések magyarázata még abszurdabb, lásd például a napelemekre kivetett termékdíj ügyét.
Bár már hozzászokhattunk volna a fideszes kormányzás stílusához, Orbánék intézkedései és az azokhoz kapcsolódó arrogáns és cinikus, a valóságot vehemensen tagadó kommunikáció még mindig kiveri a biztosítékot a józan gondolkodású állampolgároknál. Ott vannak például a kereskedelmi hálózatokat sújtó törvények, amelyek nyíltan arra irányulnak, hogy megnehezítsék a nagy multik dolgát, kezdve a gigantikusra emelt élelmiszer-felügyeleti díjjal, folytatva a vasárnapi bezárással és a veszteséges cégek jövőbeni ellehetetlenítésével. A piacátalakítási szándékot Orbánék sem titkolják, nehéz is lenne, mivel az adóterhek aránytalanságából és a szabályozás részleteiből egyértelműen kitűnik, kiktől akarnak szabadulni és kik a kedvezményezettek.
A kereskedelmi érdekképviseletek és a piaci szereplők még a törvények elfogadása előtt rámutattak az elkerülhetetlen következményekre: az érintetteknek nincs más választásuk, mint költséglefaragással ellensúlyozni a drasztikusan megnövelt terheket és a vasárnapi forgalom kiesését. Az első lépéseket a legnagyobb hazai hálózat, a Tesco tette meg, 13 áruháza bezárásával és 564 dolgozója elbocsátásával. A cég vezetője külön levélben indokolta meg a kényszerű leépítést, az okként a gazdálkodásuk feltételeit súlyosan rontó kormányzati intézkedéseket jelölte meg.
A válasz gyors volt, és méltó Orbánékhoz: az NGM szerint mindenért a Tesco és anyacége rossz gazdálkodása a felelős, ezért egyedi vállalati problémáról van szó. Érdemes megnézni, mi is ez az „egyedi” probléma. A Tesco esetében a forgalmára vetített élelmiszer-felügyeleti díj januártól nagyjából harmincszorosára, azaz több százmillió forintról mintegy húszmilliárd forintra (!) nőtt. Ez persze az ő „egyedi” gondja, miért olyan nagy a forgalma – a helyzet ugyanaz, mint az RTL Klub esetében, ahol a különadó szintén nem arányosan, hanem exponenciálisan nő, ezért fizeti egyedül a többletteher négyötödét.
Hogy a Tesco mozgástere még tovább szűküljön, vasárnap be kell zárnia, ami a kialakult vásárlási szokások miatt bizonyosan minimum átmeneti forgalomcsökkenéssel jár. Az már csak hab a tortán, hogy a hatalmas érvágást mindenképpen ki kell gazdálkodnia valahogy, mert ha netán veszteséges lesz, két év múlva bezárhatja a boltot. Mindez attól függetlenül drasztikus költségcsökkentésre kényszeríti nálunk, hogy az angol anyacég momentán tényleg gondokkal küzd, mivel az itt termelődő veszteséget kintről nem is pótolhatnák, hiszen éppen ezzel indokolták a kötelező nyereségességet előíró törvényt (azaz ne kerülhessenek a multik piaci előnybe azzal, hogy az anyacég finanszírozza őket).
Vargáék felelősséghárítása tehát egyszerűen hazugság, amit más piaci szereplők példái is mutatnak. A SPAR-nál a felügyeleti adó 345 forintról kilencmilliárdra (!) emelkedik, a különbözetet ők egyszerűen leveszik a beruházási és fejlesztési keretből, így például a tervek ellenére nem nyitnak új üzleteket. Az Auchan hasonló védekező lépéseket tesz, azaz részben bejön Orbánék számítása, hogy teret nyerhetnek a más , főként franchise rendszerben működő hazai hálózatok, elsősorban a számukra igen kedves CBA. Az nem zavarja őket, hogy az ágazati érdekképviselet szerint a törvényi változások miatt rövidesen tömeges leépítések indulnak, és 15-20 ezer ember veszítheti el az állását. Vargáék szerint persze ez is az egyes vállalkozások „egyedi” problémája lesz majd.
Orbánék januártól életbe lépett abszurd lépései közül az viszi el a pálmát, hogy környezetvédelmi termékdíjjal sújtják a napelemeket és a szélerőművek főbb alkatrészeit. Nem is akármilyennel: a napelemnél kilónként 114 forint a mérték, ami duplája az akkumulátorénak, azaz eszerint kétszer annyira szennyezőnek tartják, mint az ólmot és a savat! Ezt a teljes agyrémet a kormány egy zavaros és nehezen követhető magyarázattal indokolta, amelynek a lényege, hogy minderre egy uniós szabály miatt van szükség. Az idézett EU-s előírás az elhasznált termékek kötelező begyűjtésére vonatkozik, amelyet Orbánék – ki tudja, miért – államosítottak, holott az unióban általában maguk a forgalmazó cégek végzik.
Ez a termékdíj nem csupán a józan észnek, de minden környezetvédelmi szempontnak is gyökeresen ellentmond. Kezdjük azzal, hogy az egész EU-ban nemhogy különadóval sújtanák, de kedvezményekkel támogatják a megújuló, zöld energia kiaknázását. Nálunk az Orbán-kormány ennek pont az ellenkezőjét teszi, holott az unióban a sor végén kullogunk a megújuló források hasznosításában: arányuk csupán 4 százalék, holott a vállalásunk szerint öt év múlva el kellene érnünk a 14 százalékot. Ehelyett 2010 óta Orbánék lényegében minden nagyobb projektet leállítottak, szélerőművek sem épültek azóta, és egy lépéssel sem kerültünk közelebb a vállalt célhoz.
Most még egy oszlopos pofont adtak a zöldenergiának, és nem tudni, hogy ez egyszerű hülyeség vagy szokás szerint valami sunyi szándék áll mögötte. Az bizonyos, hogy a büdzsé szempontjából az új termékdíjból befolyó összeg lényegtelen, mivel alig telepítenek nálunk napelemeket, szélerőműveket pedig újabban gyakorlatilag egyáltalán nem. Az elhasznált termékek begyűjtésére való hivatkozás nevetséges, egyrészt a napelemek várható élethossza legalább 25 év, másrészt főként újrahasznosítható anyagokból állnak. Nincs tehát semmilyen ésszerű indok erre a termékdíjra, hacsak az nem, hogy az orbáni abszurdisztán ismét bizonyította: kis hazánkban manapság bármi lehetséges.
