Orbánék bedarálták az Alkotmánybíróságot

Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyolc olyan alkotmánybíró tevékenységét vizsgálta 2011 és 2014 ősze közti huszonhárom – a szervezetek szerint – nagy jelentőségű döntés kapcsán, akiket a Fidesz–KDNP már a többi párttal egyeztetés nélkül jelölt és választott meg, eredményüket kedden sajtótájékoztatón mutatták be.

Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szalay Péter, Szívós Mária és Stumpf István olyan döntéseit vizsgálták, ahol az alkotmánybírók a testületben egyedileg nyilvánultak meg, tehát ők voltak az ügy előadó bírái – a testület számára a határozat tervezetének megfogalmazói –, vagy párhuzamos indoklást, különvéleményt fogalmaztak meg.

A 2011 és 2014 közti huszonhárom megvizsgált döntésből a jogvédők szerint két alkotmánybíró, Balsai István és Juhász Imre 100 százalékban, négy további több mint 80 százalékban a kormányoldalnak kedvező döntést hozott, és a nyolc új alkotmánybíró közül csak kettő, Stumpf István és Szalay Péter esetében kiegyensúlyozottabbak a döntések. Stumpf 32, Szalay 57 százalékban foglalt állást a kormányoldal számára kedvezően a civilek szerint – írja az MTI.

Szabó Máté Dániel a TASZ képviseletében az egyes alkotmánybírákat is röviden jellemezte. Szerinte Balsai István „nem tudta levetkőzni” húszéves politikusi múltját, Dienes-Oehm Egon szinte a „hatalom szeméből” próbálta kiolvasni szándékait, hiszen még el sem fogadott alkotmánymódosításra is hivatkozott, Juhász Imre az alkotmányjogi érvek helyett a különleges történelmi helyzettel próbálta alátámasztani döntéseit, Pokol Béla korábbi szakmai tevékenységével összhangban alkotmánybíróként is tagadta az alkotmánybíráskodás lényegét, a többségi akarat alkotmányos korlátainak kijelölését, Stumpf István „ellentmondásos tevékenységében” az alkotmányos meggyőződés és a politikai vélemény viaskodása figyelhető meg, Szalay Péter csak szűkebb érdeklődési körén belül igyekezett alkotmányos szempontokat érvényesíteni, Szívós Mária alkotmánybírói tevékenységét pedig a jogvédők szerint nem annyira alkotmányjogi megfontolások, mint inkább a kormányzati akaratnak való megfelelés jellemzi.

Az AB egészét vizsgálva a huszonhárom döntéssel kapcsolatban a jogvédők azt állapították meg, hogy az egyeztetés nélkül megválasztott, „egypárti alkotmánybírák” 2013 tavaszi többségbe kerülése előtt meghozott tíz fontos döntés a kormánytöbbség hatalmát korlátozó jellegű volt, míg az azt követő tizenháromból már csak három ment szembe a kormánytöbbség törekvéseivel.

Somody Bernadette az Eötvös Károly Intézet képviseletében elmondta: a kiválasztott huszonhárom döntés közjogi alapkérdésekkel, igazságszolgáltatással, választási rendszerrel, magántulajdonnal, vállalkozás szabadságával és emberi jogokkal kapcsolatos. A kiválasztott nyolc alkotmánybíró tevékenységének megítélésénél a jogvédők elsősorban az alkotmány politikai célú átírásához, a demokrácia és nyilvánosság, illetve a hatalommegosztás és a független intézmények kérdéseihez, valamint az emberi jogokhoz fűződő viszonyt vizsgálták.

A három szervezet képviselői arra is felhívták a figyelmet, hogy a tavaly megválasztott három új alkotmánybíróval már tizenegy, kormánypártok által az „egypárti jelölési rendszerben” választott tagja van a testületnek, és a nemrég távozott Paczolay Péter elnök helyének betöltésével az összesen tizenöt fős testület négyötöde lesz a kormánypártok által megválasztott alkotmánybíró. Az új szabályok szerint az alkotmánybírók már nem kilenc, hanem tizenkét évig töltik be hivatalukat, illetve ha nem sikerül megválasztani utódjukat, még hosszabb ideig.