Orbán Viktort meglepte, mekkora pofont kapott, ha nem adja fel, megmondják neki, hogy elég volt
Orbán Viktor nem kaphatott mást saját pártcsaládjától. Miközben közelednek az európai parlamenti választások, újból és újból arra hívta fel az európaiakat, hogy távolítsák el az unió jelenlegi vezetését. Ám ez a vezetés kizárólag néppárti politikusokból áll, mondta lapunknak Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, az első Orbán-kormány washingtoni nagykövete. Az Európai Tanács élén álló Donald Tusk éppen úgy a kereszténydemokrata frakció tagja, mint a bizottság Orbán által folyamatosan támadott elnöke, Jean-Claude Juncker, vagy az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani. Amikor tehát Orbán arról beszél, hogy az Európai Unió vezetése alkalmatlan feladatainak ellátására, nemcsak általában támadja a centrum erőit, de saját pártcsaládja ellen fordul, annak választási esélyeit rontja. Veszélyezteti a főáramú politizálás jövőjét és a Néppárt elsőségét.
Jarábik Balázs, az amerikai Carnegie Alapítvány elemzője szerint ez alighanem szándékos taktika része volt. Mint mondja, Orbán maga szaladt bele a pofonba, bár nem sejtette, hogy ekkora lesz. A magyar kormányfő keménykedése azt jelezte, hogy folytatja azt az európai szintű kultúrharcot, amelyet a nemzetközi közvélemény az ő nevéhez köt. Emmanuel Macron francia elnök arról beszél, hogy Orbán és az ő víziója között kell választani. Az európai sajtó döntő része egyre azt szajkózza, hogy Angela Merkel és Macron együtt áll az egyik oldalon, a másikon pedig Orbán van. Ezek a kampányszlogenek olyan hízelgően magas szintre emelik fel a magyar vezetőt, amely neki megfelel. Úgy dönthetett tehát, hogy a mostani csatát látványosan elveszíti annak érdekében, hogy a háborút megnyerhesse.Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Orbán a Sargentini-jelentés elfogadása előtt mondott strasbourgi beszédében a konfrontációt választotta, bár Manfred Weber néppárti frakcióvezető menekülő-útvonalat ajánlott neki. A miniszterelnök nem volt hajlandó békülékenyebb megközelítésre sem a CEU, sem a civil szervezetek ügyében, ami pedig valamelyest módosíthatott volna a szavazási arányokon.
Kiderült, hogy Orbán nem illik az Európai Néppárt családjába, mert nem jobbközép, mérsékelt konzervatív politikus – összegez Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke. Szerinte a miniszterelnök eddig kettős játékot folytatott. Feltűnt pártcsaládja megújítójának szerepében, hogy azt jobboldali radikális irányba tolja, miközben csatlakozott a populisták táborához is. Hősének nevezte például azt a Matteo Salvinit, aki a Néppárt esküdt ellenfele. Ennek a kettős játéknak szakadt most vége, Orbán vagy feladja kényszeres küldetéstudattal hangoztatott elképzelését, hogy az Európai Néppárton belül hatalomra tör, és saját pártcsaládjának átalakításával magát az Európai Uniót változtatja meg, vagy képviselőtársai mondják meg neki, hogy elég volt. Hegedűs szerint a magyar kormányfő csak úgy kerülheti el, hogy a Fideszt kizárják a Néppártból, hogy legalább a májusi választásokig kivár, nem megy tovább a választott úton.
Jarábik szerint feketén-fehéren bebizonyosodott viszont a mostani szavazással, hogy az Európai Parlament képviselőinek többsége elutasítja a hatalom gyakorlásának azt a módját, amelyet Orbán Magyarországon bevezetett. Amelynek egyébként semmi köze sincs sem a migrációhoz, sem a kereszténydemokrácia érvényes értelmezéséhez. A hatalomgyakorlásnak ez a módja egyszerűen a jogállami követelmények semmibevétele. Az elemző úgy vélekedik, hogy a Sargentini-jelentés nem jogokról, hanem jogelvekről szól. Hétszer módosították a gránitszilárdságú Alaptörvényt. Van rá joguk? Van, ezt megengedi az alkotmány, erre a magyar Országgyűlésnek mandátuma van. Szoktak ilyesmit csinálni jogállamokban? Nem – feleli az elemző a saját kérdésére, és arra figyelmeztet, hogy bármi legyen is a 2019-es választások eredménye, a Fidesznek figyelembe kell vennie, hogy nem tudja megváltoztatni azokat az általános jogelveket, amelyekre az európai politikai rendszer épül.Más kérdés persze, hogy van-e reális esélye arra, hogy a kontinens meghatározó politikusává nője ki magát. A Carnegie Alapítvány felvidéki születésű elemzője szerint tény, hogy Orbánnak vannak olyan meglátásai, amelyeket egyre többen elfogadnak számos nyugati demokráciában. Ilyen például a politikai korrektség elutasítása, amely a finomkodó megfogalmazásokkal elfedi a valóságot. Növekszik azok tábora is, akik szerint nem fogadható el, ha olyan mértékben túlhajtják a kisebbségek védelmét, hogy ezzel a többség érdekei fölé emelik véleményüket, érzéseiket. Valójában Orbán migrációval kapcsolatos álláspontját is számos kereszténydemokrata párt átvette, és mindezzel kapcsolatban lehetséges a fordulat a 2019-es európai parlamenti választásokon.
A jelentés tehát nem a migrációhoz való viszonyt tükrözi, hanem Magyarország imázsának pillanatfelvétele. Az országkép jelentőségéről kevesen tudnak annyit, mint Jeszenszky Géza, Az elveszett presztízs című könyv szerzője. A volt külügyminiszter lapunknak felidézte, hogy eredetileg Magyarország nagy barátja volt az a két angol elemző, Robert William Seton-Watson és Wickham Steed, akik később kulcsszerepet játszottak a trianoni határok felrajzolásában. Akkoriban volt néhány olyan kérdés, elsősorban a nemzetiségi politika ügye, amellyel kapcsolatban ezek a Magyarország iránt elkötelezett szakértők aggódó és segítőkész javaslatokat tettek, kiigazításokat javasoltak. Ez azonban olyan lehengerlő negatív visszhangot váltott ki, olyan támadásokat kaptak a nyakukba, amelyek az ország ellenségévé tették őket. Természetesen ma nem fenyeget újabb Trianon veszélye, de az országimázs romlásának Jeszenszky szerint így is nagyon súlyos politikai és gazdasági következményei lehetnek, például az unió következő költségvetésének tárgyalásakor.
Orbán Viktor és Judith Sargentini az EP-vitánA Kelet–Nyugat szembenállás jelét látja Jarábik Balázs is, főképp abban, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár szembefordult a magyar vezetéssel. Látható, hogy az osztrák vezető kész a partnerségre a migráció ügyében, de számára is elfogadhatatlanok azok a hatalmi és propagandamódszerek, amelyeket Orbán Magyarországon bevezetett. Az európai parlamenti szavazás tehát valójában arról szólt, hogy a hatalomgyakorlásnak az a módja, amelyet a miniszterelnök itt, a Lajtától keletre bevezetett, nemcsak elfogadhatatlan volt, de elfogadhatatlan is maradt a Lajtától nyugatra. Ezt kellene Orbánnak tudomásul vennie. Feledy Botond elemző a 168 Óra kérdésére felelve úgy értékelte, hogy valójában a kelet-nyugati törésvonal megnyilvánulása, hogy az unió eddig két értékrendbeli kihívást vett komolyan, Lengyelország és Magyarország esetét. Ez azt bizonyítja, hogy az uniós intézményrendszernek még sokat kell dolgoznia azon, hogy hidat verhessen az egész kontinenst megosztó politikai kultúrák közé. Feledy szerint Magyarország és a kormány számára az egyik legnagyobb kockázat – a befektetői megítélés romlásán kívül – a magyar–német kapcsolatok lehűlése lehet.Hogyan tovább? Mi lesz a sorsa a jelentésnek, amely elsősorban nem jogi, hanem politikai dokumentum? A volt külügyminiszter szerint csak jogi csűrés-csavarás annak megkérdőjelezése, hogy hová is kell számolni a tartózkodó szavazatokat. Akárhogyan nézzük is, egy meghatározó többség súlyosan elmarasztalta a magyar kormány politikáját, és ezen mit sem változtat egy bírósági határozat. Hegedűs István úgy véli, hogy józan megfontolás helyett egyelőre a düh és a dac dominál a reakciókban, ennek alapja, hogy nem tűrhetjük, hogy nem nekünk adtak igazat. Ebben persze a tábor egyben tartásának igénye jelenik meg. „Harcolunk, nem adjuk fel, nekünk van igazunk, csaltak!” Bár a folyamat végén szankciókra aligha kerül sor, a Magyarországi Európa Társaság elnöke azt hangsúlyozza, hogy maga az eljárás a végkimenetelétől függetlenül is fontos. Az eljárás folyamatosan jelen lesz a politikai vitákban, újra és újra visszatér a nemzetközi sajtóban. Az európai elit számára eldöntendő kérdés marad, hogyan is viszonyuljon a magyar vezetéshez, és ezt végül a kormányfők tanácsának is meg kell vitatnia. A 7. cikkely szerinti eljárás megindítása olyan politikai ügy, amely folyamatosan mozgósítja majd Európában nemcsak a populistákat, de a populistákkal szemben álló erőket is. Azok az egész új jobboldalnak visszavágnak, amikor Orbán politikáját bírálják.
Bullmann: Nem Orbánék jönnek
Ez év tavaszán Udo Bullmannt választotta elnökévé az Európai Parlament, az EP 190 tagú szociáldemokrata frakciója. A német politikus egyetemi oktató volt, mielőtt Hessenben főállású párttisztségviselővé választották. 1988-ban szerzett társadalomtudományi doktorátust, a Giesseni, majd a Glasgow-i Egyetemen tanított. Az EP második legerősebb képviselőcsoportjának vezetője határkőnek tartja a 7. cikkely szerinti eljárás megkezdését a magyar kormány politikája miatt.
Fotó: MTI/Európai Parlament Multimédiás Központja/Genevieve Engel– A magyar kormány kommunikációja szerint az Európai Parlament képviselőinek többsége azért szavazott a Sargentini-jelentésre, mert Magyarországot akarták büntetni menekültpolitikája miatt. Ön mit gondol erről?
– Az Európai Parlament azért fogadta el a Sargentini-jelentést, mert a magyar kormány Orbán Viktor vezetésével évek óta, tervszerűen aláássa a demokráciát, a jogállamot, korlátozza a magyar állampolgárok jogait. A kritikus ügyek listája igen széles körű, kezdve a sajtó szabadságától és az egyetemi függetlenségtől egészen a civil szervezetekig, az alkotmányos jogok korlátozásáig, a választási rendszer manipulációjáig és a menekültek jogainak semmibevételéig. Itt nem egyes esetekről van szó, hanem a liberális demokrácia és pluralizmus alapvető elveinek szisztematikus sérelméről egy uniós tagországban. Az üzenet világos, felhívjuk Orbán Viktort, hogy adjon választ a jogállam magyarországi működésével kapcsolatos súlyos kifogásokra. Orbán teljes elzárkózása a migránsok és menekültek ügyében persze szintén alapvető európai értékeket sért, és ez az egyik oka annak, hogy nem tudunk előrejutni a fenntartható és igazságos európai menekültügyi rendszer létrehozásában.
– Orbán Viktor álláspontja szerint az 1968-as eszmék elavultak, a szocialisták és a liberálisok Európa-szerte veszítenek támogatottságukból. Mint mondta, most a kilencvenes évek antikommunista, keresztény és nemzeti érzelmű generációja jön. Mi jövünk, tette hozzá. Ön szerint kik jönnek?
– Európa a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia, az egyenlő esélyek földrésze, az európaiak döntő többsége elkötelezett támogatója ezeknek az értékeknek. Olyanok jönnek tehát, akik ezt képviselik, és Orbán Viktor nincs közöttük. Ő és más jobboldali populisták meg akarják gyengíteni azokat az értékeket, amelyekre Európa épül, de ezt nem fogjuk megengedni nekik. Megtaláljuk a megfelelő válaszokat a jobboldali populisták kihívásaira. Felfedjük hazugságaikat, álmegoldásaikat, és reális válaszokat ajánlunk az emberek többségét foglalkoztató kérdésekre.
– Mindenki tudja, hogy a 7. cikkely olyan atombomba, amelyet nem is lehet felrobbantani, mert Magyarország és Lengyelország megvédik egymást. Mi lehet akkor a 7. cikkely szerinti eljárás megkezdésének következménye? Hívei szerint a döntés csak erősíti a magyar miniszterelnököt.
– Orbán Viktor jól tudja, hogy az unió tagállamai függenek egymástól, s hogy ez a határozat egyáltalán nem erősíti, hanem ellenkezőleg, elszigeteli őt. Ez a szavazás végre színvallásra kényszerítette néppárti barátait is, akik hosszú időn át udvaroltak neki. Most az Európai Tanácson az állásfoglalás sora. A nemzeti kormányok már hosszú idő óta szemet hunytak Budapest illiberális lépései felett. Most az első és legfontosabb dolog, hogy ez a téma ezen a héten szerepeljen vezetőink salzburgi találkozójának napirendjén. Felszólítjuk őket, hogy kövessék a parlament kezdeményezését az alapvető demokratikus elvek védelmében. / Barát József
