Orbán Viktornak nem jön ki a matek, az Európai Néppárt most már megszabadulna tőle
Valamennyi pártcsalád csúcsjelöltjét alkalmatlannak találja a magyar miniszterelnök arra, hogy az Európai Bizottság elnökévé váljon. Orbán Viktor tehát kihátrált az Európai Néppárt (EPP) listavezetője, Manfred Weber mögül, mondván, a bajor politikus megsértette a magyarokat, amikor úgy nyilatkozott, nem akar a voksaikkal a bizottság élére kerülni. Weber valójában arra utalt, hogy ha a Fidesz képviselői biztosítanák a megválasztásához éppen hiányzó szavazatokat, és elnyerésük érdekében engedményeket kellene tennie Orbánnak, akkor inkább nem lesz bizottsági elnök. Weber nem ma jött le a falvédőről, azoknak üzent ezzel, akiktől több szavazatot remélhet, mint Orbántól és társaitól: a szocialistáknak és a liberálisoknak. Az EPP szóvivője vissza is szólt Orbánnak: „Nem Weber lesz az Európai Bizottság első olyan elnöke, akit a Fidesz szavazatai nélkül választanak meg.”
Orbán azon a sajtótájékoztatón tagadta meg Webert, amelyet Heinz-Christian Strachénak, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjének társaságában tartott Budapesten. Az osztrák alkancellár látogatása néhány nappal követte Matteo Salvini Liga-vezér magyarországi útját. Az olasz miniszterelnök-helyettest helikopterrel röpítették a határkerítéshez, amit vendég és vendéglátó egyaránt elégedetten szemlélt. Orbán előzőleg úgy nyilatkozott: „A legjobb barátom még mindig Berlusconi, nagy ember, korszakos. De Salvini szerepe most fontosabb.” Már Orbán augusztusi milánói vizitjén világossá vált, hogy ejtette Berlusconit, aki nem mellesleg mégiscsak az EPP kötelékébe tartozik. A hősként emlegetett Salvini érdeme Orbán szerint, hogy belügyminiszterként lezárta a migráció tengeri útvonalát. A magyar kormányfő így magából is hőst kreált, hiszen ő meg a migráció szárazföldi feltartóztatójának szerepében tetszeleg.
Salvini Ligája ugyanabban pártcsaládban foglal helyet, mint a Strache fémjelezte FPÖ, az osztrák alkancellár felmutatása pedig azt volt hivatott bizonyítani, járható az út, amit Orbán javasol az EPP-nek. – Európának át kellene vennie az osztrák modellt” – mondta Orbán, arra utalva, hogy a néppárti Sebastian Kurz a 2017-es választási győzelmét követően az FPÖ-vel alakított kormányt, nem a szocialistákkal. Orbán ugyanilyen szövetségi politikát javasol az európai színtéren, már csak azért is, mert akkor nem lenne értelme kizárni a Fideszt az EPP-ből, és ő maradhatna a legnagyobb csapatban.
Az idegenellenes, egykor a neonácikkal is barátkozó FPÖ kormányzati működése meggyőzte Orbánt, hogy ez a párt nem szélsőséges. A Fidesz elnöke, ha érdekében áll, hitelesnek tekinti a szélsőjobboldal néppártosodását. Akkor is, ha az FPÖ politizálásába a mai napig simán belefér az Ausztriában munkát vállaló magyarokkal való riogatás. Ám az fontosabb Orbán számára, hogy a magukat immár „hazafias pártként” meghatározó szélsőjobboldali erők szalonképességét ecsetelje a húzódozó EPP-nek. Mégiscsak jó valamire a politikai korrektség. Különben pedig „minden stratégiai kérdésben egyetértés mutatkozott az FPÖ elnöke, alkancellár úr és a magyar kormány delegációtagjai között”, nyugtázta Orbán. Az EPP-től jobbra kitörő kampánybarátkozással a szélsőjobb pártok egymást segítve jelzik a választóknak: olyan erőkoncentráció készülődik, amire érdemes leadni értékes voksaikat.
Ugyanebből a megfontolásból az FPÖ jelen lesz Salvini május 18-án esedékes milánói kampánygyűlésén, ahová a Fideszt tapintatosan meg sem hívták, hiszen szerte az európai jobbszélen mindenki tudja, még a felfüggesztett EPP-tagság is jár egyelőre némi kötöttséggel. Mindazonáltal Orbán mindenkit biztosított, hogy Salvinivel „látványosan, nyíltan és bevallottan” keresik az együttműködést.
A magyar miniszterelnököt különben is körüludvarolják Európában. Salvini várja a Fidesz csatlakozását a „Ligák Ligájához”, az Népek és Nemzetek Európai Szövetségéhez. Terve az, hogy a több pártcsaládban szétszórt nacionalista és bevándorlásellenes erőket közös zászló alá gyűjtse. A Salvinivel szövetséges Marine Le Pen szintén invitálta Orbánt az új politikai otthonba, amit a magyar miniszterelnök azzal viszonzott, hogy megdicsérte a korábban antiszemita, ma már viszont a szekularizált köztársaságot az iszlámtól védelmező francia pártvezért. „Prioritást látnak a keresztény kultúrában, védik a családot és a nemzetállamot. Én ezzel szimpatizálok, de a Néppártban ez kritikát vált ki, mert az EPP balra szeretne menni” – mondta Le Penről. Túl azon, hogy Orbán ez esetben is egy csapásra fogadókészséget mutatott a szélsőjobboldal megigazulására, megfeledkezett egyik kedvenc tételéről, miszerint populista barátai a nép tényleges képviselői. Le Pen ugyanis a 2017-es elnökválasztáson feleannyi szavazatot kapott, mint Orbán egyik fő kritikusa, Emmanuel Macron.
A szavazatszámnak lehet másfajta jelentősége is a pártcsalád-alapítási helyezkedések során. Orbán hatalmasat nyerhet a magyarországi EP-választáson, de az országok eltérő méretéből adódóan Salvini Ligájának, Le Pen Nemzeti Gyűlésének és Kaczyinski Jog és Igazságosság pártjának (PiS) több képviselője lesz majd az Európai Parlamentben, mint a Fidesznek. Orbán a tervezett szövetségi rendszerben is csak másodhegedűs lehet.
A PiS csatlakozása egyébként erősen kétséges: Salvini és Le Pen orosz hátszele irritálja a varsói politikacsinálókat. Ezt nem lehet annyival elintézni, hogy Le Pen megértően nyilatkozik a történelmi eredetű lengyel fenntartásokról. Jaroslaw Kaczynski mélyen hiszi, hogy ikertestvére, Lech Kaczynski államfő az oroszok részvételével végrehajtott merénylet áldozata lett 2010-ben. Ez a teória politikai táborának identitásképző eleme. Emellett Lengyelország stratégiai érdeke az Egyesült Államokkal fenntartott szoros katonai szövetség, pontosan Oroszországgal szemben.
Támadhat más ellentét is a szövetkezni vágyó nacionalisták között. Ha a bevándorlókat nem akarják szétosztani az országok között, az eurómilliárdokat miért kellene? A hatalomért sok minden felett szemet lehet hunyni, de mit mondanak majd a finn, dán és osztrák nacionalisták otthoni választóiknak, amikor magyar és lengyel elvbarátaik több uniós támogatást akarnak?
Lehet továbbá úgy tenni, mintha Strache volna Ausztria meghatározó politikusa, de attól az még Kurz. Az osztrák kancellár szerint felül kell vizsgálni az uniós alapszerződést oly módon, hogy szankció sújtsa azokat, akik nem regisztrálják az illegális migránsokat – szavazatrablás a szélsőjobbtól –, azonkívül büntetésben részesüljenek, akik nem tarják rendben a költségvetésüket és nem csökkentik az államadósságot – fenyegetés Olaszországnak –, valamint érje valódi hátrány azokat az államokat, amelyek a demokráciát és a jogállamiságot leépítik – nyilvánvaló célzás Magyarországra és Lengyelországra. Strache ennek a kancellárnak a helyettese, bármennyit rázogatja is a kezét a magyar miniszterelnök.
Kurz javaslatai arra is rámutatnak, hogy Orbán minden új barátjával elveszít egy régit. És az osztrák alkancellár gyengébb partner, mint a kancellár. Kritikát fogalmazott meg a minap a bajor miniszterelnök is, pedig Orbán korábban szinte hazajárt Münchenbe. A magyar kormányfő rekordidő alatt kiváltotta a német kereszténydemokraták új elnökének rosszallását is, aki szerint a Fidesz el fogja hagyni az Európai Néppártot.
Van végül még egy gond: nem jön ki a matek. Orbán hiába propagálja az EPP jobboldali szövetségi rendszerbe fűzését, nincs olyan választási előrejelzés, amely szerint ez a felállás többséget szerezhetne az új Európai Parlamentben. Bár egy választás mindig tartogat meglepetést, ez azért elég nagy lenne. Az EPP tehát a többség biztosítása érdekében tesz gesztusokat az európai szocialistáknak és liberálisoknak. A néppártiak nemhogy hallgatnának Orbánra, inkább megszabadulnának tőle, hogy működtetni tudják az uniót.
