Orbán: Október 23-án az egész szabad világ kalapot emel

Orbán Viktor beszédét az országhatáron belül és kívül élő magyarok, Európa és a világ szabadságszerető polgárainak köszöntésével kezdte, „akik szemében ’56 éppoly dicsőséges, mint amilyennek mi, magyarok látjuk”. Október 23-án az egész szabad világ kalapot emel, és meghajtja fejét Magyarország és a magyarok előtt – emelte ki, hozzátéve: „Helyes és illő, hogy a szabad világ saját hőseiként gondol az ’56-os szabadságharcosokra”. Ezek a pesti srácok és lányok nyílt harcot indítottak a megszállók és a magukkal hozott kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot – mutatott rá a kormányfő.

Kifejtette: a magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, annak szabadságát, és semmilyen erőszaktól nem riad vissza vele szemben. „Nemcsak az Isten, de annak teremtményét, a szabad akaratú embert is tagadja, s ha tér nyílik előtte, rabigába hajtja vagy megsemmisíti” – hangsúlyozta.

Orbán Viktor szólt arról is, hogy a világra szabadult apokalipszis erői a nemzetiszocializmus után a nemzetközi szocializmus képében is megérkeztek Magyarországra, hogy három küzdelmes év után „bekebelezzék és felemésszék a magyar világ függetlenségét és szabadságát, az azt védelmező erőkkel együtt”.

„1956 őszén hirtelen kitavaszodott, egy évtized sűrűsödött össze egyetlen verőfényes nappá. Az évekig tartó szenvedés és megalázkodás után a szabadságvágy és lelkesedés a fojtást lelökte, kitört, és hatalmas sugárban indult az ég felé, hogy leverje a vörös csillagokat” – fogalmazott Orbán Viktor. „A porba hullott kommunista gépezet megrengette a földet, és az egész szovjet birodalom lába alatt megmozdult a föld” – fűzte hozzá.

Magyarországon ’56-ban nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni – jegyezte meg a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy mindenki tudta, és aki nem, az is érezte, nincs tovább. Ha folytatódik a szovjet világ, semmi nem marad a magyar életből, ami a miénk. Semmi, ami nagyszerű és felemelő, amit ezer év alatt építettünk fel, s ami többé, fontosabbá teszi az életünket, mint a puszta létfenntartásért folytatott küzdelem – húzta alá. „Tenni kellett hát valamit” – szögezte le.

„Sursum corda. Felemeltük hát szívünket, és fellázadtunk, fegyvert fogtunk, és szabadságharcot indítottunk, ahogy egy büszke, nagyra hivatott és rongyaiban is nagyszerű néphez illik” – emelte ki Orbán Viktor. Megfogalmazása szerint: csontjainkban, zsigereinkben éreztük, hogy a haza sorsa forog kockán, ezért nem számított a túlerő.

A miniszterelnök úgy fogalmazott, akik ’56 őszén szembeszálltak a szovjet hadsereggel, pontosan tudták, az életüket teszik kockára. Mindannyian inkább élni szeretünk a szabadságban, semmint meghalni érte. Ők is reménykedtek: ha kitartanak, a világ sem maradhat tétlen, akkor Nyugaton is megmozdulnak, s ahogy ígérték, jönnek. Reménykedtek, ahogy a harcosok reménykednek abban, hogy nemcsak győznek, de túl is élik a harcot, és meg is élik a győzelem napjait – mondta Orbán Viktor, hozzátéve, aki fegyvert fog, a halállal is számot vet. Tudja, hogy bármelyik pillanatban szembejöhet vele az utcán, de azt is tudja, ha nem is éli túl, a tettének akkor is volt hozadéka. Tudja, még az ember halálának is lehet magasabb rendű értelme – jegyezte meg az előző gondolathoz kapcsolódóan a kormányfő.

Micsoda erő dobogtatja annak a szívét, akiben megszületik a döntés: akár a halál kockázatát vállalva, de kiáll a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért. Szépek, bátrak és oly fiatalok voltak, mégis odaadták az életüket a mi szabadságunkért. Az a sok fiatal, akit meggyilkoltak, bebörtönöztek, menekülésre kényszerítettek, értünk és talán helyettünk halt meg, került börtönbe, kényszerült emigrációba. Helyettünk, aki szerencsésebbek voltunk, vagy csak később születtünk – méltatta az ötvenhatos hősöket Orbán Viktor. A miniszterelnök megfogalmazása szerint ’56 hősei „lemondtak a világról a világért, lemondtak az emberekről az emberekért, az életről az életért”.

Tudjuk, hogy a kommunizmus hideg valósága felőrli az emberi méltóságot. Üresség, megcsappant életerő, önfeladás és kisszerűség marad utána. Ezzel szemben mi itt Magyarországon azt köszönhetjük a hőseinknek, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, a szovjet megszállás alatt megőrizhettük a tartásunkat, felemelhettük a fejünket, mert ha titokban is, de volt mire büszkének lenni. Győztek, ha meghaltak is, mert elérték, hogy ránk, utódaikra és minden ezután születő magyar gyerekre nem a diktatúra nyomasztó sötétségét, nem az emberi gyengeséget, nem a meghasonlást, hanem a kiállás, a bátorság, a hősiesség és a nagyság dicsőségét hagyták örökül – folytatta Orbán Viktor.

A kormányfő felidézte, mi, magyarok a 20. század során „háromszor ráztuk le magunkról a kommunista önkényt”. Lerúgtuk magunkról a Tanácsköztársaságot 1919-ben, elvágtuk a rabszíjat 1956-ban, és ’90-ben megdöntöttük a gulyáskommunizmus uralmát is – jelentette ki Orbán Viktor, aki szerint „a kommunizmust és a Szovjetuniót nem a szabad világ, nem is a vele szemben álló szuperhatalom döntötte meg, hanem azok a függetlenségre és szabadságra vágyó nemzetek, amelyek súlyos évtizedek után újra kezükbe vették saját sorsukat”.

Azok a magyarok vetettek véget a szocializmus ólmos, nyomasztó és kilátástalan szürkeségének, akik 1956 után itt maradtak. Akik azt gondolták, mégsem futhat el egy egész ország – tette hozzá az előző gondolat kapcsán a miniszterelnök. Maradtak és kibírták. Elszenvedték a megtorlásokat, a megaláztatásokat, a jogtalan hátratételt, a lezárt határokat és a bedeszkázott égboltot. Kihúzták a következő 34 évet, megszültek, megóvtak és felneveltek bennünket. S aztán amikor eljött az idő, velünk, a gyerekeikkel és unokáikkal összekapaszkodtak, és egy év alatt együtt felőröltük a kommunisták uralmát. Egyetlen év alatt visszaszorítottuk, meglékeltük és az első választáson elsüllyesztettük a kommunistákat – húzta alá Orbán Viktor.

Itt mondtuk ki, hogy a szovjet katonáknak távozniuk kell Magyarországról. Itt mondtuk ki, hogy az állampártot rá kell szorítani, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Itt mutattuk fel a lyukas zászlót, a sebet, amit az idegen megszállás és önkény ejtett a nemzet szívén – utalt a Hősök terére a miniszterelnök, aki a helyszínre utalva úgy folytatta: „Itt egyesítette az ezerarcú tömeg életét egy közös rendszerváltó akaratba az ’56-os szabadságharcosok emléke.”

A magyar hős különös fajta. Mifelénk nem az a hős, aki másokat győz le, inkább az, aki a sorsot – fogalmazott a kormányfő. Hozzátette, mi, magyarok március 15-én és október 23-án ünnepelünk, „ekkor ugyan nem nyertük meg a szabadságharcainkat, de bebizonyítottuk, hogy át lehet írni a sors könyvét.” A sors könyvében az volt megírva, hogy sem a Habsburg, sem a szovjet birodalom ellen nincs mit tenni, s ha ebbe az akkoriak belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és elnyeltek volna bennünket. Mi, magyarok azonban nem hisszük, hogy lenne végzet, ami utolér, bármit teszünk is, de tudjuk, hogy van végzet, amely akkor ér utol bennünket, ha nem teszünk semmit – mondta Orbán Viktor, hozzáfűzve: „Mi, magyarok úgy hisszük, a sors könyvét a hitünk, a bátorságunk, a szeretetünk és az összefogásunk erejével – s ha úgy adódik, a vérünkkel – saját magunknak kell írnunk.”

A kormányfő hangsúlyozta, nem csupán a tisztelet és az emlékezés hozott össze bennünket a mai napon. Azért jöttünk ide, mert az is tudni akarjuk, mi lesz, mit kell tenni azért, hogy az legyen, amit szeretnénk – tette hozzá. Orbán Viktor szerint először is tisztán kell látnunk és magabiztosan ki kell mondani, amit látunk és tudunk. Tudjuk, hogy a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is, az összes forradalmunkat külföldről verték le, és azt is tudjuk, mindig voltak olyanok, akik a külső ellenséget segítették. Tudjuk azt is, hogy 2006-ban – 16 évnyi demokrácia után – ezen a napon puskákkal vadásztak ránk a pesti utcákon, lovasrohamot vezényeltek, és kardlappal verték a békés megemlékezőket. Azt is tudjuk, mindez azért történhetett, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres testületeit saját népük ellen – sorolta a miniszterelnök. Tudjuk jól, ne legyen kétségünk afelől, ma ismét közénk lövetnének, jó esetben gumilövedékkel, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit. Ma is megtennék, ha megtehetnék, csak azért nem teszik, mert a magyarok elsöprő többsége a legutóbbi választáson félretolta őket – hangsúlyozta.

A miniszterelnök aláhúzta, azt is tudjuk, hogy Magyarországot és a magyar embereket a volt kommunisták adták a spekulánsok és a nemzetközi pénzipar kezére. Ők voltak és mindig ők azok, akik készen állnak arra, hogy Magyarországot ismét átadják a gyarmatosítóknak – fűzte hozzá. Orbán Viktor felidézte: arra is jól emlékszünk, amikor 1989-ben ugyanitt álltunk, azt gondoltuk, elég lesz a szabadsághoz, ha a szovjetek elmennek, és választásokat tartunk. Akkor még nem tudtuk, a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal. Akkor még nem tudtuk, a múlt emberei már szervezkednek, és készülődnek hatalmuk átmentésére – sorolta.

Orbán Viktor emlékeztetett arra is, ’56-ban úgy tűnt, hogy szabadok leszünk, de már szervezték a szovjetek visszahívását és a megtorlásokat. A rendszerváltás idején is már csendben szövetkeztek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait – húzta alá a kormányfő, megjegyezve: a pufajkát öltönyre, a tovarist Tavaresre cserélték. Akik korábban nyakig eladósították az országot, visszalopakodtak, és elvették a lehetőséget, hogy valóban mi, magyarok dönthessünk a saját életünkről, arról, miképpen építjük fel a gazdaságot, miként szilárdítjuk meg a talajt a családok talpa alatt, miből és miként fogunk élni, és hogyan adunk esélyt a gyermekeinknek – hangsúlyozta. Orbán Viktor szerint a szabadság értelme nem pusztán az, hogy nincsenek itt a szovjetek, nem vagyunk a KGST foglyai, vagy hogy felszabadítjuk és visszavesszük az országot. A szabadság nem itt ér véget, hanem éppen itt kezdődik – szögezte le. A szabadság értelme az – miként József Attila tanította –, hogy felszabadíthatjuk és felszabadítjuk a saját életünket; mi rendezzük be, mi döntünk róla önállóan, a saját felelősségünkre – fűzte hozzá.

Orbán Viktor hangsúlyozta, 2010 óta nagy dolgok történtek Magyarországon. Olyan döntéseket hoztunk, amelyekhez senkitől sem kértünk engedélyt és jóváhagyást, sőt a fél világ ellenére hoztuk meg őket – húzta alá. Így lett saját alkotmányunk, amely a magyar és európai keresztény kultúra talapzatán áll, és világnemzet lettünk a nemzet határokon átívelő újraegyesítésével. Úgy döntöttünk, nem élünk tovább a nemzetközi pénzügyi alapok foglyaiként, valamint a közös teherből többet kell viselniük a bankoknak és a nemzetközi cégeknek. Úgy döntöttünk, hogy segély helyett munkára építjük az életünket, a családok nyomasztó terheit visszanyessük, nemzeti gazdaságpolitikát indítunk, újraiparosítjuk az országot, és a magyar földet végleg magyar kézben tartjuk. Úgy döntöttünk, hogy megfiatalítjuk nemzetünk fővárosát – sorolta a miniszterelnök. A magyarok érdekében hoztunk döntéseket a magyar szabadság nevében; vitákat és összetűzéseket vállaltunk, és sorra megnyertük őket. Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadságunk felé – fűzte hozzá.

A kormányfő leszögezte: egyenesen meg kell mondanunk azt is, mit akarunk. Azt akarjuk, hogy mindezt ne lehessen újra elvenni a magyaroktól. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk: nem engedjük, hogy ismét elvegyék a nyugdíjat, a fizetést, a gyedet. Azt akarjuk, hogy ne lökhessék újra adósságba a családunkat, a városunkat és az államunkat. Azt akarjuk, hogy ne tehessék megint tönkre Magyarországot, ne szolgáltathassák ki újra a spekulánsoknak és a bürokratáknak – sorolta. Orbán Viktor felhívta a figyelmet arra, látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak és idegenekkel szövetkeznek. Látjuk, ismét szórják a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. A Békemenetet nem véletlenül hívják így, mi ugyanis mindannyian szelíd, nyugodt, derűs, vagyis békés életet akarunk – tette hozzá a kormányfő. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a békesség nem egyenlő az együgyűséggel, a baleksággal, a tétlenséggel. Az igazságért tenni kell, ezért jól tette a Békemenet, mikor visszaverte a gyarmatosítási kísérletet. Köszönet érte – jegyezte meg.

Orbán Viktor szerint nyíltan meg kell mondani azt is, mit kell tenni. Le fogjuk leplezni az összes hazugságot, hamisítást és az újabb trükkök százait. A küzdelem komoly lesz, mert a szabadságot nekünk mindig drágán mérik – szögezte le. A miniszterelnök közölte, nem elég jól kormányozni, kiszabadulni a hitelezők szorításából, nem elég a gazdaság rendbetétele, az eredmények hosszú sora és semmilyen biztató felmérés sem. Jól ismerjük a saját fajtánkat, szeretnénk mi látni azt a kormányt, amivel meg vagyunk elégedve – jegyezte meg. Ezért nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek és helyettetek megnyeri a küzdelmet; nem hagyhatjátok a munkát egyszerűen a kormányra vagy a pártokra. Ha meg akarjuk védeni az alkotmányunkat, munkahelyeinket, nyugdíjunkat, fizetésünket és a rezsicsökkentést, akkor személyesen kell részt vennetek a küzdelemben. Mindenkinek a maga helyén el kell végezni a szükséges munkát – mondta Orbán Viktor a hallgatóságnak. Szerveződjetek, jelentkezzetek és csatlakozzatok – tette hozzá.

Orbán Viktor hangsúlyozta, nincs ok a kapkodásra, de lassan és biztosan be kell indítani a gépezetet, hadrendbe kell állítani a csapatokat. Éppen úgy, ahogy 2010-ben tettük – fűzte hozzá. Készülődjetek, most befejezhetjük azt, amit ’56-ban elkezdtünk; mindenkire szükség lesz. Most az a legfontosabb, hogy nekikezdjünk, elinduljunk – hangsúlyozta. ’56-ban is tudtuk, nincs középút: vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok. A szabadság nem sors, hanem választás kérdése. Aki nem a szabadságot választja a saját erejéből, annak a szolgaság lesz a végzete. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok – zárta beszédét Orbán Viktor.