Orbán leváltása: mission impossible? – vita a Fidesz-kormány menesztésének esélyeiről

– Ha a jelenlegi választási törvény, valamint a kampányszabályozás és -finanszírozás rendszere hatályban marad, az szükségszerűen konzerválja a jelenlegi pártstruktúrát, ami viszont azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány az elkövetkező voksoláson mindenképpen hatalmon marad – ezt állítja Bánovics Attila újságíró, aki nemrég egy tanulmányt írt arról, hogy matematikai számításokkal igazolható a fenti tétel. Nyolc hónapos munkával elemezte a 2013 óta hatályos magyar választási törvénynek és a 2014-es voksolás eredményeinek összefüggéseit: számsorokat vizsgált, képleteket állított fel, számításokat végzett, matematikai modelleket alkotott. Azért fogott bele a munkába, mert szerette volna megérteni, miként fordulhatott elő, hogy a Fidesz két és fél évvel ezelőtt 45 százalékos szavazataránnyal 67 százalékos mandátumarányt ért el a parlamentben. Vajon egyszeri esetről van szó, vagy a választási törvény szinte automatikusan garantálja a kormányon lévő pártnak, hogy később sem veszítheti el a hatalmát?

– Ez a rendszer a kampányszabályokkal, illetve a kampányfelületek uralásával együttesen biztosítja a kormánypárt számára, hogy az ellene voksolók szavazatait szétoszthassa több párt között, valamint hogy a legerősebb ellenzéki pártot gyengítse. Ehhez jön még a mandátumok rendkívül aránytalan kiosztásának a módszere – állítja Bánovics Attila, aki ez utóbbit a kampányszabályozással egyenértékű problémának tartja. Mint mondja, ha Magyarországon arányos választási rendszer működne, akkor a Fidesz 2014-ben csak 93 képviselői helyet kaphatott volna, szemben a számára ténylegesen kiosztott 133-mal. A rendszer alapvetően igazságtalan – magyarázza Bánovics –, hiszen ha valaki olyan pártra szavaz, amely végül magasabb mandátumarányt ér el, mint amekkorára felhatalmazást kapott, akkor ez számára jogtalan előnyt biztosít, ám ha olyanra, amely a begyűjtött voksaihoz képest kevesebb mandátumot szerez, az a rá szavazóra nézve hátrányos.

Fotó: Bazánth Ivola

– Igaza van Bánovics Attilának, a jelenlegi rendszerben az Orbán-kormány leválthatatlan – ezt már Haraszti Miklós mondja, aki olvasta az újságíró tanulmányát. Az egykori SZDSZ-es politikus, az EBESZ korábbi sajtószabadság-felelőse szerint 2014 választási rendjét elfogadva napról napra sodródunk a Fidesz új kétharmada felé. Mint mondja, aki a mai választási rendszerben lehetőséget lát a Fidesz hatalmának megtörésére, az jobb esetben téved, rosszabb esetben parasztvakítás áldozata.
Hadházy Ákos, az LMP társelnöke másik oldalról közelíti meg a kérdést, de a következtetése hasonló:

– Ha lenne valódi esély az Orbán-kormány leváltására, a Fidesz már hozzányúlt volna a választási törvényhez. Azért nem tette meg, mert nincs mitől tartania. Az ellenzék 2014-ben kényszerűségből belement, hogy nem közösen kialakított játékszabályok alapján játsszák le a meccset, de kiderült, a Fidesz-szabályokkal csak Orbánék nyerhetnek. Az ellenzék még egyszer nem sétálhat bele ugyanabba a csapdába: a választási rendszer átalakítása nélkül a mérkőzés megnyerhetetlen a számára. Ezért kezdeményeztem az összes ellenzéki párt együttműködését a választási törvény átalakításának kikényszerítésére. Eddig nem sok sikerrel.

Hadházy Ákos, az LMP társelnöke

Hadházy szerint a pártok egy része úgy értelmezte a kezdeményezését, mint­­ha közös politikai fellépést sürgetne, holott nem tartja magát sem jobbikosnak, sem gyurcsányistának. Nem „összecsókolózásról” van szó, hang­­súlyozza, hanem a játékszabályok közös megalkotásáról.

– Egy új ellenzéki kerekasztalról beszélek, amelynek mandátuma kizárólag a választási törvény átalakítására szólna, és a Fidesszel kiegészülve akár új nemzeti kerekasztallá is válhatna. Ha sikerrel járna, az új választások előtt be is fejezhetné a működését – érvel Hadházy. Szerinte két feltételnek mindenképpen teljesülnie kell ehhez: egyrészt a magyar társadalomnak fel kell fognia a probléma súlyát, másrészt az összes ellenzéki pártnak részt kell vennie a folyamatban.
Erre azonban nincs sok esély.

Molnár Zsolt, az MSZP elnökségi tagja

Molnár Zsolt, az MSZP elnökségi tagja, a párt választási szakértője szerint ugyanis nem igaz az a tétel, hogy a jelenlegi játékszabályokkal a Fidesz-kormány leválthatatlan lenne.

– Tény, hogy a választási rendszer szélsőségesen aránytalan, a mindenkori győztest jutalmazza, valamint az egyéni választókerületek kialakításával, a mögé rendezett anyagi háttérrel, a manipulált hirdetési piaccal, a kormányhirdetésekkel, a levélszavazatok jelenlegi szabályai­­val, a külföldön tartózkodó magyarok büntetésével kifejezetten a Fideszt segíti – sorolja Molnár Zsolt. – Ám a rendszerből az is következik, hogy ha az egyéni körzetekben egyetlen ellenzéki jelölt áll szemben a Fidesz jelöltjével, és akár 40 százalékkal megnyeri a választókerületét, akkor Orbánék nagyon könnyen elveszíthetik a kormányzást. Még úgy is, hogy a demokratikus ellenzék nem működik együtt a Jobbikkal.

Molnár hangsúlyozza, ehhez a forgatókönyvhöz két feltételnek kell teljesülnie: a demokratikus ellenzéki pártok minden körzetben közös jelöltet állítanak, és időben, legkésőbb 2017 nyarán megnevezik a közös miniszterelnök-jelöltjüket.

– Ezek nélkül a leghalványabb esélyünk sincs 2018-ban – ismeri el Molnár Zsolt. – A legutóbbi parlamenti választáson egyik sem sikerült, de az időközi voksolások világosan megmutatták, hogy reális esély van elbuktatni a Fideszt.

Dúró Dóra, a Jobbik választási szakpolitikusa

Reális esélyt érez a kormányváltásra Dúró Dóra, a Jobbik választási szakpolitikusa is, igaz, ő a saját pártjára fogadna. Szerinte 2018-ra olyan ellenzéki erővé válnak, hogy kihasználhatják a Fidesz által írt aránytalan választási törvényt, amely ugyanúgy a visszájára sülhet el a kormány számára, mint a népszavazási törvény, amit szintén Orbánék írtak át – mint utóbb kiderült, saját vesztükre.

– Tény, hogy szükséges a játékszabályok módosítása, és néhány pontban hasonló az álláspontunk, mint a baloldali pártoknak, ám ebből nem következik, hogy szükség lenne egy ellenzéki kerekasztalra – mondja Dúró Dóra. Abban bízik, hogy 2018-ig a kormánynak mindenképpen hozzá kell még nyúlnia a törvényhez. – Akkor a parlamentben lehetőség nyílhat rá, hogy a kétharmados kényszer miatt rávegyük a Fideszt több érdemi változtatásra.

– A választási törvényen kívül még egy fontos eleme van annak, hogy a jelenlegi hatalom leválthatatlan: a Fidesz a kampányfelületek birtoklásával és irányított elosztásával biztosítja azt, hogy a választási kampány során ő legyen az egyetlen kedvezményezett – mondja Bánovics Attila.

Ez utóbbi megállapítással Molnár Zsolt és Dúró Dóra is egyetért, de azt állítják, van tervük a megoldásra.

– A 2014-es kampánymódszerrel nem is érdemes próbálkozni, az bu­­kás­­ra van ítélve – mondja Molnár Zsolt. – A 2018-as kampány fő színtere az internet lesz, már foglalkozunk a különböző technikák kidolgozásán. Biztos vagyok benne, hogy a politikai üzeneteinket sokkal hatékonyabban juttathatjuk majd el az emberekhez a világhálón, mint ahogy azt a hagyományos, jelenleg a Fidesz által uralt kampányfelületeken tettük.

Az ellenzéki politikusokhoz hason­­lóan a politikai elemzők is lehetségesnek tartják a kormánybuktatást.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője

– Nem igaz, hogy matematikai esély sincs a jelenlegi kabinet leváltására – állítja László Róbert, a Political Capital választási szakértője, aki szintén ismeri a Bánovics-féle elemzést. – A választási rendszer valóban tele van igazságtalan elemekkel, némelyik közülük a mindenkori jobboldalnak, némelyik a kormánypártnak, némelyik a legjobb anyagi háttérrel rendelkező politikai erőnek kedvez. Belátható ideig, de 2018-ig biztosan, ezeknek a súlyosan torzító tényezőknek mindegyikéből a Fidesz fog profitálni. Vannak viszont olyan elemek, amelyek a mindenkori legnagyobb politikai erőnek kedveznek. Bár ez tíz éve szintén a Fidesz, a helyzet elvileg változhat. Amint lesz olyan párt vagy pártszövetség, amelyik képes lesz jelentősen meghaladni a Fidesz támogatottságát, a győztest erősítő hatásnak is haszonélvezőjévé válik.

Bánovics Attila viszont úgy látja, a jelenlegi kampányszabályok mellett mindig a Fidesz lesz a legnagyobb politikai erő. A parlamentbe bejutott ellenzéki erőknek a legutóbbi választáson is jelentős előnyük volt (2014-ben ez több mint háromszázezer szavazatot jelentett a javukra), de az indulóknak külön-külön hatalmas a lemaradásuk, és ez utóbbi a kampányszabályozás ­miatt így is marad.

László Róbert nem ért egyet azzal sem, hogy az ellenzéknek ebben a helyzetben a választási rendszer aránytalanságát kellene támadnia. Szerinte ez hiba lenne, hiszen a jelenlegi aránytalanságok éppen abban segíthetik a Fideszt leváltani kívánókat, hogy szűkebb győzelem esetén kényelmesebb, jelentősebb előretörés következtében pedig akár kétharmados többséggel kormányozzanak. Más kérdés, hogy orrhossznyi előny biztosan nem elég, többek között a manipulált választókerületi térkép ­miatt. Ha viszont jelentős előnye volna az ellenzéki erőknek, akkor már a kerülettérkép sem akadályozná meg a választási győzelmét – teszi hozzá.

– Tény ugyanakkor, hogy a választási rendszer számos torz eleme, a kormányzat megfélemlítésre épülő politikája, illetve az ismert médiaviszonyok olyan tényezők, amelyek mellett nehezen elképzelhető, hogy egy mai ellenzéki párt ilyen támogatottságra szert tegyen. Nem a mandátumkiosztási mechanizmus lehetetleníti tehát el egy kormányváltás esélyét, hanem az, hogy az odáig vezető utakat torlaszolták el – mondja a választási szakértő.

Bánovics Attila vitatja ezt, szerinte az utat már 2014-ben is eltorlaszolták, ám ha a mandátumokat a szavazói akarat alapján (a szavazati arányok szerint) osztották volna ki, akkor még ekkora ellenszélben is egy 199 fős parlamentben a Fidesznek csupán 93, míg az ellenzéki pártoknak együttesen 106 hely jutott volna.

Haraszti Miklós, az EBESZ volt sajtószabadság-felelőse

Haraszti Miklós szerint érthető ugyan, hogy a jelenlegi aránytalan rend­­szer megtámadásától ódzkodva az ellenzéki pártok egy Fideszt elsöprő, ellentétes irányú diadalmas fülkeforradalomról ábrándoznak, ám ennek semmi esélye.

– Az álom csak két esetben válhat valóra: ha az egyik ellenzéki párt felfalja összes riválisának választóit és Fidesz méretű gömböccé hízik, vagy az ellenzéki pártok réstelen disznósajttá tömörülnek egy egységes pártban vagy pártszövetségben, s kölcsönösen lemondanak identitásuk, vezéreik és helyi jelöltjeik legnagyobb részéről – magyarázza Haraszti Miklós. – A pártok győzelmet ígérnek a híveiknek, pedig tudják, hogy az aránytalan rendszerben legfeljebb becsusszanhatnak a következő Fidesz-parlamentbe, hogy ott ágáljanak Potemkin-díszletként. Egyszerre járnak mindkét úton: harcolnak egymás ellen, eközben összefogást prédikálnak. Valójában egy új 2014-et készítenek elő. De ismerjük el: ezt önhibájukon kívül teszik, hiszen tehetetlen foglyai az összefogást egyszerre kötelezővé és egyúttal lehetetlenné tevő aránytalan rendszernek.

Haraszti úgy látja, a Fidesz nem csupán a túlhatalma biztosítására választotta a látszólag számára is rizikós aránytalan mandátumkiosztást, hanem az ellenzéki összefogás politikai lehetetlensége miatt is. Az együttműködésre kárhoztatott ellenzéknek ugyanis kikerülhetetlen része a régi baloldal is, éppen az, amelytől annak idején a választók a Fideszhez menekültek. A régi kormányerők folytatódó jelenléte miatt a Fideszből kiábrándultak nem fognak visszatérni az egyesült ellenzékhez, hol­­ott e szavazók átállása nélkül a kormányváltás lehetetlen.

– Az arányos választási rendszer egy csapásra megszüntetné az összefogási és egyúttal veszekedési kényszert, mert politikai közösködés nélkül is minden erőt összeadna a Fidesz ellen. Lefaragná a Fidesz túlhatalmát. Megjelenhetnének a politikában az új nemzedékek és a civil erők, amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem a politikától, hanem a mai választási rendben kötelező közösködéstől óvakodnak. Ez lehetővé tenné, hogy a kiábrándultak a szívük szerinti pártra szavazzanak és ne kelljen árukapcsolástól tartaniuk – állítja Haraszti Miklós.

Bár az arányosság helyreállításáról vita van az ellenzéki pártok és az elemzők között, abban nagyjából egyetértés mutatkozik, hogy a választás tisztaságát legnyilvánvalóbban sértő elemeket folyamatosan támadni kell.

– Ilyen például, hogy egyre több halott fog szerepelni a levélben szavazók névjegyzékén, és a nekik kiküldött levélcsomaggal vissza lehet élni – mondja László Róbert. Arra figyelmeztet, hogy a választási rendszer anomáliái csak egy szűk kör számára érthetők. Márpedig semmi esélye annak, hogy a Fidesz aktuális választási érdekeivel ellentétes irányú törvénymódosítást az ellenzék ki tudjon kényszeríteni, ha nem teszi érthetővé a követeléseket legalább a saját választói számára. Illúzió volna azonban azt gondolni, hogy nagyobb horderejű módosítás kikényszeríthető 2018 előtt – teszi hozzá László Róbert.

Bánovics Attila éppen emiatt az illúzió miatt gondolja úgy, csak a parlamenti választások szavazók általi bojkottja kényszerítheti a Fideszt arra, hogy érdemben változtasson a választási törvényen. László Róbert szerint viszont egy bojkott csak akkor kecsegtethet sikerrel, ha van mögötte szavazói tömeg, jelen helyzetben inkább köznevetséggé válna egy ilyen felhívás.

– Márpedig a kvótanépszavazás is igazolja, hogy jelenleg csak akörül lehet egységes többséget kialakítani, ha a választók nagyobb része nem megy el voksolni. Erre már politikát lehet építeni – állítja Bánovics. Nem lepődött meg azon, hogy a pártok többsége egyelőre visszariad a bojkott gondolatától. – Az ellenzéki pártok egy része, de az sem kizárt, hogy mindegyik azonnal kiesne a parlamentből. A Fidesz tovább húzná, ám előbb-utóbb tarthatatlanná válna számára, hogy a választópolgárok 10-20 százalékának akaratából birtokolná a mandátumok akár száz százalékát.

Dúró Dóra, a Jobbik választási szakpolizikusa

Haraszti Miklós szerint a bojkottig nem is szükséges eljutni. A legfontosabb, hogy a pártok megértsék: együtt lépve hatalmukban áll a reform. Ha képesek a választáson való részvételükért cserébe közös választási játékszabályt követelni, akkor a bojkott fenyegetése csupán aranyfedezet lesz, az erejük és elszántságuk jelzése az egyetlen nyelv, amelyet a Fidesz megért.

Bár komoly vita zajlik, hogy a jelenlegi szabályok alapján leváltható-e egyáltalán a Fidesz-kormány, Haraszti Mik­­lósnak megingathatatlan az ál­­lás­­pont­­ja: szerinte ha 2018-ig nem sikerül arányossá alakítani a választási rendszert, elkerülhetetlen az újabb Orbán-kétharmad.

– Ez beláthatatlan, de bizonyosan minden eddiginél radikálisabb változásokat hozna – állítja Haraszti. – Ahogyan Oroszországban és vidékén történt, minden sikeres illiberális vezér áttért a választásokat jelentéktelen epizóddá változtató elnöki rendszerre. Ha a pártok ma nem képesek arra az elszántságra, amely a túlhatalom választójogi reform útján történő lefaragásához szükséges, akkor eddig elképzelhetetlen katasztrófába lökik magukat meg az országot is.