„Orbán hatalma veszélyben van, mivel a nép védekezik”

FT

A lap az év 3. legjobb vendégkommentárjának minősíti Oszkó Péter január 23-i elemzését az orbáni gazdaságpolitikáról, vagyis arról, hogy a kormányfő valahogy nem tisztán emlékezik a 2011-es adósságokra, megszorításokra. Az apropót a kormányfő EP-fellépése szolgáltatta. A pénzügyi tárca volt vezetője szerint a Strasbourgban elhangzott állításokkal ellentétben a magán nyugdíjpénztárak vagyonának államosításával nem csökkent, hanem éppen hogy csúcsot ért el az államadósság. Fontosabb azonban, hogy az sem volt igaz – írja –, hogy az elsietett és unortodox irányvonal azért vált volna szükségessé, mert az új hatalom csőd közeli gazdaságot örökölt volna. A tény az, hogy az államadósság akkortájt 80 % körül állt, a deficitet pedig 3-4 %-ra várták. Az előző kabinet – sok más államtól eltérően – nem a növekedést forszírozta, hanem a fékre lépett és 4 %-os csökkentést hajtott végre a költségvetésben. (Orbán később ezt a saját érdemének igyekezett feltüntetni.) Emellett a Bajnai-kormány az adószerkezet átalakításával lényegesen mérsékelte a munka közterheit, ennek köszönhetően az ország 2010-re a tartós növekedés útjára lépett. Orbán azonban győzött azzal az ígérettel, hogy megszünteti a megszorításokat és adócsökkentést léptet életbe. Hogy szavát beválthassa, azt állította, hogy igen rossz állapotban vette át a gazdaságot, és hogy emiatt 6 %-ig el kell engedni a büdzsé hiányát. Pechjére azonban az EU és az IMF elutasította a tervét. A következmény az lett, hogy Orbán függetlenségi háborút hirdetett a Valutaalap ellen, miközben a túlzott deficit-eljárás miatt elfogadta az alacsonyabb deficitcélt. Mégiscsak bevezette azonban az egykulcsos adót és egy sor más intézkedést is hozott, ami azt eredményezte, hogy rosszabbodott a szerkezeti hiány. A lyuk betömésére határozta el a különadókat, ami megrázta az üzleti és pénzügyi világot, aláásta az ország és a kabinet iránti bizalmat, továbbá megrongálta a növekedési potenciált. Ennél fogva Magyarország 2012-ben ismét recesszióval néz szembe, ami egyaránt megmutatkozik az ország hitelminősítési besorolásán, a forint jegyzésén, a kockázati feláron és az államkötvények hozamán. Ily módon nem maradt más választása, mint hogy újra behívja az IMF-et. Egyidejűleg viszont igencsak zuhant a Fidesz népszerűsége. Hogy a támogatottság esését megállítsa és erőt sugározzon, megszervezte a Békemenetet. A részvevőknek, akárcsak sokaknak az Európai Parlamentben, még rá kell jönniük, hogy az ország védtelensége és kiszolgáltatottsága nem a mostani hatalom örökségéből fakad, hanem az orbáni gazdaságpolitika elkerülhetetlen következménye.

Jerusalem Post

Az újság a Gyöngyösi-féle parlamenti felszólalás után tartott budapesti tüntetés fotójával, egészen pontosan a képviselő egyik Hitler-bajszos plakátjával illusztrálja, hogy a Simon Wiesenthal-központ szerint az idén, mely szervezetek, intézmények, illetve országok voltak a legantiszemitábbak és a leginkább Izrael-ellenesek. A listát az egyiptomi Muzulmán Testvériség két első számú embere vezeti, a 2. helyet Irán foglalja el. A Jobbik a 7. helyen áll, miután Gyöngyösi Márton bírálta a magyar Külügyminisztériumot, amiért az támogatja Izraelt, illetve mert a honatya sürgette a zsidók összeírását az Országgyűlésben és a kormányban.

Die Welt

A lap kiadója a magyar helyzet kapcsán pódiumvitára invitálta Balog Zoltánt és Dalos Györgyöt. Az összefoglaló azt a címet kapta: „Magyarországon a gyűlölet uralja az életet“. A bevezető kiemeli ki, hogy a kormány a vitatott törvényekkel, valamint a hangsúlyozottan nemzeti új alaptörvénnyel éles bírálatokat váltott ki.

A miniszter a kétharmados többségnek és annak tulajdonította az ország iránt megnyilvánuló nagy érdeklődést, hogy a magyarok jelenleg nagyjából ugyanolyan nagy átalakuláson esnek át, mint a rendszerváltás után. Sokan közülük úgy látják, hogy a szabadság és igazságosság nem mindig jár kéz a kézben, és hogy gyengék a rendszer gazdasági alapjai. Mindezek miatt szükségesek a nagy változások, bár azt a vendég elismerte, hogy talán túl gyors a tempó és sok hibát is elkövettek. Azt azonban visszautasította, hogy megsértették volna a jogállamiságot.
Dalos György sajnálatosnak tartja, hogy vitát nem lehet Budapesten megrendezni, mert ott napjainkban a gyűlölet kultúrája honos és így nincs mód a párbeszédre. Csak az élet-halál-harc van. A kormány két és fél éve nem talált alkalmat arra, hogy leüljön egy kávéra az ellenzék vezetőivel. A döntéseket a szakemberek megkérdezése nélkül hozzák, a romák körüli vitát és az antiszemitizmust súlyosbítja a hideg polgárháború. A mostani helyzet talán abból ered, hogy túl simán zajlott az 1989-es átmenet, az ország nem nézett szembe a múltjával. És előkerülnek a régi viszályok, a háború előttről, a kommunista időkből, megosztva a társadalmat, sőt időnként a családokat is. Pedig a politikának nem szabadna ilyen fontosnak lennie!

Balog ezt azzal egészítette ki, hogy annak idején elmaradt az elitváltás, az egykori nomenklatúra irányítja a gazdaságot, amit ő magyar demokrácia bűnbeesésének tart. Ebből fejlődött ki a „vagy ők, vagy mi!“-felfogás. Ám szerinte ez a szakasz a Fidesz kétharmadával véget ért. Példaként említette meg a parlamenti pártok egységes állásfoglalását Gyöngyösi kirohanásával szemben. Dalos ezzel szemben botrányosnak tartja, hogy a képviselők nem tiltakoztak azonnal, hanem hallgattak. És időbe telt, amíg a fiatal demokraták úgy határoztak, hogy elküldik Rogán Antalt az Országház előtti nagygyűlésre. Másfelől pártjuk folyamatosan bátorító jeleket küld a radikálisoknak, lásd Horthy rehabilitálását, vagy Nyírő újratemetését a kormány képviselőjének jelenlétében. A kétnyelvűség nagyon veszélyes, arról nem beszélve, hogy fennáll a lehetősége: a legfontosabb társadalmi kérdésekben a hatalom autoriter megoldásra törekszik.
Az új alkotmányban Balog nem talál egyetlen pontot sem, amely az európai jogba ütközne, sőt az okmányt példamutatónak nevezte a térség más államai számára. Dalos viszont kétli, hogy egyáltalán kellett egy új alaptörvény. Utóbbiban vannak olyan dolgok, amelyek egyáltalán nem odatartoznak. Lásd a Művészeti Akadémiát. Utóbbi szemléletének bemutatására a történész idézte Fekete György kirekesztő kijelentését Konrád Györgyről.

Balog a médiatörvényről úgy gondolja, hogy az senkinek sem korlátozza a szólásszabadságát. Azt viszont elképzelhetőnek minősítette, hogy a médiahatóságot valóban egyoldalúan állították össze, de a kétharmad megszavazta. Dalos viszont arra emlékeztetett, hogy a demokrácia nem csak többséget, hanem egyetértést jelent. Az önmagában kevés, hogy a jogszabályt az európai kritika hatására egyes pontokon módosították. A hatalmat ellenőrizni kell, és erre nemigen van lehetőség a mai Magyarországon. A Fidesz nem tesz semmit az ország belső békéjéért, könyörtelenül gyakorolja hatalmát.

Ami a múlttal való egységes leszámolást jelenti, Balog úgy látja, hogy ahhoz már túl késő, jóllehet sokan fegyverként használják a közelmúlt történelmét, ha le akarják győzni a mai ellenfeleket. Az azonban nem igaz, hogy a kormánypolitika kisebbségek ellen irányulna. Szerinte pl. alaptalan, hogy a romakérdésben a kabinet kevesebb érzékenységet tanúsít, mint a liberális baloldal, sőt! Dalost ugyanakkor megfigyelőként aggasztja a kabinet túlhatalma. De pl. a rákos betegek ellátására tett javaslat sem arról győzte meg, hogy a bürokraták manapság olyan sok mindentől visszarettennének a döntéshozatal során. Balog szerint viszont az utolsó stádiumban ezek a gyógyszerek már nem segítenek a pácienseknek, és a finanszírozási gondok miatt mindenképpen szükségesek a megszorítások.

Az antiszemitizmusról Balog úgy véli, hogy az csírájában el kell fojtani. Csak félő, hogy ha folyton arról beszélnek, az elvonja a figyelmet más, ugyancsak fontos dolgokról. Azon kívül iy módon a politika akaratlanul fórumot ad a bizonyos erőknek. Mint rámutatott, a zsidó- és cigányellenesség elleni harcot az iskolákban kell elkezdeni. Horthy kapcsán úgy fogalmazott, hogy egyáltalán nem kívánják rehabilitálni, a kormányzó megítélésébe a politikának nem szabad beleavatkoznia. Egyben cáfolta, hogy a Fidesz változtatni igyekezne a hatalmi ágak felosztásán. Szerinte nem az Európai Bizottság, hanem a jog kényszeríti ki a hibás törvények módosítását. Ám az unióval fennálló konfliktusok oda vezetnek, hogy a jobbközép tábor egyre borúlátóbban viszonyul Európához. De az ügynek van egy gazdasági vonulata is, mert Magyarországon sok a szegény, akinek segíteni kell, lásd a közszolgáltatások díjának leszállítását, az E.on és más cégek megvásárlását. Lehet, hogy ez a versenysemlegesség megsértésével egyenlő, de szociális békét meg kell őrizni, miközben nem szabad a támogatottságot elveszteni a szélsőjobb, illetve –bal javára.

Dalos ugyanakkor igencsak nyugtalanítónak nevezte a döntési mechanizmust. Hogy sorra születnek a törvények az érintettek, a szakértők bevonása nélkül. A bírálat hallatán azután a hatalom úgy tesz, mintha félreértenék. Így a felsőoktatás ügyében minimális változtatásokkal próbálja megnyugtatni a kedélyeket. A médiatörvény kapcsán a Berlinben élő szakembernek az a benyomása, hogy a világsajtó már leírta Magyarországot, nem is foglalkozik vele. Ami pedig az unióval kialakult viszályt illeti, mit várhat egy ország, ha gazdasági szabadságharcot hirdet egy földrész ellen? Ha 200 milliós kampányt folytat az EU és az IMF ellen? Ez végzetes, veszedelmes politika.

A következő 10-15 évet illetően Balog első számú teendőnek gondolja a korrupció visszaszorítását, valamint az állam tekintélyének megerősítését, a felelősség növelését. Ugyanakkor a szociális helyzet rosszabbodására számít, de szerinte ez egész Európára igaz. Ezért az egész hálót át kell alakítani, hogy az emberek kitörhessenek a nyomorból. Vagyis erősebb állam, több felelősséggel és új struktúrával. Dalos ezzel szemben – a diktatúra évtizedei után – nem biztos abban, hogy erősebb állam kell, bár a korrupciót ő sem támogatja.

Die Zeit

A populista Orbán Viktor uralja Magyarországot, hatalma azonban veszélyben van, mivel a nép védekezik. Aki veszedelmes lehet számára, az Juhász Péter, pedig neki még pártja sincs. De egy éve a Facebookon keresztül tízezreket mozgósított a médiatörvény ellen. A Milla manapság egy olyan szövetség része, amely kiragadta a liberális nyilvánosságot a politikai depresszióból. Juhász a Szolidaritással és a Bajnai-féle Haza és haladással alapította meg az Együtt 2014-et, amely ma már a legerősebb ellenzéki tömörülés. Orbán aligha várta, hogy az ellenzék még eséllyel szállhat szembe vele. Az abszolút többséget nem csak a saját népszerűségének, fokozódó nacionalista retorikájának, hanem az előző, szocialista kormány teljes összeomlásának köszönhette. A gazdaság a padlón volt, az államháztartás elszabadult és mindennek tetejébe az akkori miniszterelnök hazudott a népnek az ország állapotáról.

Hatalomra kerülése után Orbán megkezdte menetelését, amely megosztotta a magyarokat és masszív kétséget vetett fel az EU-ban az ország demokráciáját illetően. Új alkotmányt hagytak jóvá, fontos közpozíciókat hosszú évekre konzervatív pártkatonáknak adtak, a választási törvényt többszörösen az ellenzék rovására alakították át. A program világos: Fidesz-Magyarországot épít, amelyben pártja érdekeit a nemzet érdekeinek tünteti fel. Ám a populistáknak is szembe kell nézniük a valósággal: jól kell gazdálkodniuk, munkahelyeket kell létrehozniuk és növekedést kell produkálniuk, ha sokáig akarnak maradni. Márpedig éppen Orbán hatalma csúcsán zuhan a tömegek támogatása. Az emberek számára ugyanis alig javult bármi is, nem utolsósorban az infláció és a magas áfa miatt. A közbeszéd nyelve mérgezett, a politikai táborok között bevett a gyűlölet és a megvetés hangneme. Sokan annyira megundorodtak a politikától, hogy nem is akarnak szavazni.

Az Együtt változtathat mindezen. Zászlója alatt gyülekezik a másik Magyarország, amelyhez a pártok fölött nagy tekintélynek örvendő Bajnai személyében immár egy politikailag tapasztalt személyiség is tartozik. Igazi népi ellenállásról van itt szó, amely a három csoportból táplálkozik. Híveit az hozza össze és különbözteti meg más pártoktól, hogy akarják a megbékélést és az együttműködést. Tudják, hogy az ellenfél gyűlölettel teli parlamenti megszólalásai mennyire elriasztják és eltávolítják a politikától a lakosságot. Orbán győzelme csupán a szétesett politikai kultúra egyik csúcspontját jelentette, az ország több mint 10 éve két politikai világra bomlott szét.

Bajnai retorikailag és politikailag is a mérsékelt spektrumot képviseli. Most azért küzd, hogy a mozgalomból pártot hozzon létre és ösztönözze a választókat. Az Együtt 2014-nek idáig nincs székhelye, PR-csapata és autója sem. Bajnai a támogatók magánkocsijával járja az országot, hogy beszéljen a polgárokkal. Egyik legfőbb tanácsadója Vörös Károly, a Népszabadság volt főszerkesztője. A lap olvasóközönsége ahhoz képzett réteghez tartozik, amely már évek óta nem találja helyét a politikai térképén. Vörös azt mondja, csak akkor nyerhetnek, ha a pártokat is bevonják és kölcsönösen tisztelik egymást. Ő is tartózkodik attól, hogy agresszívan bírálja a kormányt, vagy az MSZP-t. Ám a Milla és a Szolidaritás nagy mozgósító ereje, valamint Bajnai jelentős népszerűsége csak akkor veszélyezteti Orbán Viktort, ha sikerül pártot alakítaniuk. A szövetség azonban még ebben az esetben sem boldogulhat a szocialisták nélkül. Az ellenzék megosztottsága ugyanakkor biztosíték lenne arra, hogy a kormányfő 2014-ben ismét nyer. Az MSZP-vel való összefogás viszont gondot jelent Bajnai, Juhász és követőik számára, mivel sokan elutasítják a pártot, az számukra nem a megoldás, hanem a probléma része. A kooperáció mutatja majd meg, hogy mennyire komoly a szavazók részéről is a kiegyezés.

Der Standard

Az ellenzék választási szövetséget tervez Orbán ellen, a január 2-i tárgyalásoknak fel kell tárniuk az utat az összefogáshoz. A kormányellenes pártok és szerveződések az új év 2. napján meg akarják nyitni az Orbán-ellenes frontot. Akkor indul ugyanis a párbeszéd, amelynek végül el kell vezetniük a szövetséghez, hogy 2014-ben meg tudják buktatni a jelenlegi kormányfőt. Az egyeztetésen ott lesznek az MSZP, az Együtt 2014, továbbá az LMP, a DK, a 4K, az MSZDP és az Együtt Magyarországért képviselői. A szocialisták szerint éppen azért választották ezt a napot, mert akkor lesz az alaptörvény ellen megrendezett tömegtüntetés első évfordulója. A megbeszélések az első körben a jogállamiságra, az alkotmányosságra és a demokráciára összpontosítanak majd. Harangozó Tamás úgy ítéli meg: az ellenzéki pártok és szervezetek megértették, hogy az ellenségeskedés helyett közös megoldásra kell törekedniük az emberek mindennapi gondjainak megoldásához és a demokratikus intézményrendszer visszaállításához. Mint mondta, a társadalom is azt várja a kormánytól, hogy a közös célok érdekében készen álljon a dialógusra. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a Fideszen belül és a szimpatizánsok közül is egyre többen látják be, hogy Orbán Viktor a biztos pusztulásba dönti az országot és pártját, és ha meg akarnak szabadulni a kompromisszumra nem hajlandó zsebdiktátortól.