Orbán Budapestje

Orbán Fidesze sajátosan viszonyul Budapesthez, hiszen a város sohasem fogadta el gleichschaltolásra törő politikájukat, mindig a baloldali és liberális értékek mellett állt. Ezt a párt és vezetője nehezen tűrték, mára Budapest a Horthy-féle „bűnös város” kategóriájába került a szemükben. Első fővárosellenes lépésük még az 1998–2002 ciklusban az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház építésének leállítása volt, a terv nyilván túl modern volt számukra, és túlságosan az SZDSZ-es városvezetéshez kötődött. Helyette kaptuk a Duna-parti giccspalotát. Hasonlóan járt a 4-es metró is, amelyet később, a baloldali kormányok folytattak, így a 2010-es váltás után a Fidesz, ha nem is lelkesen, de befejezte – Demszkyt „természetesen” nem hívták meg az avatásra.

A város orbanizációja a második Fidesz-kormány és Tarlós főpolgármestersége alatt felgyorsult. A színházi vezetők cseréjével kezdték. Az első merénylet Dörner és Csurka kinevezése volt az Új Színház élére, az Alföldi Róbert elleni hecckampánnyal folytatták, végül Vidnyánszky Attila lett a Nemzeti igazgatója s kikezdték a Vígszínház vezetőjét, Eszenyi Enikőt is. Az ideológiai tér irányító posztjai után a konkrét városi terek átalakítása következett, a Kossuth, a Ferenciek tere s más, egyidejű közterületi építkezések nemcsak a város új, fideszes képét akarták bemutatni, de a tüntetések akadályozása is céljuk volt. Az arculat fő elemei a szobrok: a Kossuth téren, a Várban egykori autoriter kormányfők emlékműveit állították fel. A turulok is rendesen szaporodnak, a nemzettudat nagyobb dicsőségére.

Az utóbbi hónapok jeles alkotása a Szabadság téri emlékmű, ezt a folyamatos tiltakozás miatt éjjel állították fel, és fel sem merték avatni. Orbán szellemiségét főleg ez jellemzi, bár nem tudni, a széttárt szárnyú ragadozó mikor német sas s mikor ősmagyar turul. A fideszes városkép része a fák kivágása is, a kősivatagot valahogy jobban szeretik. Ide illenek a Normafa, a Római-part és a Városliget projektjei is, bár ezek részben elakadtak, de fairtás mindben szerepel.

A kormányfő féktelen ambíciójának fő célja a Vár, dicső elődje is ott országolt 1920–44 közt. Először a Sándor-palotát nézte ki, ám a 2002-es vereség után oda az államfő költözött. Ma a Karmelita udvarba gravitál, emiatt kell a Táncszínházat kitelepíteni. A végső célpont azonban a palota, kisebb helyen aligha érezné jól magát – ezért akarja a Nemzeti Galériát és a Széchényi Könyvtárat is kidobni.

A kultúrát tehát dobálják ide-oda, fontosabb a sport. Úgy tűnik, minden kerület kap egy nagy stadiont – hogy a mai magyar focinak ez miért jár, nem tudni. Az iskolákat és a kórházakat viszont elvették a fővárostól, a hozzájuk rendelt pénzekkel együtt, minden hatáskört, funkciót államivá akarnak tenni, s ami amúgy is az, mint a minisztériumok, azt kitelepíteni Budapestről. Az önkormányzatiság épp most szűnik meg, az új budapesti választási törvény a kerületeket szinte önálló településsé tette, a fővárosi közgyűlés működésképtelen társaskör lesz, a főpolgármester hatáskörét pedig utólag, a választási eredmények ismeretében fogják megszabni. Pénzt már régóta alig lát Budapest, ma az itt befizetett adók 2-3 százaléka jön csak vissza. A lerobbant 3-as metró felújítása négy évig fel sem merült, ám most kegyesen engedélyezték, hogy a város e célra hitelt vegyen fel. Közben a Vár átalakítása, a múzeumok és minisztériumok áthelyezése, a stadionok építése, a terek rendezése százmilliárdokba kerül.

Kedves budapestiek, ugye megháláljátok Orbán eme jótéteményeit, s ősszel mindnyájan a Fidesz jelöltjeire szavaztok?

Fábri Ferenc
E-mail