Orbán arénái

Valami történt a magyar fociban. Ha a közvetlen résztvevők, a játékosok és a nézők nem mozognak is túl jól, a tervezők, az ingatlanfejlesztők és a kivitelezők aktivitására nem lehet panasz. Pár napja parlamenti döntés garantálja az új nemzeti stadion 2016-ra tervezett felépítését. De szinte minden napra jut egy stadionépítési terv. Várható volt, hogy a nemzeti együttműködés kormánya ott folytatja, ahol 2002-ben Orbán abbahagyta. Ám a vízió vízió csupán, amíg konkrét költségvetési vonzata nincs. Ilyennel pedig egyelőre csak az egyes számú futballobjektum, a nagyerdei stadion rendelkezik. A többi – a Fradi-pálya, a felcsúti nemzeti erőcentrum vagy az új Puskás Ferenc Stadion – októbertől maketten látható. Mit szolgál mindez? A túlfűtött nemzeti érzelmeket? Egy futballbolond miniszterelnök önkifejezési vágyát? Vagy valóban volna rá igény? BUJÁK ATTILA írása.

2012. június 22., 12:49

Korosodó fiatalember áll 2009. augusztus 24-én a Puskás-stadion gyepszőnyegén, nyakában piros Loki-sállal. A lelátón örömtől mámoros Debrecen-fanok és Kósa polgármester hullámoznak, köszöntve a világraszóló diadalt, a Levszki Szpartak Szófia letiprását, a BL csoportkörébe jutást. Ilyesmi tizenöt évenként fordul csak elő, rendkívüli szerencse, kedvező csillagállás és irányított sorsolás révén. Meg francia barátunk, Michel Platini „kis segítségével”. Hadd jusson már a keleti futballperiféria is némi aprópénzhez.

Muszbek Mihály sportközgazdász, a hazai futballszervezés gazdasági teoretikusa szerint ez is szempont, ha a focit jövedelemtermelő szórakoztatóipari ágazatnak látjuk. De a sportdicsfény 2009-ben még a futballrajongó Orbánt és a jövő reményét ragyogta be. Kormányra készülő miniszterelnökünk mikrofonba és a kihangosított stadionba harsogta: „Nézze, én Kósa polgármesterrel megállapodásban voltam 2002-ben, a választások előtt (egy új stadion építésére), de akkor veszítettünk, nem is épült fel a stadion. Ha a hadiszerencse mellénk szegődik, most tető alá hozzuk azt a pályát, amelyet ez a nagyszerű város rég megérdemel. Mert ha valaki kiszámolja, mennyit veszít Debrecen azzal, hogy a következő meccseket nem rendezheti otthon, nyilvánvaló, ez nem kiadás, hanem beruházás.”

Veszteségesek

Hallottuk tehát: nem kiadás, jövedelmező beruházás. De vajon az-e?

– Szögezzük le – mondja Muszbek Mihály –, hogy a világon még nem épült olyan stadion, amely nyereségesen üzemelne. Nem is az a cél. Vagy véletlen, hogy a világ nagy arénáinak többsége állami, önkormányzati tulajdonú? Közcélokat szolgál, mint az operaház.

De az operához zene, karnagy és közönség is kell. A magyar futballból mind a három hiányzik. Hegyi Iván labdarúgó-szakíró „virtuális focinak” mondja a magyar futballt.

– A Fradi, az MTK, az Újpest vagy a Vasas rég nem élő, létező sportklubok, csak soha el nem évülő műemlékek.

Annyit még az erősen futballpárti, a jelenséget publicisztikus túlzások nélkül szemlélő Muszbek is elismer, hogy az UEFA által követelt stadionépítési sztenderd irreális.

– Nincs összhangban egyes nemzeti bajnokságok használati minőségével. Mintha az UEFA csak olyan csapatokban gondolkodna, amelyek BL-döntőt játszanak. Pedig a klubok kilencvenkilenc százaléka a BL közelébe se jut.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a hazai foci ócska. Hegyi Iván szerint a stadionépítési láz kívül esik az ő szakmai illetékességi körén.

Ki kell pofozni

– Előbb a futballt kell kipofozni, mert az építkezési mánia pótcselekvés. Semmi szükség arra, hogy luxusstadionokban rendezzük meg a kövérek–soványak-meccseket – mondja Hegyi. – A magyar futball semmilyen nemzetközi feltételnek nem felel meg, a pálya és a tizenhatos méretein kívül.

A politikai szándékot és az elszánást a szakértők már látják. A focizás szándékát még nem.

Az első nagy léptékű fejlesztési terv a cívisváros reprezentatív stadionja. Az országátalakító program keretében miniszterelnökünk említette, hogy a gát-, árok- és csatornaépítés folyhatna közmunkában, ahogy a stadionok számának növelése is. „Nem 21. századi technikával”, hogy minél többen hozzáférjenek.

Lötyögős kis piszkos

A következő vízióban két korszakalkotó nemzeti tervet próbáltak összefésülni. A korkedvezményes nyugdíjból visszahívott, reaktivált öreg közrendőrök láthatnák el a „logisztikai irányító munkát” a közmunkásoknak felhúzott konténertáborok mellett, ügyelve és felügyelve a rendre. Így mindenki jól jár. A nyugdíjas „újrahasznosítható”, ő mondja meg a romának, hova öntse a dömperről a sódert. A terv a dualizmus korának megejtő kubikosromantikáját idézi. Mindebből szerencsére semmi sem lesz. De a költségvetés kétszer ötmilliárdot előirányzott a „BL-kompatibilis” stadionépítésre. 2014-ben veheti majd birtokba „a történelem legerősebb Lokija”. De az a szomorú igazság, hogy Debrecennek a jelenlegi „kis piszkos” is lötyög. A Loki bajnoki meccseit öt és fél ezer ember látogatja. Akkor sincs telt ház, ha lemegy a Fradi.

A Ferencvárosnak sokkal rosszabbak a kilátásai. Önmagában már az is kérdés, miért épüljön állami pénzből stadion egy magántársaságnak (zrt.). Nyilván közérdekből, „a legnépszerűbb klubnak”, és ez a Loki-pályára is bármikor ráhúzható. De míg a Loki-pálya be van állítva a költségvetési tervbe, az Üllői útról máig nincs döntés, csak szándékbejelentés.

– Ez csak marketingötlet – állítja szikáran Muszbek. – Amíg nem költségvetési tétel, nincs ilyen.

A Fradi sagával köteteket lehetne megtölteni. A skót tulajdonos (Mr. McCabe) eléggé skót volt: csak egy gyors tisztasági festést és néhány harmadik vonalbeli bosnyák légióst engedélyezett a beígért új stadion helyett. A számításokat keresztülhúzta a kekeckedő ÁNTSZ, majd addig tologatták az aktát, amíg be nem ütött a nemzetközi ingatlanválság. 2008 októberétől biztosra vehettük, hogy nem épül semmi. A skót angolosan távozott. Az egyre nevetségesebb és egyre kívánatosabb 8 hektárt a magyar állam vásárolta vissza, közpénzből, a Ferencvárosnak semmi köze hozzá. Nyolcmilliárd volt a régi vételár, ebből a „birtok” (McCabe kifejezése) ötmilliárdba került, míg a „labdarúgó-vállalat” ára, a használati jog megváltása egy forintért került vissza. Egyszerűsítve: eladtuk nyolcér’, visszavettük ötér’. A köztes hárommilliárd már csak a Holdban létezik.

Forrad a Fradi

Kubatov egyesületi elnök mondta nemrég: képtelenség, hogy az összetartozó tulajdonelemek (a klub, a kereskedelmi jogok és az ingatlan) háromfelé forgácsolódjanak. De hát mindenki más és más vagyonelemet adott el, s az egyik a Fotexé, a másik McCabe-é lett. Csak a zrt. nem kellett senkinek.

– Újra össze kell forrasztani a Fradit – mondja Kubatov elnök.

A forrasztás folyamatban van.

Az egységet pedig az szimbolizálná, ha az Üllői úti pályát lerombolnák. Ahol Sárosi, Turay Suttyó, Toldi vagy Albert játszott, ott most az állam „ingatlanfejlesztene”, és a stadiont kilencven fokkal elforgatva átpakolnák a Könyves Kálmán körútra.

Muszbek szerint a mai Fradi-pálya valóban megkopott. Míg 1995-ben bőven megfelelt a kor és a BL szabványainak, ma már csak az OTP Bank Ligára jó. Ma egyetlen, az UEFA-szabványt kielégítő stadionunk van, a Megyeri úti lila oroszlánbarlang. Ez szintén Orbán emlékműve. Muszbek szerint elfogadható minőségű még a pápai stadion, a sóstói pálya, Kecskeméten a KTE-stadion és a magánerőből épült ETO-park is.

De csak most jön az utánpótlás. Szöllősi György, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) kommunikációs igazgatója, a hazai Puskás-biznisz letéteményese nemrég jelentette be a felcsúti nemzeti erőcentrum építését. Első pillantásra még nagyocskának tűnhet a kétezer fős községben épülő három-ötezres stadion, de ez csak a látszat. Az edzőpályák tele lesznek néppel, a Felcsút SE gyepszőnyegén tervezett stadion miniszterelnök urunk napfényes ifjúságát idézi. A fejlesztés a költségvetést sem terheli, a számlát a Puskás Alapítvány állja, ami annyit jelent, hogy egy másik lyukon csorog majd ki a pénz.

Nemzeti stadion, ahol a válogatott játszik, mégiscsak kell, és ez annyira fontos ügy, hogy még kormánybiztost is rendszeresítettek hozzá. Vígh László, a „kiemelt sportlétesítmény-fejlesztésekért és sportberuházásokkal összefüggő kormányzati feladatok ellátásáért felelős kormánybiztos” nemrég jelentette be, hogy a Papp László Aréna és az omladozó Népstadion közötti térben 2015-re „ötcsillagos” nemzeti szurkolócentrum épül. Pénz ugyan nincs, de makettek lesznek. Már októberre. Az állam egymilliárdot biztosított a tervezés előmunkálataira.

Két és fél korsó

Számoljunk. Hatvanötezer ember férne el az új Puskás-stadionban.

A Fradi- és a Loki-pálya nem nagyobb húszezresnél, a felcsúti objektum sem haladhatja meg az ötezres nézőszámot. Ez száztízezer új, középosztálybeli nemzeti és polgári szurkolót jelent. Egy nézőtéri férőhely mai áron potom egy-másfél millió forintból „termelhető ki”. A teljes költség 100-150 milliárdra becsülhető, négy évre elosztva.

A kérdés Muszbek Mihály szerint nem is az, hogy van-e erre pénz a költségvetés kasszájában. Az igazi gond az évtizedekre szóló rezsiköltség. Orbán-kormány már rég nem lesz, mikor a villanyszámlát még mindig állni kell.
Hegyi Iván szerint ha az állam épít állami pályát, kizárt, hogy egy zrt. egy vasat is fizessen.

Már az is eredmény, ha a stadionrezsi 25 százalékát a klubok kinyögik. A többi az önkormányzatot, pontosabban a kormányzatot terheli.

A Fradi-pálya „locsolva, kivilágítva, takarítva, beléptető rendszerrel fölszerelve, bérköltséggel” meccsenként 5–15 milliót emészt fel. Egy labdarúgóidény tizenöt pénzköltési alkalom. A magyar gyakorlat szerint a klub a jegybevétel 25 százalékát „adja le”, ami a fenntartási költség negyedére elég. Ha „a legnépszerűbb magyar klub” meccseire négyezer-hétszázan váltanak jegyet, az 5-10 milliós jegybevételt jelent. Szerintünk nem nagy tétel, de Muszbek ezt is cáfolja.

– Dehogynem tétel, uram. Az tizenötször tízmilliót, öszzesen 150 milliót jelent. Annak a 25 százaléka (a pályafenntartás díja) nagyjából 40 millió. Bárcsak az operaház produkálna ennyit.

Pedig az opera, a színház a focimeccshez képest luxusköltés. A meccsjegyek ára két és fél korsó sörnek felel meg. Egy meccsbelépő egyharmad színházjeggyel ér fel.

Kár, hogy a bevétel is veszteség.

A leggazdagabb magyar klub alig termel 300 milliós (politikai függéstől mentes) hirdetési bevételt, az átlagklubok 600 milliós kiadása mellett. A kettő közti különbséget (300-500 millió) a közvélemény által kétesnek tartott pénztárcaemberek állják. És mivel mifelénk nem sűrűn teremnek Abramovicsok, be kell érni a szerény hazai segítőkkel, akik hobbiból, feltűnési vágyból, kapcsolatteremtési célból állnak a csapatok mögé.

– Köszönet nekik érte – mondja a realista Muszbek. – Mindenki megbélyegzi, de minimum lenézi őket, pedig nélkülük rég kimúlt volna a magyar foci.

Amiért – tesszük hozzá – ma már nem túl nagy kár.

Ledózerolni

A kérdés csak az, hogy érdemes-e erre a minőségre egy fillér közpénzt is áldozni, üres és finanszírozhatatlan stadionokat építeni. Vagy igaza volt-e Varga Zolinak, aki halála előtt azt nyilatkozta: a magyar futballt úgyis le kell dózerolni, hogy újra felépülhessen.

(Az írásunkban közölt számszerű adatok zöme Muszbek Mihály szíves közlése.)

Az új Nagyerdei Stadion látványtervei: