Online pofonok

Az amerikai Felicia Garcia tizenöt éves volt, amikor 2012 októberében metró elé ugrott. „Végeztem, feladom” – írta ki a Twitterre, mielőtt öngyilkos lett. Egy hónappal később a 12 éves ír Lara Burns ölte meg magát azért, mert iskolatársai terrorizálták. De a legnagyobb visszhangot a kanadai Amanda Todd kálváriája váltotta ki. A 15 éves lány a YouTube-on tett közzé egy videót, amin elmesélte a vele történteket. Segítséget kért. 12 éves volt, amikor egy férfi chatelés közben arra kérte, mutassa meg a mellét. Egy évvel később kiderítette a lány címét, hogy hova jár iskolába, a fotót pedig kitette a Facebookra. Amandát barátai kiközösítették, megalázták. Vagdosni kezdte magát, öngyilkos akart lenni, hipót ivott. Az iskolában ebből is vicc lett, a Facebookon hipós flakonokat posztoltak, amin betaggelték a lányt. Egy héttel a videó megjelenése után akasztotta fel magát az otthonában.

– Ha Amanda szóba kerül egy órán, általában néma csend lesz. A diákok átérzik, ami vele történt – számol be a tapasztalatokról Borsi Zsuzsanna, a Safer Internet koordinátora. A Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálattal, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvánnyal és a Puskás Tivadar Közalapítvánnyal közösen vitt program célja, hogy a gyerekek biztonságosabban használják az online technológiákat, a felnőttek pedig hatékonyabban óvják meg őket a káros tartalmaktól. Az uniós pénzből megvalósuló projekt 2009 áprilisában indult, s idén decemberig tart. A tapasztalatok vegyesek.

– Előfordult, hogy egy iskola szülői értekezletre hívott minket, s végül egyetlen szülő sem jött el. Nehéz őket elérni, mert fáradtak, túlterheltek, sokan közülük azt gondolják: addig is csöndben ül a gyerek, amíg a gép előtt van – mondja Borsi Zsuzsanna. – Inkább akkor telefonálnak, ha már baj van. Legutóbb egy édesanya azzal hívott minket, hogy a fia hatvanezres számlát csinált egy játékkal.

A gyerekek nyitottabbak. A Safer Internet program keretében szakértők, köztük etikus hacker is járja az osztályfőnöki órákat, s a diákoknak leesik az álluk, amikor elmondja, hogyan juthatnak be idegenek a számítógépükre, mi lesz a poénból posztolt fotójukkal, vagy hogyan deríthetik ki: a jóképű srác a chaten mégsem az, akinek kiadja magát.

– Előfordult már, hogy valaki az online zaklatásról hallva elsírta magát az órán. Ilyenkor tudjuk, baj van.
Miközben a szülők leginkább attól tartanak, hogy egy pedofil a Facebookon kiszúrja magának a gyereküket, sokkal jellemzőbb, hogy az internetes zaklatót a fiatalok az offline világból is ismerik. Az Európai Unióban az iskolás gyerekek 75 százaléka rendelkezik profillal valamelyik közösségi oldalon. Ez a szám Magyarországon 82. A 2009 és 2011 között végzett EU Kids Online nevű európai vizsgálatban ezer 9 és 16 év közötti magyar gyereket kérdeztek meg. 19 százalékuk azt mondta, az előző egy évben érte kortársai részéről zaklatás, közülük pedig 30 százalékot az interneten bántottak, a legtöbbször valamilyen közösségi oldalon vagy azonnali üzenetküldő programokon keresztül.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelkisegély-vonalát kifejezetten az internetes zaklatások miatt hetente öten-hatan hívják. De a párkapcsolati problémákban, a kortárs durvaságban és a baráti konfliktusokban is egyre nagyobb szerepe van a világhálónak. Az iskolai kiközösítés, a zrika, a lökdösődés nem ér véget délután négykor. A kiskamaszok számára az élet délután és éjjel a Facebookon folytatódik.

– Az online zaklatás azért tűnik reménytelennek és kiúttalannak az áldozatok számára, mert térben és időben nem korlátozható – magyarázza Reményiné Csekeő Borbála, az alapítvány szakmai vezetője, pszichológus. – Ma már egy alacsonyabb státusú családban is van internet. Sok szülő mégis azt tanácsolja a gyerekének, ne foglalkozzon a bántásokkal, ne menjen fel a Facebookra. De ezzel korosztálya közösségéből vonná ki magát, ami olyan, mintha azt mondanánk, szünetben maradj a tanár mellett, és ne menj osztálykirándulásra. Miközben a lelki teher megmarad, hiszen a háta mögött minden folytatódik.

Ráadásul míg a lopás, verés egy idő után nem tud észrevétlen maradni, az internetes zaklatás sokszor hónapokig folyik a felnőttek tudta nélkül. A gyerek legfeljebb unott, nincs kedve beszélgetni – amúgy is megesik ez a kamaszoknál. Akik sokszor érzik, nem rohanhatnak mindennel apához, anyához, főleg, ha egy szülői tiltás, szabály megszegése után kerültek bajba.

A lejtőn könnyű elindulni, például egy viccesnek szánt képpel. Egy buli, egy kirándulás, egy csapzott arc, ami egy drogosé, alkoholistáé is lehetne, de egy félrecsúszott fürdőruha is elég. A fényképezős mobilok világában bármikor készülhetnek előnytelen fotók, a Photoshop pedig alapkészség a mai tizenéveseknél.

Sokszor a későbbi áldozat osztja meg kritikátlanul saját képeit, a lányok körében a sexting (lásd szótárunkat) kifejezetten trendi. Zsebkendőnyi melltartó, fürdőruha vagy a pőre bőr hirdeti a magát már felnőttnek tekintő nőt. De elég egy bosszúszomjas exbarát vagy féltékeny barátnő, s a fotó máris egy szexoldalon landol, ha nem egy gyerekkereskedelemmel, -prostitúcióval foglalkozó hálózatnál.

– Ebben a korban fontos a külső visszajelzés, az önértékelés; erről szól minden megosztás, a lájkvadászat. Nem csak a lányok, a fiúk is egyre extrémebb ötleteket találnak ki. Divat például a fejkamera, amellyel felveszik, hogyan száguldanak a biciklivel, milyen gördeszkás trükköket tudnak – mondja a pszichológus.

Ha viszont beüt a krach, nehéz megnyílni a szülőknek. „Anya, egy szexpartnert hirdető oldalon ott a félmeztelen képem” – ebből ritkán lesz higgadt családi beszélgetés.

– Nem kell különösebben rossz családi háttér ahhoz, hogy egy kamasz ne legyen teljesen őszinte a családjával. De ha túlságosan aktív a virtuális élete, az mindig menekülést, valamilyen pótlékkeresést jelent. Ha pedig már az online világból is kiközösítik, akkor úgy érzi, a kör bezárult.

Segíteni sokszor azért is nehéz, mert a fiatalok azt érzik, a felnőttek nem értik a virtuális életet. Míg egy budapesti értelmiségi család tudja, mit jelent egy megosztás a Facebookon, érti, hogyan terjednek a posztok, vidéken, elmaradottabb régiókban ez korántsem ennyire egyértelmű. Ráadásul ahogy a szülők, tanárok megjelentek a Facebookon, a nagykamaszok új terepeket kerestek, s ma már a Twitteren, az Ask.fm-en folytatódik a buli.

Utóbbi közösségi oldalt nemrég a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fel is jelentette személyes adattal való visszaélés bűncselekményének gyanúja miatt. A tárcát egy szülő azzal kereste meg, hogy tehetetlenek a lányukat érő internetes zaklatásokkal szemben: valaki a gyermekük nevében, az ő fényképével tesz közzé posztokat a világhálón. Amikor pedig zaklatás miatt feljelentést tettek a rendőrségen, az utcán is megfenyegették őt. A KIM szerint a nyomozást nehezíti ugyan, hogy a közösségi oldalt egy külföldi szerverről működtetik, de bíznak abban, hogy mivel más országokban is súlyos problémákat okoz az oldal, nemzetközi úton el tudják érni, hogy a felelősöket megtalálják.

A szakértő szerint a megoldás egy része jogi kérdés, de legalább ekkora gond, hogy a közösségi oldalak a fiatalok intim határait oldják fel. Magától értetődően válaszolgatnak, ha családi vagy anyagi helyzetükről kérdezik őket, de arra is, milyen pózban szeretnek a legjobban szeretkezni. Amit fél év múlva már talán szégyellnek. Az ilyen párbeszédeket pedig gond nélkül olvasgatják nemcsak a 15 éves kortársak, de már a 11 évesek is.

– Nincs min csodálkozni: mi, felnőttek adjuk a mintát. Ha valaki attól lesz sztár és úgy keres milliókat, hogy hónapokig kamerák előtt fürdik és szexel, akkor a gyerekek ezt természetesnek tartják. Miközben pszichés sérülésekhez vezet, ha nem marad az életükben semmi intimitás – mondja Reményiné Csekeő Borbála.

A tapasztalatok szerint a netes zaklatásról egy-egy osztály nyolcvan százaléka tud. Vagyis az egész közösségnek segítségre van szüksége. Persze az elsődleges a zaklatás leállítása, a technikai segítség, például a képek eltüntetése. Ezután szakemberek segítségével a gyerekek konfliktusmegoldási módszereket tanulnak, megmutatják nekik, miért jó egy közösséghez tartozni, pedagógiai-pszichológiai technikák révén csapatot építenek, fejlesztik az empátiájukat.

Gyakori az is, hogy zaklatóból lesz áldozat és fordítva. Akit a családjában bántalmaznak, a kortársai között könnyen lesz agresszor, hogy akár virtuálisan leverje valakin az otthoni pofonokat. De ugyanígy maga is lehet újra áldozat, ha a közösségbe még nagyobb vagány érkezik.

A pszichológus azt mondja, csodaszer nincs. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni – ez segíthet. – Nem az a lényeg, hogy egy gyerek mennyit ül a gép előtt. Azt kell tudnunk, mit csinál. Ha péntek este pihenésképp megnéz két filmet, ami négy óra is lehet, még nincs gond. Mi is ezt csináltuk, csak még videón. Ha viszont ennyi ideig chatel egy vadidegennel, az már baj lehet. Máskor meg tanul, zenét hallgat vagy épp cserediákokkal tartja a kapcsolatot, ami a nyelvtudásának tesz jót. Ne legyünk előítéletesek, inkább arra figyeljünk, a netezés ne menjen más tevékenységek rovására. Sportoljon, legyenek valódi élményei! Ne csak azért menjen nyaralni, hogy aztán posztolhasson magáról három jó bikinis képet. Amit aztán a barátnőin kívül a tanárok, az iskolaigazgató és a fél világ is láthat.