Öncsonkítás egymilliárdért – Variációk biztosítási csalásra

A nyírkátai Cs. Sándor 2014. július 30-án a nyírcsászári vasútállomáson bemászott egy éppen induló vonatszerelvény utolsó vagonja alá azért, hogy a vonat kerekei átmenjenek a lábain. A megrendezett balesetben olyan súlyosan roncsolódtak a férfi lábai, hogy amputálni kellett őket. Utóbb kiderült, hogy Cs. Sándor korábban 14 biztosítótársasággal kötött élet- és balesetbiztosítást, és ezek alapján a felesége – két nappal a baleset után – csaknem egymilliárd forintos biztosítási összegre jelentett be igényt. Cs. Sándor nem is tudta volna fizetni a biztosítási díjakat, az öncsonkítást azért követte el, hogy pénzhez jusson. Legalábbis ez a Fővárosi Főügyészség verziója az esetről.

Cs. Sándor egy egészen másik történetet adott elő nemrég az RTL Klub Házon kívül című műsorában. Azt állította, hogy egyszerű baleset történt, elveszítette az egyensúlyát, ezért esett be a vonat alá. Elismerte: szokatlan dolog 14 biztosító céggel szerződést kötni, de ő vállalkozóként veszélyes munkát végzett, szeretett motorozni, ráadásul egy korábbi autóbalesete ­miatt gyakran volt halálfélelme. Azzal is érvelt, hogy a megtakarításait jó üzletnek tűnt élet- és balesetbiztosításokba fektetni, amelyeknek hosszú távon is képes lett volna fizetni a díját.

Az ügyészség vádat emelt Cs. Sándor ellen, és ha bűnösnek találják, tízéves börtönbüntetést is kaphat. A büntetőper első tárgyalását még nem tűzték ki a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, tartottak viszont már egy tárgyalást abban a polgári perben, amelyben Cs. Sándor felperesként a biztosítási díj kifizetését követeli az egyik biztosítótársaságtól. A Fővárosi Törvényszék tájékoztatása szerint egyelőre csak a kereset és az ellenkérelem ismertetésére került sor. Megkerestük az érintett céget, de nem kívántak nyilatkozni. Ha Cs. Sándort elítélik biztosítási csalás ­miatt, minden bizonnyal a polgári pert is el fogja bukni.

– A nyírkátai férfi esete annyira extrém, hogy az elmúlt két évtizedben még csak hasonlóra sem tudunk példát – állítja Kalydy Tamás, a Magyar Kárszakértők Országos Egyesületének elnöke. Úgy véli, öncsonkítás esetében az elkövetőnél szinte bizonyosan kimutatható valamilyen mentális-pszichés probléma. Kalydy szerint a különböző biztosítási formákat tekintve a csalók legkevésbé ezen a területen próbálkoznak. Élet- és balesetbiztosításnál – szemben a gépjármű-biztosításokkal – nem tiltja jogszabály, hogy az ügyfélnek több szerződése is legyen különböző biztosítóknál. Más kérdés, hogy elvileg csak olyan kontraktust köthet, amelynek képes is fizetni a díját.

Cs. Sándor fizetőképességét feltehetően egyik biztosító sem vizsgálta, amikor szerződést kötöttek vele. Papp Lajos, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének elnöke szerint hosszú időn keresztül a mennyiségi szemlélet uralkodott a biztosítóknál, vagyis az volt az elvárás a munkatársakkal szemben, hogy minél több terméket értékesítsenek a kuncsaftoknak.

– A csalás melegágya, ha egy adott biztosítási terméket nem a megfelelő ügyfélnek adnak el – állítja Papp Lajos. – Jövő januárban lép hatályba jegybanki rendeletként az úgynevezett etikus biztosítási koncepció, ami egyrészt az ügyfelek igényfelmérését helyezi a fókuszba, másfelől segít a cégeknek, hogy képbe kerüljenek a szerződő fél életkörülményeivel, jövedelmi viszonyaival kapcsolatban. Az egyébként életszerű, hogy valaki több befektetési célú életbiztosítást köt, de Magyarországon a százmillió forint fölötti biztosítási összeg már kiugróan magasnak számít.

„Vélhetően az első biztosítási szerződés megkötése után nem sokkal el is követték az első biztosítási csalást” – így szól Trunkó Barnabásnak, a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) egykori főtitkárának mondása, amiből persze az is következik, hogy a biztosítási csalások teljes felszámolása reménytelen vállalkozásnak tűnik, mivel „a káron való gazdagodás” kísértésének az emberek egy része képtelen ellenállni. Arról, hogy hány biztosítási csalást követnek el évente Magyarországon, nincsenek hivatalos adatok. A biztosítótársaságok titkolják, hány esetben próbálják meg becsapni őket az ügyfelek, illetve ez hányszor sikerül nekik. Megkérdeztünk több céget is, de nem akartak információt adni.

Gilyén Ágnes, a MABISZ szóvivője szerint ennek kommunikációs okai vannak.

– A biztosítóknak és a becsületes ügyfeleknek az az érdekük, hogy egyetlen csalás se történjen. Természetesen ez lehetetlen, de nem célszerű a biztosítócégeknek nyilvánosság elé állni egy-egy konkrét esettel, mert azzal csak tippet adnának másoknak is – magyarázza Gilyén Ágnes. – Emiatt a szövetségnek sincsenek adatai arról, hogy hány esetben merült föl a csalás gyanúja.

A biztosítási csalásokról sem a rendőrség, sem az ügyészség nem vezet átfogó statisztikát, mivel a Btk. ezt nem nevesíti külön bűncselekményként. A bűnözési statisztika adatait az úgynevezett egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikai rendszerben gyűjtik, ebben csak bizonyos típusú csalásokról találni adatot. Ilyenek például a gépjármű-biztosításokhoz kapcsolódó csalások, amelyek az elmúlt években látványosan csökkentek. Összesített adatok híján csak a szakemberek becslésére támaszkodhatunk. A Biztosítás és Kockázat című szaklapban megjelent, Lakatos Máté által írt tanulmány szerint a nemzetközi statisztikák azt mutatják: az összes bejelentett káresemény 14 százalékában történik valamilyen biztosítási csalás. „A csalási gyakoriság iparági szinten Magyarországon is hasonló mértékű, 10-15 százalék körül alakul.” Szintén ebben a tanulmányban szerepel, hogy a csalások száma az egyes biztosítási területeken eltérő (a gépjármű-biztosítások esetében a leggyakoribb), illetve Magyarországon több tízmilliárd forintot tesznek ki a jogtalan kárkifizetések.

– Ennek ellenére nagyon sokat javult az elmúlt másfél évtizedben a biztosítási csalások elleni fellépés hatékonysága – állítja Kalydy Tamás, és példákat is sorol. – Sokan emlékezhetnek például arra, hogy a kilencvenes években még tömött brifkóval járták a falvakat a kárszakértők egy-egy nagyobb felhőszakadás után, hogy előlegként gyorssegélyt tudjanak fizetni a viharkárok után. Ahol készpénzmozgás van, ott felbukkan a kísértés is, ezt kár lenne tagadni, épp ezért az már önmagában nagy előrelépésnek számított, amikor a biztosítók áttértek a kizárólag átutalásos kifizetésre.

Gépjárműbiztosítással kapcsolatos csalások száma

Kalydy Tamás szerint a csalások elleni küzdelem egyik legfontosabb lépése a különböző nyilvántartási rendszerek összekapcsolása volt. Néhány éve az összes biztosító és kárszakértő hozzáférhet ahhoz a gépjármű-nyilvántartási adatbázishoz, amelyben naprakészen követhető egy-egy autó élettörténete. Így azonnal kiszűrhető például, ha egy kocsira kétszer egymás után hasonló típusú kárt jelentenek be.
Egy kelet-pesti autószerelő-műhely tulajdonosa azt mondja, a kilencvenes évek számítottak az aranykornak.

– Törtük a kocsikat rendesen, előfordult, hogy egy autó négyszer egymás után lett részese egy kamubalesetnek, mindegyiket másik biztosítónál jelentettük be. Na, ez ma már nem megy, mindenki visszafogottabb lett, és csak finoman próbálja meg lehúzni a biztosítót. Ha túl kicsi a kocsi sérülése, akkor besegítünk, hadd legyen nagyobb, csak azt kell kiszámolni, hogy kevesebbe kerüljön a javítás, mint amennyit a biztosító fizetni fog. Persze azért a mai napig megéri lopott vagy törött kocsit venni alkatrésznek. Ha ki kell cserélni például egy hátsó ajtót, akkor azt új áron számolom el, de ha éppen nekem van egy törött autóról származó hátsó ajtóm, akkor valójában azt szerelem föl, és máris fogtam pár tízezret a biztosítón – magyarázza a műhelytulajdonos.

A javuló tendenciát jelzi, hogy a nemzetközi adatok szerint száz biztosított autóra átlagosan 3-5 káresemény jut, és ma már Magyarországon is e körül alakul az átlag, miközben tíz éve még 10 százalék körül volt ez az arány.

Az elmúlt években szigorodott és többlépcsőssé vált az ellenőrzés. Korábban előfordult, hogy egy biztosító bemondásra elfogadott bizonyos tételeket, de ma már mindent papírokkal kell igazolni. Öt évvel ezelőtt például az oroszlányi földrengésre hivatkozva egy szegedi ügyfél megpróbált a lakásbiztosítása révén pénzhez jutni, mire a biztosító szeizmológiai szakvéleményt kért, és az kimutatta, a földrengés legfeljebb Oroszlány 50 kilométeres körzetében okozhatott anyagi károkat.

– Ha egy cégnél azt állítják, hogy betörtek hozzájuk és elloptak tíz laptopot, akkor bizonyítaniuk kell, hogy valóban rendelkeztek a szóban forgó laptopokkal – mondja Kalydy Tamás. – A biztosító akár könyvvizsgáló segítségét is kérheti, hogy van-e nyomuk az eltűnt vagyontárgyaknak a cég nyilvántartásában. Magánszemélyek esetében az életszerűség az egyik legfontosabb kritérium. Ha egy magánlakás tulajdonosa például azt állítja, hogy négy tévéjét vitték el a tolvajok, a kárszakértő minden további nélkül kérhet olyan korábbi családi fotókat, amelyeken látszik a négy készülék.

– Mivel a biztosítócégek szeretnék elérni, hogy a tisztességes ügyfelek fejében meg se forduljon a csalás gondolata, sok esetben kifejezetten szigorú ellenőrzéseket tartanak – erősíti meg Kalydy szavait Papp Lajos. – Jégkárok esetében például ma már megszokott, hogy a kárfelmérők drónokat vetnek be, viharkároknál pedig a biztosító kikérheti egy meteorológiai szakértő cég állásfoglalását, manapság ugyanis százméteres körzetben utólag is kimutatható, hogy a megadott időpontban lesújtott-e arra a területre erős villám.

Papp Lajos szerint nagyon nehéz kiszűrni, ha valaki csupán egyetlen alkalommal veri át a biztosítót, de aki üzletszerűen próbálja meg a csalást, az előbb-utóbb lebukik. Gilyén Ágnes emlékeztet, hogy 2015 januárjában módosult a biztosítási törvény, azóta a biztosítók „alapos gyanú” esetén elkérhetik egymástól az érintett ügyfelekre, szerződésekre vonatkozó adatokat. Kalydy Tamás szerint változott az ügyfelek hozzáállása is, érezhetően kevesebben próbálkoznak a csalással, mint tíz-húsz éve, ráadásul a biztosítási szakma morális állapota is javult. Ezzel Papp Lajos is egyetért, szerinte már pusztán attól jobb lett a helyzet, hogy míg korábban az egyes biztosítók alkalmazták a kárszakértőket, most ők jórészt független szakcégekben dolgoznak. Márpedig a biztosítók csak olyan kárszakértő céggel szerződnek, amely nem keveredik csalási botrányba.

– Húsz évvel ezelőtt még jóval több kárszakértő dolgozott, mint manapság, rengetegen elhagyták a pályát, ami tisztulással is járt – állítja Kalydy Tamás. – Pontos létszámot nem tudunk, de jelenleg több százan tevékenykednek kárszakértőként. Ekkora körben viszont már nem jelent gondot a gyors információáramlás: ha valahol felbukkan egy újfajta csalási módszer, szinte órákon belül értesül róla a teljes szakma.

Csúcstartók

Cs. Sándor esete kirívónak számít a hazai kriminalisztika történetében. Az elmúlt években csupán két olyan életbiztosítási csalást kapott föl a magyar sajtó, amelyek a nyírkátai férfi történetéhez hasonlóan megrázták a nyilvánosságot. Az egyik a bajai Merész Róbert ügye, aki két barátnőjére kötött úgy nagy összegű biztosítást, hogy azoknak ő legyen a kedvezményezettje, majd mindkettőt megmérgezte. Úgy bukott le, hogy – félve a lelepleződéstől – egyik áldozata holttestét el akarta lopatni a temetőből. Merész jelenleg az életfogytig tartó szabadságvesztését tölti. A másik ügyet Cs. Sándor esetéig az évszázad biztosítási csalásaként aposztrofálták: Antalffy Zoltán 2000 júliusa és novembere között hat nagy összegű életbiztosítást kötött, összesen 252 millió forint értékben, majd a következő évben megrendezte a saját halálát. 2001 szeptemberében a családtagjaival és a barátaival a görögországi Tolóban nyaralt, ahol az egyik nap szörfözés közben a tengerbe esett, majd eltűnt. A görög hatóságok félévi nyomozás után abbahagyták a kutatást, a férfi felesége pedig – kedvezményezettként – megpróbálta felvenni a halottá nyilvánított férje után a biztosítási összegeket. A biztosítók csalást gyanítva ellenálltak. Antalffy hat évig bujkált, végül egy csehországi tanyán fogták el. Hazahozták és feleségével együtt bíróság elé állították: négy-négy évi börtönbüntetést kaptak.