Nyílt lapokkal

Mennyire komoly dolog az életében a kungfu? Ha két sötét figura, két sötét politikai ellenfél megtámadná egy sötét az utcán, tudna védekezni?

Sok éve naponta művelem egy fantasztikus mester, Kapecska Attila irányításával. A kungfunak a legkevésbé fontos része a verekedés (az szükség esetén jön magától). Az igazi cél az energiatermelés és az egészség megőrzése – a sötét erőkkel szemben sokszor már ez is elég.

Hogy van erre ideje? Merthogy a Capital Group cégcsoportban számos vállalkozás van, és mindegyiknek ön áll az élén.

Valójában csak két csapat közvetlen irányításával foglalkozom. Tulajdonosként üzlettársammal, Szabados Krisztiánnal felügyeljük a cégcsoportot, de közvetlen irányítói munkát csak a Political Capitalnál és a Privy Council Communications stratégiai kommunikációs cégnél végzek. Tehát mondjuk a Hírszerző vagy a Green Capital és a Health Capital ügyeibe havonta egyszer is elég betekintenem. Teljesen önálló a dubai, a pekingi és a szófiai irodánk is, és ugyanilyen autonómiával rendelkezik az a montenegrói kirendeltség, amely Délkelet-Európában folytat üzleti tevékenységet ettől a héttől.

Akkor sem unatkozik tehát, ha egyelőre a híresztelések ellenére sem kerül az MDF budapesti listájának élére.

Szeretek magam dönteni a saját sorsomról. Ebben az álhírben mások gondolkoztak az én életemről.

Akkor a főváros helyett marad az országos politika. Mert lehet, hogy cáfolja az MDF-ből kizárt Hock Zoltán volt elnökhelyettes nyilatkozatát, amely szerint a PC a pártban teljesen átvette a hatalmat, hogy az MDF-et liberális szervezetté tegye, de azért az irányváltásban benne van a keze.

Én emlékszem még arra, amikor Hock Zoltánnal szemben nyilatkoztak ugyanígy a pártból régebben távozott politikusok. Hock akkor határozottan tiltakozott a feltételezés ellen, hogy liberális irányba tolná az MDF-et. Úgy tűnik, hogy ez egy szerephelyzet, és most Hock Zoltán – akivel egyébként személyesen jó viszonyt ápolok – érzi úgy, hogy ezt kell mondania.

Végül is nem az ön tanácsára lett Bokros listavezető az MDF-ben?

Mi azt tanácsoltuk az MDF-nek, hogy ne feledkezzen el a saját szavazóközönségéről. Egy kutatási program keretében az MDF felmérte, hogy a közéleti személyiségek közül kik azok, akik szimpatikusak az MDF szavazótáborának. Bokros Lajos, aki csaknem másfél éve havonta találkozott az MDF vezetőivel, benne volt az első ötben. Az pedig, hogy éppen ő lett a listavezető, természetesen a párton belül dőlt el. Nem kell misztikus szerepet tulajdonítani egy tanácsadónak. A nyilvánosság előtt mozgó úgynevezett politológusok, politikai elemzők mind adnak valahol, valakinek tanácsot. A különbség csak annyi, hogy van, aki sikeres, van, aki nem. És van, aki vállalja ezt a nyilvánosság előtt, van, aki nem.

Lehet, hogy másként válaszolna, ha jövőre vagy két év múlva kérdezném meg, akar-e politikus lenni?

Akkor fogok ezen a kérdésen elgondolkodni, amikor már stabil egzisztenciát teremtettem magamnak.

Csak nem!? Újabb milliárdos tűnhet fel a magyar politika horizontján? Ez nem biztos, hogy jó ómen.

Lehet, hogy nem jó ómen. De attól mindenképpen elzárkóznék, ami Magyarországon nagy divat, tudniillik hogy beszálljak a politikusok meg a politika szidalmazásába. Úgy gondolom, Magyarország problémáit többek között az okozza, hogy divattá vált a politikát alázni és távol maradni tőle. Pont ezért csinálhatnak a politikusok azt, amit csak akarnak. Valójában éppen az a politikai elit érdeke, hogy minél többen gondolják: távol vannak a „mocskos” politikától. Magyarország felvirágzása kezdődhetne el, ha minél több embert érdekelne a politika, odafigyelnének, és nem engednék, hogy az apátia újra tönkretegye Magyarországot.

Nem is beszélve arról, hogy ha több lenne a biztos egzisztenciájú ember a politikában, akkor – az elterjedt meggyőződés szerint – a közszereplőknek kevesebbet kéne lopniuk...

Abszurdum, hogy a magyar politizáló közvéleménynek tetszik, ha a politikusok azt állítják: ők minél kevesebbet akarnak keresni. És nem látják át, hogy ez valójában annyit jelent: a közszereplő kész arra, hogy a törvényes politikusi javadalmazás keretein kívül eső forrásokból szerezzen jövedelmet.

Mintha lenne némi szerepzavar a politológusok között. Mennének is a terepre, maradnának is. Stumpf István például elemzőből nagyhatalmú miniszter lett, aztán a média visszafogadta mint politológust. Normális dolog ez az ingázás?

Természetesen normális, Bozóki András, Navracsics Tibor, Budai Bernadett is ebbe a sorba tartozik. A magyar sajtó e tekintetben – szerintem helyesen – befogadó. Inkább az a baj, ha valaki minőségen aluli munkát végez, de a neve, az ismertsége miatt újra és újra szerepelteti a magyar sajtó. Van más baj is: már sokadik körben sikerült a neves közvélemény-kutató intézeteknek alaposan leszerepelniük. Ismét teljesen félremérték a választásokat. Kevés nyugati példát tudok mondani, hogy hosszú éveken keresztül, kritikák és önkritikák nélkül fennmaradjon a piacon olyan közvélemény-kutató intézet, amely soha semmit nem tud eltalálni.

Viszont nem biztos, hogy minden rendben van ott, ahol Fricz Tamás egyik nap tüntetést szervez, másnap politológusnak akar látszani. Ön részt vesz az MDF átalakításában...

Itt álljunk meg, Fricz Tamással nem szeretnék egy bekezdésben szerepelni! Fricz Tamás ott ült egy beszélgetős műsorban, amikor engem egy közös „kollégánk” – nemtetszését kifejezve – lezsidózott, ehhez pedig neki egy szava sem volt. Máskor pedig utcai zendülőket vezényelt a köztársasági elnök hivatalához. Azt javasolta, hogy követeljék a köztársasági elnöktől, oszlassa fel a parlamentet, amit egyébként az államfő a törvények értelmében egyáltalán nem tehet meg a parlament akaratától függetlenül.

Tudomásul vettem. Mindenesetre a nagy jövés-menés bennem bizony kétségeket kelt afelől, hogy egyáltalán létezik-e független politológus. Például, hogy az MDF tanácsadója véletlenül nem az MDF érdekében független-e. Igaz, kétségtelen, hogy az a jobbik eset, amikor valakiről egyáltalán lehet tudni, hogy éppen kivel áll üzleti viszonyban.

Vagy érték-, vagy pártfüggő egy intézmény. Egyik kizárja a másikat. A Political Capital megalakulása óta hangoztatja versenypárti liberális-konzervatív értékrendjét. Aki tőlünk munkát rendel, tisztában van ezzel. És azt is tudják, hogy az elemzéseinkbe nem szólhatnak bele, nem is lenne értelme. Azt gondolom, hogy az állításaink minősítsenek minket. Bánó András A tét című műsorában például előre megmondtuk, hogy a Fidesz nyer tizennégy mandátumot, az MSZP négyet, a Jobbik hármat, az MDF pedig egyet. Ezt a Capital Research pontos méréséből tudtam. Szóval, ha egy intézmény kicsit is sikeres, akkor vannak politikai megrendelései. Más kérdés, hogy mi ezt elmondjuk, más meg nem feltétlenül vallja be.

Kétségtelen, hogy ez nem mindegy, hiszen mondjuk Török Gábort hallgatva úgy éreztem, hasznos volt a tőle származó információk alapján megtudnom, hogy meddig volt Medgyessy Péter tanácsadója, és mikor lett Sólyom Lászlóé.

Szerintem ezek a szerződések nyugodtan vállalhatók. Mi készek vagyunk nyílt lapokkal játszani. Hadd emlékeztessek arra, mi nemcsak szavaltunk arról, hogy a politikai szakértői szakma legyen átlátható. Kezdeményeztük is, hogy az elemzők, tanácsadók, közvélemény-kutatók és újságírók hozzák nyilvánosságra tanácsadói szerződéseiket. Ugye sejti, hány választ kaptunk. Egyet sem. Nagyon mély volt a csönd.