Nyilatkozott az SZTE rektora: „ezt nem tartom helyesnek”

Külön-külön nyújtotta be petícióját a kormányhivatal igazgatójának az SZTE EHÖK és a Miérthallgatók csoport kedd délelőtt. Korábban a Megyeházán és a bölcsészkaron is demonstráltak a tandíj és a felsőoktatási keretszámok ellen hétfőn az SZTE-s hallgatók, majd kedd reggel felfüggesztették az akciót. Orbán Viktor úgy reagált az eseményekre, hogy a kormány nyílt lapokkal játszik és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselőivel is egyeztetett, elmondva és bemutatva a felsőoktatás több lépcsős átalakításának tervét.

Szabó Gábor szerint lehet ilyen drasztikus lépéseket tenni

„A felsőoktatás egy részének a véleményét elég tömören összefoglalta a rektori konferencia múlt héten kiadott nyilatkozata” – nyilatkozta a

Szegedma.hu-nakSzabó Gábor az SZTE rektora. A professzor hozzátette, hogy az átalakítás tervére vonatkozóan valóban számos korábbi intézkedés már látszott, többek között az is nyilvánvaló volt, hogy a felsőoktatás az ország egészével együtt nehéz gazdasági helyzetbe kerül. „Mi itt a Szegedi Tudományegyetemen egészen ősz óta azon dolgozunk, hogy jövőre hogyan tudunk még hatékonyabban működni, az eddigiekhez képest is több megtakarítást eszközölni. Azzal viszont vitatkoznék, hogy azt is tudta mindenki, hogy ilyen radikálisan, egy lépésben próbálják majd megváltoztatni a szerkezetet. Azt hiszem, hogy ez az a pont, amit én nem tudok elfogadni. Nagyon sokféle változást lehet bevezetni, de nem ilyen formában. Hat egyetem rektora 2011-ben kiadott egy nyilatkozatot, melynek egyik pontja épp arról szól, hogy a felsőoktatás átalakításának a tekintetében is egy élő rendszerről van szó, melyben a tervezett átalakítások sebessége korlátozott, nem lehet évente 15-25 százaléknál nagyobb változásokat csinálni. Nem hallottam egyszer sem, hogy szó lett volna arról korábban, hogy a múlt heti kormányülésen egy lépésben ilyen drasztikusan csökkentik a felvételi keretszámot” – hangsúlyozta a rektor. Szabó Gábor leszögezte: azt, hogy a keretszámokon változtatnak lehetett tudni, hiszen az eddig 50 ezerről 30 ezerre csökkent.

Nem egyenlő az állami finanszírozás és diákhitel

„Hogyha azt jelentették volna be a múlt héten, hogy további 10 százalékkal csökken ez a szám, akkor nem mondom, hogy örültem volna neki, de el lehetett volna ezen is gondolkodni. Azt is elfogadom, hogy a diákhitel egy alternatív lehetőség a tanulás finanszírozásához, elfogadom. De azt, hogy ez a hitel maga a megoldás, és teljesen mindegy, hogy valaki államilag finanszírozott helyen tanul vagy diákhitelt vesz föl, ezt már nem tudom abszolválni, ez egy téves kommunikáció. A diákhitelt ugyanis vissza kell fizetni. Előnyös hitel, nem vitatom, mint ahogy azt sem, hogy a tanulásban segítheti a hallgatót, azt azonban már igen, hogy egyenlőségjel tehető az államilag finanszírozott tanulás és a diákhitellel finanszírozott tanulás közé. Ezek azok a dolgok, amelyekről beszélni kellene. Leszögezem, hogy valóban sok mindent lehetett előre látni, a folyamatokat érzékelni, de semmilyen előzetes konzultáción nem hangzott el a felsőoktatás ilyen drasztikusan tervezett átalakítása. Ezt nem tartom helyesnek, ahogy e drasztikus lépések bevezetését sem. Kényszer hatása alatt nem lehet jó reformokat végrehajtani. Nem lehet hatékonyan átalakítani a felsőoktatást, ha az intézmények nyakába olyan kényszert zúdítunk, hogy pánikban, kapkodva hajtsanak végre intézkedéséket. Ezekről a problémákról tárgyalni kell, mert van miről. Azt azért nem látom, hogy a helyzet reménytelen lenne, de először is stílust kell váltani” – zárta gondolatait Szabó Gábor.