Nincs kegyelet!

A Fidesz a szociális temetés bevezetését elsősorban azzal indokolja, hogy sokan már képtelenek kifizetni az egyre drágább temetkezéseket. Budapesten a legmagasabb a végső búcsú tarifája. Ám, miközben a kormánypártok látszólag együtt éreznek a szegények gondjaival, a fideszes többségű Fővárosi Önkormányzat 2011-ben és 2012-ben is megszavazta a temetkezési tarifák emelését a köztemetőkben.

Az MSZP és a temetkezési szakma is kidolgozott koncepciókat a lakossági terhek csökkentésére. Javasolták például a hatósági árak bevezetését, temetkezési hozzájárulásokat. Csakhogy e javaslatok be sem kerültek a Belügyminisztérium törvénytervezetébe. Ugyanakkor az Orbán-kormány jelentősen csökkentette az önkormányzatok szociális forráskereteit is, holott a települések ebből finanszírozták a köztemetéseket.

Ha a magyar parlament elfogadja Pintér Sándor belügyminiszter törvénymódosítását a temetkezésről, a kegyelet is pénztárcafüggő lesz nálunk. Ingyenes, szociális temetést csak akkor biztosítana az állam, ha az elhunyt hozzátartozója maga is aktívan részt vesz a temetésben. Például: megássa családtagjának a sírját.

Milyen képmutató a kormánykommunikáció! Hiszen állami kegyként, a rászorulóknak nyújtott nagylelkű segítségként próbálja feltüntetni a szociális temetést, holott valójában korábbi jogok durva korlátozásáról van szó.

Az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságának jegyzőkönyveiből kiderül: a kormány nem is titkolja, hogy a szociális temetkezés „nevelő célzatú”. A bizottság június 4-i ülésén Farkasné Gasparics Emese, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára kijelentette: „Az a gondolat vezérelt minket, hogy ne mindent az államtól várjanak el az emberek. Igenis működjenek közre családtagjaik végtisztességének a megadásában.”

Az emberi jogi bizottság ülésén ellenzéki képviselők felháborítónak és kegyeletsértőnek minősítették a temetkezés új kormányzati tervét. A fideszes Rónaszékiné Keresztes Mónika azonban közölte: „A szociális temetés csupán arról szól, hogy az ember természetes módon kíséri utolsó útjára a halottat. Semmiféle más kötelezettsége nincs.”

A boncmester dolga

A politikus asszony olvasta egyáltalán a törvénytervezetet? Abban ugyanis az szerepel: „Az eltemettető a szociális temetés igénylése során nyilatkozatban vállalja, hogy maga látja el a következő szolgáltatásokat: az elhunyt temetésre való előkészítése, mosdatása, felöltöztetése. Sír vagy urnasír kiásása és visszahantolása, koporsó gépjármű nélküli szállítása a temetőn belül, és sírba helyezés.”

Egy másik passzus pedig azt is kimondja: szociális temetés esetén a boncolást követően a „holttest rekonstruálását, kozmetikázását és maszkolását nem végzik el”.

Belegondoltak abba a kormánypártiak, hogy mondjuk a balesetben meghalt rokon roncsolt testét is a hozzátartozónak kellene „összeraknia”? Ez nemcsak horrorisztikus, de képtelenség is! A „rekonstruálást” a boncmesterek szokták elvégezni. A proszektúráról hűtve szállított tetem mosdatása is hátborzongató.

De a fideszesek azt sem értik, miért probléma, ha a koporsót magunk cipeljük el a sírig. A parlament június 11-i plenáris ülésén a Fidesz vezérszónoka, Balla György így beszélt: „Képviselőtársaim, a koporsó vivése nem teher, nem kényszer a barátok számára, hanem a legnagyobb megtiszteltetés. A legszebb hagyományainkat eleveníti fel.”

Úgy tűnik, Balla nincs tisztában azzal, hogy temetőkben ma már – nem véletlenül – általában nyitott autón vagy kerekes kocsin szállítják a koporsókat. És ezeket a munkákat csak szakképzett temetkezési szolgáltatók végezhetik. Szociális temetésnél azonban ezt is autodidakta módon kell megoldanunk.

Sírásás előtt – a törvénytervezet szerint – közegészségügyi, járványügyi és munkavédelmi oktatást is végig kell majd hallgatni, s „ezek nem teljesítése esetén a munkálatok elvégzéséről az eltemettető költségére” a temető üzemeltetője intézkedik.

Koncz Tamás, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének (Mateszsz) elnöke a 168 Órának elmondta:
– A sír ásását a mélyépítés szabályai szerint védősisakban kell végezni. Bár az előírást szinte senki nem tartja be, a temető üzemeltetőjének kötelező sisakot és egyéb eszközöket biztosítani.

Vizsga és oltás

A törvény azt is javasolja: külön elkerített szociális parcellába kell temetni. A parlamenti ellenzék ezt is bírálta, mondván: a Fideszt a szegényeket még haló porukban is elkülöníti a gazdagoktól. Ám a belügyi érvelés szerint a szegregált parcellákra a sírásók védelmében van szükség. Olyan helyet kell kijelölni nekik a temetőben, ahol még nem történt temetés, nehogy sírásás közben emberi maradványokra bukkanjanak.

– Ismerve a köztemetők telítettségét, olyan területeket, ahol még nem volt temetve, nem fognak találni. Tehát a meglévőket kell kiüríteni az újrahasznosításhoz. Az exhumálás pedig drága. Ha ezt nem végzik el, a szociális temettető óhatatlanul maradványokat talál majd a „feltöltött” parcellákban. S mivel ez közegészségügyileg is veszélyes, a sírásáshoz orvosi alkalmassági vizsga és védőoltás kell – teszi hozzá Koncz Tamás.
A beoltott gyászolónak ásás közben azért a szabvány szerinti méretekre is ügyelnie kell. A kiásott sírgödörnek pontosan két méter mélynek, két méter hosszúnak és egy méter szélesnek kell lennie. Különben megbírságolják. (Az Index két fiatal riportere próbasírásást végzett: két-három órás izzasztó munka után még csak térdnyi mélységnél tartottak.)

S ha valaki ezek után inkább lemondana a szociális temetésről? „A hozzátartozók számára van választási lehetőség. Ha hamvasztásos temetést kérnek, nincs szükség ilyen méretű sírgödörre. Az urna elhelyezése urnasírhely kiásásával is megoldható” – magyarázta a parlament emberi jogi bizottsági ülésén a Belügyminisztérium szakértője, Prutkay János.

A fideszes „temetőforradalomnak” az is célja, hogy minél kevesebben vigyék haza az urnát. Az egyre dráguló temetkezési költségek miatt ugyanis sokan otthon tárolják elhunyt rokonaik hamvait. Esetleg szeméttelepre kerülnek a kidobott urnák. A törvénymódosítás szigorítja a hamvak hazavitelét: ez csak akkor lehetséges, ha ezt halála előtt végrendeletében kérte az elhunyt, illetve, aki hazaviszi az urnát, írásban nyilatkozik, hogy a rokonok bármikor leróhatják nála a kegyeletüket. De vajon miféle állami apparátus ellenőrzi, ki milyen körülmények között tárolja a hamvakat? Netán a Nemzeti Kegyeleti Ellenőrök?

És mi történik, ha valaki ingyenes temetést kért, mégsem megy sírt ásni, vagy otthagyja a koporsót? A tervezet szerint az állam elvégzi ugyan a köztemetést, de a pénzt bevasalja. Kegyelemre senki ne számítson! Nem világos az sem: ha a hozzátartozó fizetésképtelen, a gyászszertartás árát közmunkában kell majd ledolgoznia? Netán leülheti?

A Belügyminisztérium szerint a szociális temetés tervezetét többször megtárgyalták a temetkezési szakmával, ők pedig támogatták a koncepciót. Ugyanakkor Koncz Tamás, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke azt mondta: öt szakmai szervezet közös levélben írta meg véleményét és aggályait. Levelüket április elején elküldték a tárcának. Azóta sem kaptak rá választ.

Nem mellesleg: a KDNP is támogatja a szociális temetést. Noha Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának KDNP-s elnöke a 168 Órának azt mondta: módosításokra mindenképp szükség lesz. Ugyanakkor hozzátette: a koncepcióról az egyházakkal is tárgyaltak, és azok is támogatják a tervezetet.

Ezzel szemben Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodaigazgatója lapunknak úgy reagált: a szociális temetés jelenlegi koncepcióját egyik egyház sem támogatta.
– Több kifogásunk is volt, de mi főleg kegyeleti okokból döntöttünk így. A keresztény hitelvekkel, a krisztusi tanítással is ellentétes, hogy a szegényeket halálukban is megbélyegezzék, szociális parcellákban különítsék el őket.

A kegyeletsértés büntetőjogi kategória. Ám a szociális temetés valószínűleg nem elítélhető jogilag.

– Kegyeletsértés például, ha meggyalázzák valakinek a sírját, a halott emlékét. A szociális temetés emberileg borzalmas, erkölcsi, politikai bűn, de a jog eszközeivel nem lehet fellépni ellene. Az viszont felvethető: nem sérti-e az emberi méltóság alkotmányos jogát? – vélekedik Fleck Zoltán jogszociológus.
Az Európai Bizottság temetkezésekkel kapcsolatos 2007-es petíciójában szerepel: „Alapvető fontosságú, hogy minden állampolgár, jövedelmétől függetlenül, méltóságát és hitét tiszteletben tartó temetési szolgáltatáshoz való joga biztosítva legyen.”

Megkérdeztük volna minderről a Belügyminisztériumot is, ám e-mailünkre csak annyit válaszoltak: a szociális temetés koncepcióját egyelőre az Európai Unió „arra hivatott szerveivel” egyeztetik.

Bizonyára Brüsszelben is megdöbbennek majd az Orbán-kormány temetkezési elképzelésein. Szakemberek szerint sehol Európában nem alázzák meg így a szegényeket. Sem életükben, sem haló porukban.