Nemzeti cenzúra

Rainert az anyagot készítő riporter arról értesítette, hogy az adó szerkesztője nem méltányolta erőfeszítéseiket, mondván: „Nem kell (nekik) ez a raineres narratíva.” A történész az esetet Facebook-oldalán tette közzé, kesernyés hangon, mondván: „Narratíva lettem, listára is kerültem (...) ha csak informálisra is.”

A médiaszolgáltatási alap álláspontja szerint a visszakozás fő oka, hogy az interjút a közlést elutasító szerkesztő nem tervezte be az ünnepi adásba, a riporter mégis elkészítette.

Tekinthető-e a Kossuth rádió eljárása cenzúrának? Ki lehet számukra kínosabb: Nagy Imre vagy Rainer M. János?

– Nem tudom. Csupán találgathatok – mondta Rainer M. János a 168 Órának. – Talán Nagy Imrével lehetnek itt bajok. De ez is csak feltételezés. És ha vele vannak problémáik, az végtelenül szomorú.

A kérdésre, miként kerül Nagy Imre egyre bizonytalanabb erkölcsi státusba a mostani hatalom számára, Rainer azt válaszolta: nyilván azért, mert kommunista volt, s ezért nem illik túl sokat beszélni róla, túldimenzionálni a szerepét.

Mellesleg volt már rá példa, hogy a történész megszólalhatott a közrádióban ebben a rezsimben is. A mostani történet ezért olyan meglepő. A letiltott interjú Rainer szerint korrekt, emlékező szöveg volt, s arról szólt, mi történt november 4-én. Mi motiválhatta a miniszterelnök lépéseit, Kádár János szándékait, s hogyan született a moszkvai döntés, kik vonhatták be Kádárt a terveikbe?

De vajon létezik-e a történész számára „hivatalos narratíva”?

– Igyekszem az érdeklődő közösséget szolgálni – válaszolta Rainer. – Azonkívül pedig vagyok, aki vagyok, s megpróbálom ezt az esetet nem túldimenzionálni. Lehet, bizonyos körökben „narratíva” lettem. De én maradok a hagyományos narratíváknál.

Az MTVA kommunikációs igazgatóságának közlése ennél tárgyszerűbb volt. A sajtónak írott válaszukban közölték: az ’56-os megemlékezés kapcsán a rádió műsorfolyamában nem Rainer M. János, hanem „más személyek megszólaltatását tervezték”.