Nemzeti buzgalom

Gyakran eltűnődöm azon a nemzeti buzgalmon, amelynek üdvös folyománya- és eredményeképpen jól kiválasztott társaságok jutottak állami megrendelésekhez, uniós forrásokhoz az utóbbi években. Szinte kizárólag egy meghatározott körből. Kizárólag meghatározható személyek által ismerhető körből. Sőt kizárólag meghatározó személyekhez köthető körből!

Ezek az állami megrendelések sok milliárd forintot fialtak ennek a körnek, ezeknek a társaságoknak, ezeknek a személyeknek.

Akik nem voltak restek, üstökösi sebességgel szerzett készpénzvagyonukat ugyanezzel a sebességgel, osztalék formájában ki is vették ezekből a társaságokból. Sok-sok milliárd forintokat! Amiket ezzel a művelettel, az addig társaságilag (és adóhivatalilag) nyilvántartott, szabályozott felhasználhatóságú készpénzvagyonból nyilván nem tartott, azaz szabad felhasználásúvá tett magánvagyonná változtattak át. Amit akár off-shore külföldre is menekíthetnek.

Ha ehhez a tűnődő gondolatmenethez hozzáfűzhető olyan állampolgári gyanakvás, miszerint minden hatalmi csoport – tudatában lévén hatalmi állapotának átmenetisége és végessége felől – igyekszik hatalmi túlélését biztosítani, és személyeinek jövőjét gazdaságilag is megalapozni akkor, amikor ezt hatalmi pozíciójából kifolyólag még megteheti, aktuális állampolgári gyanakvásaink szilárd körvonalakat kaphatnak.

Kuthi Csaba
Tállya