Nemzeti alapon: magyar bankot magyar csődbe

Az energetika és a közszolgáltatások mellett a bankszféra a Fidesz államosítási lázának fő célpontja. Már jövőre teljesül a kormányfő álma, hogy a pénzintézetek többsége magyar kézbe kerüljön – a kérdés csak az, kik járnak jól ezzel, mert az ügyfelek aligha.

2014. december 8., 14:18

Orbán Viktortól megszoktuk, hogy mer nagyot álmodni, sőt – ha az érdekei úgy diktálják – álmait bármi áron igyekszik megvalósítani. A kétharmad birtokában ezt meg is teheti, nincs valódi ellenerő és kontroll, ami ebben megfékezhetné, szórhatja az adófizetők százmilliárdjait, kedve szerint alakíthatja a jogi és gazdasági környezetet, hogy megszerezze azt, amit pártja kiszemelt magának. A nyilvánvaló és nem titkolt céljuk az, hogy a stratégiailag fontos területeken átrendezzék a tulajdonosi viszonyokat, és saját befolyásuk alá vonjanak mindent, amit tudnak. Teszik ezt a külföldi befektetők elleni demagóg támadásokkal, úgymond a magyar érdekek és függetlenség védelmében az államosítás jelszavát hirdetve.

Kezdődött ez az energetikában, folytatódott a közszolgáltatásoknál, majd a pénzügyi szektor következett, és már a kereskedelem is céltáblára került. Ami a bankokat illeti, a kormányfő már évekkel ezelőtt kifejtette az óhaját, hogy közülük a többség magyar kézbe kerüljön, 50, majd 60 százalékos arányt emlegetett. Ügyes taktikával előbb a különadókkal és illetékekkel kivéreztették a bankszférát, betömködve vele a költségvetésen tátongó lyukakat: pontos kimutatások szerint 2011-14 között csupán ez 1300 milliárd forintot tett ki. Ehhez jön a devizahiteles végtörlesztés 270 milliárdos, valamint a mostani elszámolás és forintosítás 1000 milliárdos vesztesége, a teljes többletteher a hazai bankok saját tőkéjének közel felét teszi ki.

Orbánék – akárcsak a többi kiszemelt ágazatnál – két legyet ütnek egy csapásra: egyrészt hatalmas többletbevételt szereznek a büdzsének, másrészt a cégek kivéreztetésével azok eladására ösztönzik a tulajdonosokat. Cseppet sem törődnek azzal, hogy a veszteségek miatt a szolgáltatások színvonala csökken, a működés pedig korlátozódik, ezt az ügyfelek és a gazdaság egésze megsínylik. A bankszférában ez jól látható: az elmúlt években a banki költségek drasztikusan emelkedtek, miközben a hitelezés visszaesett. A pénzintézetek összesített vesztesége 2011 és ez év ősze között elérte a 850 milliárd forintot, ennek ellensúlyozására a külföldi anyabankok nagyjából 1000 milliárd forintnyi tőkepótlást hajtottak végre.

A maga által teremtett helyzetet a Fidesz-kormány nyomulásra használja ki, ha kell, a jogállamiságot semmibe vevő lépéseket téve. Az első nagy húzás a takarékszövetkezetek lenyúlása volt: előbb célirányos törvényekkel megteremtették a jogi alapot, majd államosították a több százmilliárdos vagyont, azt pedig nevetséges „pályáztatással” átjátszották egy Fidesz-közeli érdekcsoportnak. Igaza van Demján Sándornak, aki egyszerűen lopásnak minősítette a történteket, és felháborítónak, hogy ez megtörténhet.

A következő nagy fogás jogilag rendben volt, üzletileg viszont erősen kérdőjeles. Az MKB az elmúlt években horribilis veszteséget halmozott fel, így a német tulajdonos két kézzel kapott a kormány ajánlatán, hogy végre kimenekülhessen. Előtte korrekten rendezte a tőkehelyzetet, sőt az eddigi ügyletekből várható veszteségek egy részére is fedezetet hagyott. A gond az, hogy még a legjobb esetben is sok tízmilliárdos veszteség lesz az elkövetkező két-három évben, amit immár az adófizetők pénzéből kell állni.

A legújabb szerzemény a Budapest Bank, amely sokkal jobb állapotban van, mint az MKB, nem is lehet megszerezni majdnem ingyen. Állítólag tavaszig dől el, mekkora lesz a tényleges vételár, szakértői becslések szerint 100 milliárd forint körülire várható. A vevő az állami Corvinus Zrt lesz, a pénzt pedig az MFB adja. Az ügyletet Varga miniszter meghökkentő magyarázattal igyekezett igazolni. Először is azt állította, hogy a magyar gazdaságon kívüli problémák okozták a bankszektor nehézségeit, ami egyszerűen hazugság: a válságot a hazai bankok viszonylag jól átvészelték, mert nem voltak közvetlenül érintve az azt kirobbantó ügyletekben. A helyzetük akkor rendült meg, amikor az unortodox fideszes gazdaságpolitika padlóra küldte a hitelezést és egyidejűleg ésszerűtlenül magas többletterheket rótt a pénzintézetekre.

Varga következő érve az volt, hogy a banki államosítás a cselekvőképesség visszanyerése, és lépés a stabilabb gazdasági viszonyok és élénkebb hitelezés felé. Ez nehezen értelmezhető hülyeség: vajon miben korlátozza a külföldi tulajdonos a kormány cselekvőképességét? A valóság ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Ugyan mitől lesz stabilabb a gazdaság és élénkebb a hitelezés attól, hogy állami kézben vannak a bankok? A BB például az elmúlt egy évben a nehéz körülmények ellenére 10 százalékkal növelni tudta a kihelyezett hitelösszeget, miközben a nem teljesítő kölcsönök aránya csökkent – hogy áll mindezzel az állami MFB? Kifejezetten röhejes Varga kijelentése, hogy a BB-nél magas a költségarány: speciel 50 százalék alatti, szemben az átlagos 60-65 százalékkal.

A szokásos demagóg indok, hogy az államosítással majd a profit is itt marad, szintén félrevezető: már említettük, hogy az elmúlt négy évben a bankszféra hatalmas veszteséget termelt, de a korábbi nyereség háromnegyedét is visszaforgatták, és a kivitt profit mennyiségét meghaladta az azóta behozott tőkepótlás. Nonszensz végül az az érv is, hogy erősebb lesz a piaci verseny: a szereplők számának csökkenése, valamint a közvetlen állami beavatkozás erősödése sehol sem növeli a versenyt, éppen ellenkezőleg.

A legijesztőbb ígérete Vargának az volt, hogy az állam nem akarja hosszútávon megtartani a bankokat, hanem továbbadja magyar tulajdonosoknak. Tette ezt a kijelentést pont akkor, amikor a Fidesz-közeli tulajdonosi körrel rendelkező és nagy állami hátszelet élvező Széchenyi Bankot felszámolják, mert visszaélések és szabálytalanságok sorozatával csődbe vitték. Komolyan hiszi bárki, hogy a most államosított bankok majd tényleg olyanok kezébe kerülnek, akik profibban és stabilabban tudják, akarják működtetni, mint a nagy hálózattal, tőkével és tapasztalattal rendelkező külföldi tulajdonos? Lehetne persze így is, a tapasztalatok azonban sajnos nem ezt mutatják, érdemes megnézni az állami bankok működését, vagy éppen a Takarékszövetkezetek új tulajdonosainak kiválasztását.

Orbán Viktor boldog lehet, mert nagy álma már jövőre teljesül: a BB megvételével a bankok több mint fele és a teljes saját tőkeállomány csaknem kétharmada magyar kézbe kerül. De vele örülhetünk-e mi is? A kiválasztandó tulajdonosok biztos jól járnak, de vajon ez nekünk, egyszerű embereknek is jó lesz, vagy legalábbis jobb, mint most?