Nem volt jogos védelmi helyzet elgázolni a táskatolvajt

A nő ( az ügy I. rendű vádlottja) kocsijával egy kereszteződésben a jelzőlámpánál várakozott, amikor egy motoros (a II. rendű vádlott) – a vele utazó társával együtt – megállt az autó mellett. Betörték a jobb első ablakot, és az első ülésről kivették a nő táskáját, majd elmenekültek. A nő utánuk hajtott, hogy az elvett értékeit visszaszerezze, és abban bízott, hogy az elkövetők az elvett táskát menekülés közben eldobják.

A lopás helyszínétől körülbelül 500 méterre utolérte őket, és járműve elejével szándékosan nekihajtott a menekülő motornak, amely elborult és nekisodródott a kereszteződésben a közlekedési jelzőlámpa tilos jelzésnél várakozó személyautónak. A motort vezető férfi leesett a motorról és könnyebb sérüléseket szenvedett. Utasa a motor és egy személygépkocsi közé szorult, majd a balesetben elszenvedett sérülések következtében a kórházba szállítást követően, életét vesztette.

Az ütközés következtében több másik autó is megrongálódott, az egyik kocsi sofőrje könnyebben megsérült.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az I. rendű vádlott táskáját eltulajdonították, majd a helyszínről elhajtottak - a birtokállapot megváltozott és a lopás befejeződött. Ezzel a jogos védelmi helyzet időben lezárult, mert a jogos védelmi helyzet a jogellenes támadás tartamáig tarthat, megszűnése után az elkövetett cselekmény miatt a korábban megtámadott személy büntetőjogi felelősséggel tartozik.

A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű vádlott a közúti veszélyeztetés elkövetésekor nem volt már jogos védelmi helyzetben, a cselekménye birtokvédelemnek tekinthető, amelyet azonban túllépett akkor, amikor számos KRESZ szabály megszegésével, az autója sebességét növelve üldözőbe vette a motorost, majd azt utolérve szándékosan nekiütközött. Ezzel a magatartásával ugyanis közvetlen veszélyhelyzetet idézett elő a baleset hatókörében lévő gyalogosok, a parkoló és a szembe jövő járművek, valamint a motorkerékpáron lévő két személy vonatkozásában. A baleset során a motor utasa olyan sérüléseket szenvedett, amelynek következtében még aznap az életét vesztette. A bíróság megállapította, hogy az I. rendű vádlott által „eshetőleges szándékkal” létrehozott veszélyhelyzet eredménye az utas halála. Ez azt jelenti, hogy az elkövető nem akarta az utas halálát, tudattartalmát az eredmény bekövetkezésére – az elkövetés körülményeire tekintettel – könnyelmű bizakodás jellemezte.

Az eseménysorozatot ugyan a II. rendű vádlott jogellenes magatartása – a táska eltulajdonítása – indította el (emiatt a II. rendű vádlottal szemben a bíróság jogerős szabadságvesztés büntetést alkalmazott, melyet letöltött), de az I. rendű vádlottnak az értékei visszaszerzése érdekében kifejtett cselekménye sokkal súlyosabb hátrányt okozott az elkövetőknek. Így az elhárító cselekmény szükségessége és arányossága hiányzott.

A fentiekre tekintettel a bíróság halált okozó közúti veszélyeztetés bűncselekményében mondta ki bűnösnek a vádlottat, és két évre súlyosbította a szabadságvesztés mértékét. A bíróság ugyanakkor az elkövetés kiváltó okát és a büntetlen, valamint kifejezetten példamutató előéletét figyelembe véve lehetőséget látott enyhítő szakasz alkalmazására és egyetértett a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével. A vádlottat érdemesnek tartotta a büntetett előélet hátrányai alól történő előzetes mentesítésre.

A motort vezető férfi időközben letöltötte a rá kirótt szabadságvesztést

Az ítélet jogerős.