Nem szedhetik szét a tanárt a diákok – A legegyházibb iskolának tartják az állami zseniképzőt

„s az iskolába menvén, a járda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, / ím itt e kő, de föntről e kő se látható, / nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.” – ez olvasható a több mint százéves, 1950 óta Radnóti Miklós nevét viselő szegedi gimnázium főbejárata előtti bronz macskakőbe vésve: a névadó költő Nem tudhatom című versének egy részlete. E fölött lépnek be az épületbe tanítási napokon az iskola diákjai, nem egy közülük meg is érinti, mint egy szerencsét hozó kabalát. A bejárattól néhány lépésnyire áll a költőt a feleségével, Gyarmati Fannival ábrázoló szobor. Az idejárók igyekeznek méltón őrizni a névadó emlékét, és Radnótihoz hasonló öntudattal állnak ki az intézmény hagyományaiért, szellemiségéért.

Nyár lévén, az egykori Magyar Királyi Főgimnázium épülete kihalt, az aulában lévő információs táblán a megyei újságból kiollózott cikk foglalja el a fő helyet, a végzős – a közvélemény által zseninek elkeresztelt – osztályról szól. Ők jelenleg is együtt vannak, osztályfőnökükkel, Schultz Jánossal túráznak a Börzsönyben. Az iskolatitkárság előtt egy izmos, rövidnadrágos fiú várakozik, szorongatja a könyvtári igazolását, miszerint leszámolt az összes kikölcsönzött könyvvel – ez a feltétele annak, hogy megkaphassa a bizonyítványát.

Gál Béla két évig még biztosan a Radnóti igazgatója marad

– A szabály, az szabály, és akinek nem tetszik, annak nem kötelező a Radnótiba járnia, sem itt tanítania – mondogatja gyakran Gál Béla, az iskola igazgatója, aki végzős biológia–kémia szakos egyetemi hallgatóként, 1979. december 16-án lépett be először az épületbe, mert állást keresett. Nem kapott, csak óraadói lehetőséget, egy lebetegedett tanár helyén próbálta ki a gimnázium akkori vezetője, Bánfalvi József. Az egykori legendás igazgató – aki 1955-től 1990-ig vezette az iskolát – a kollégiumban parkoltatta a fiatal, tehetséges tanárokat, így került oda nevelőnek Gál Béla is, majd azonnal átemelték a gimnáziumba, amint üresedés lett a tanári karban.

Bánfalvi tudta, hogy a sikeres iskola egyik legfontosabb feltétele a jó tantestület, ezért szisztematikusan építkezett. Amikor valakitől hallott egy jó tanárról, elment, és megnézte, ha pedig tetszett neki, akkor elcsábította, leginkább azzal, hogy lakást szerzett neki Szegeden – meséli Gál Béla, hozzátéve: sajnos ezt ő már nem teheti meg, sőt még azt sem, hogy több fizetést ígérjen, pedig nagyon kellene a nagyobb kereset. Nem azért, mert attól a pályán lévő pedagógusok jobb órákat tartanának, hanem azért, hogy tehetséges fiatalok is vállalják a pedagógushivatást. Ma nagyon ritka, hogy felkészült fiatalok szeretnének tanárrá válni. Mindettől függetlenül alapvetően nem pénz kérdése a jó iskola, ha bármelyikük is jobban tanítana pusztán a fizetésemelés miatt, akkor azt azonnal el kellene távolítani a pályáról – teszi hozzá az igazgató.

A szegedi Radnótiba a tanároknak is felvételizniük kell, nem elegendők a különböző bizonyítványok, a szakmai felkészültséget is ellenőrzik, és ez az állásra jelentkezők egy részének vissza is veti az ambícióját, jó páran már el sem mennek az interjúra.

– Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a diákok a szakmai hiányosságai miatt „szétszedjenek” egy tanárt. A gyerekek joggal várják, hogy a tanárok a legjobb tudásuk szerint lássák el a munkájukat. A beiskolázáskor azt hirdetjük: az jöjjön, aki szeret tanulni.

Ennyi lenne hát a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium titka? Nem egészen.

– Azt vallom, hogy folyamatosan segíteni kell a fiatalokat a kiteljesedésükben, de ez nem működhet sablonok alapján, valamint a „bezzeg az én időmben” módszerrel, hanem kizárólag észérvek és a példamutatás mentén. Ehhez viszont nagyon sokat kell velük egyenrangúként beszélgetni – így összegzi az intézmény szellemiségének lényegét Gál Béla, hozzátéve, náluk olyan közösségi morális értékek fogalmazódnak meg, amelyek miatt nyugodt szívvel nevezhető a Radnóti a legegyházibb iskolának.

A sors fintora, hogy a kétezres évek elején épp az egyházi iskolák vetettek szemet a Radnóti hat évfolyamos tagozatos programjára – a mostani „zseniosztály” is hat évfolyamos volt –, hogy ezzel növelhessék a jelentkezőik számát. Ez az első Orbán-kormány idején történt, amikor még önkormányzati fenntartásúak voltak a közoktatási intézmények, ám a fideszes Bartha László vezette szegedi önkormányzat oktatási bizottságának nem sikerült dűlőre jutnia az egyébként kompromisszumkész Gál Bélával. Azt kérték, hogy a Radnóti állítsa le a hatosztályos képzést, de erre az igazgató nem volt hajlandó. Nem is választotta őt újra a közgyűlés, sima tanár lett megint a Radnótiban egy kettészakadt tantestületben. A parkolópályán töltött idő alatt írt egy biológia-tankönyvet a gimnazistáknak (ebből tanítanak azóta is számos gimnáziumban országszerte), majd 2005-ben a már Botka László (MSZP) vezette önkormányzati testület ismét iskolaigazgatóvá nevezte ki.

Mostanában nyugalom van a Radnóti körül, a sikerek jót tesznek az intézménynek, mert ez a 4,98-as érett­­sé­­gi­­átlag (a 146 érettségiosztályzatból csak három lett négyes) nem a semmiből kiugrott eredmény, a többi végzős osztály is ott sorakozik mögötte alig egy-két tizeddel elmaradva. Az általánosan csökkenő diáklétszám ellenére a Radnótinak van elég jelentkezője, az elmúlt tanévben 148 tanulójuk került valamilyen országos tanulmányi versenyen a döntőbe. A diákoknak nem a jutalomkönyv az igazi elismerés, hanem a többiek megbecsülése. Év végén ugyanis mindannyian összegyűlnek a tornacsarnokban, és amikor a kiemelkedő eredményt elérő tanulók nevét bemondják, és ők felállnak, a többiek tapssal köszöntik őket.

Felvetem Gál Bélának, hogy néhány kommentelő megjegyezte: azért tanul tovább innen annyi gyerek külföldön, mert a szülők anyagi helyzete lehetővé teszi. Az igazgató szerint az, aki ilyet állít, semmit nem tud az iskolájáról. Tény, hogy a diákok jó része osztrák, német, brit egyetemeken folytatja a tanulmányait, de ez szintén a hagyomány része, mert a radnótisok felkészültségének nemcsak a hazai, hanem a külföldi egyetemeken is híre van. Olyannyira, hogy rendszeresen jönnek Szegedre a nyugat-európai felsőoktatási intézmények képviselői diákokat toborozni, egyúttal ismertetik az intézményük képzési lehetőségeit, ösztöndíjrendszerét. És ott vannak a régi diákok is, akik visszajárnak élménybeszámolókat tartani, és húzzák magukkal a többieket.

Az igazgató elmondta, hogy a Radnótiban létezik egy „hátrányos helyzetű osztály” is, amelynek diákjai nem is a tanulással küzdenek, hanem a körülményeikkel. Az itt tanító kollégák folyamatosan tartják a kapcsolatot a szülőkkel, bekapcsolódik a kommunikációba Gál Béla is. Az igazgató négyszemközt beszélget el azokkal a diákokkal is, akik félévkor kettest kaptak valamilyen tárgyból, mert az ilyen jegyek mögött mindig meghúzódik valamilyen ki nem mondott probléma, és az esetek zömében év végére javulnak a jegyek.

De vajon lehet-e sikeres hosszú távú oktatási koncepciót megvalósítani Magyarországon? Vajon mit tenne Gál Béla, ha ő lenne az oktatási tárca (ha lenne ilyen) vezetője? – kérdezem.

– Már leírtam a javaslataimat – mondja rezzenéstelenül. Ki is fejti: alapvetően alulról, az óvodától kezdené el az építkezést, a gondolkodást fejlesztené, kerülné a sablonokat, mert a bebiflázott tudás nem tudás, hiszen azzal nem lehet alkalmazkodni, problémát megoldani gyorsan változó világunkban. Az óraszámokat csökkentené, mert sok a heti 35, és nem is ezen múlik a tudás, hanem az órákat tartó pedagóguson. Régen heti három óra volt például a testnevelés, aminek – egy jó tanár esetében – nem volt rosszabb a hatékonysága, mint most, hogy felvitték heti ötre, mert a legtöbb iskolában fizikailag képtelenség összehozni, hiszen nem férnek el, ezért elmismásolják, miközben papíron letudják. Az életvitelt, etikát sem kellene kötelezően külön tanítani, hiszen egy jó tanár ezzel a saját óráin eleve foglalkozik. Persze mindehhez társadalmi konszenzus kellene, teszi hozzá, azaz: mit tartunk fontosnak, mik azok a tények, amelyeknek benne kell lenniük a tankönyvben. De a legfontosabb, hogy jöjjenek végre az új, tehetséges pedagógusok, mert nélkülük nem lesz, aki hitelesen átadhatja a tudást a mostani fiataloknak.

A társadalmi kiegyezés még várat magára, egyelőre az is kérdés, hogy a Csongrád megyei tankerületben elismerik-e a Radnóti gimnázium szakmaiságát, megmaradhatnak-e ebben a formában.

Gál Béla kinevezéséből még négy év van hátra, de a nyugdíjtörvény ­miatt már csak kettőt dolgozhat, igaz, a jogszabály szerint kivételt tehetnének vele. De ebben nem hisz, mert nem látja, hogy amit ő a kollégáival együtt felépített és eredményesen működtet, az másoknak ugyanolyan fontos lenne.