Nem mindenki gazdag, aki annak látszik – Kinek fájna a Botka-program?

Fizessenek a gazdagok! – így szól a szlogen, de egyelőre keveset lehet tudni Botka Lászlónak, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének Egyenlőséget! címet viselő programjáról. Csupán a szándék világos és néhány keretszám nyilvános. Az elképzelés szerint vagyonadót kellene fizetni a százmillió forintnál nagyobb vagyon és a száz hektárnál több termőföld után. Havi egymilliós jövedelem fölött progresszív adóztatás jönne, és luxusadóra köteleznék azokat, akik különösen nagy értékű vagyontárgyakat birtokolnak. Ezzel Botka szerint egységesebb lenne a közteherviselés, és háromszázmil­­liárd forintot lehetne átcsoportosítani a gazdagoktól a szegények javára.

De ki számít gazdagnak? Tehetős-e, akinek alig van befolyó jövedelme, ám több tízmillió forintos ingatlanban él? Hol van az a jövedelemhatár, amely felett elvárható az extra közteherviselés? Hogyan lehet az eltitkolt jövedelmeket és vagyonokat bevonni a rendszerbe? A magyar GDP minden ötödik, pesszimistább elemzések szerint minden negyedik forintja adózatlan. A minimálbéren élők többsége valójában nem minimálbérből él, vállalkozók, magánemberek és politikusok vagyonokat tartanak külföldön, offshore számlákon. Mégis kérdés, mit szólna a társadalom, ha egy kormányzat hirtelen elkezdene az emberek zsebében kotorászni.

– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy technikailag miképp csoportosítana át háromszázmilliárdot a szegények javára Botka László. Ennél többet juttatott a gazdagoknak az egykulcsos személyi jövedelemadó, de az úszópaloták, futballstadionok és más, kétséges társadalmi hasznosságú presztízsfejlesztések is több pénzt visznek el – mondja a 168 Órának Ádám Zoltán közgazdász, egyetemi oktató.

A valódi kérdés szerinte az, mi Botka László célja.

– A szolidaritás helyreállítása vagy a rövidlátó, szolidaritásromboló középosztályi érdekek kiszolgálása, ahogy az ma is történik – jegyzi meg Ádám Zoltán. – Nincs olyan szegénypárti újraelosztás, ami – legalább rövid távon – ne követelne jelentős áldozatokat a középosztálytól. Ha egy baloldali párt ezt nem meri kimondani, nem tudom, mi értelme a létezésének.

Hozzáteszi: a vagyonadó ugyanakkor jól illeszthető egy szegénypárti baloldali koncepcióba, és szükség is lenne rá.

Nehéz megmondani, ki számít gazdagnak Magyarországon, és ők hányan vannak. A Tárki Társadalomkutatási Intézet alapítója, Kolosi Tamás, és vezérigazgatója, Tóth István György szociológusok szerkesztésében megjelent Társadalmi riport 2016 körüljárta a kérdést. A kötetből egyértelműen kiderül: nem minden jómódú gazdag, a vagyoni helyzetből eredő egyenlőtlenségek jóval nagyobbak, mint a jövedelmi különbségek.

A Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank mak­­ro­­sta­­tisz­­ti­­kai adataiból viszonylag pontosan látszik a nemzeti vagyon nagysága és szerkezete. A magánháztartások nettó pénzügyi vagyona 2015 decemberében 32,5 ezer milliárd forint volt, aminek nagyjából fele vállalkozói vagyon, vagyis részvények, részesedések, befektetési jegyek.

A vagyoneloszlási adatok szerint az, akinek legalább hetvenmillió forintja van ingó vagy ingatlan vagyon formájában, Magyarországon vagyonosnak számít. Ők alig félmillióan vannak. A középréteg hét- és hetvenmillió forint közötti vagyonnal rendelkezik, ebbe a körbe tartozik a háztartások 45 százaléka. A társadalom fele vagyontalan, nekik kevesebb mint hétmillió forintjuk van különböző vagyonelemekben. A lakás az összvagyon 50-60 százalékát adja, s mivel az ingatlanárak területileg nagy szórást mutatnak, a különbségek is jelentősek a vagyontalanok régió és településtípus szerinti megoszlásában. A fővárosiaknak mindössze tizede vagyontalan, míg az észak-magyarországi háztartások 69 százaléka. Érdekes a vagyonosoknak, a társadalom felső öt százalékának megoszlása is. A hazai bankokban 2015 végén 48,5 ezer privát banki számla létezett. Kolosi Tamás és Fábián Zoltán Vagyoneloszlás Magyarországon című elemzése szerint az ezeken, s a további másfél ezer külföldi privát banki számlán kezelt vagyon mintegy négyezermilliárd forintot tesz ki. Azt feltételezve, hogy egyegységnyi pénzügyi megtakarításhoz további egyegységnyi vállalkozói vagyon és kétegységnyi nem pénzügyi vagyon tartozik, a privát banki ügyfelek teljes vagyona átlagosan háromszázmillió forint körül lehet.

A felső öt százalék, azaz nagyjából kétszázezer háztartás negyedének van privát banki számlája, azaz a kutatók 175 ezer háztartás vagyonáról feltételezik a hetven- és százötvenmillió közötti értéket. 12 500 háztartásnak 150–300 millió közötti vagyona lehet, és ugyanennyi háztartás vagyona lehet háromszázmillió felett. A különböző top 100-as, top 150-es listák alapján a hárommilliárd feletti vagyonnal rendelkező háztartások számát maximum 150–250 közé teszik.

Ha tehát a szocialisták a valóban gazdagoktól akarnak pénzt átcsoportosítani, akkor az előbbi társadalmi csoportnál van keresnivalójuk. Ám szinte elkerülhetetlen, hogy csupán a felső tízezer érdekei sérüljenek, hiszen épp ők azok, akik legerősebben tudják képviselni magukat.

– Sokan el tudják titkolni a jövedelmük egy részét, a valódi fogyasztás azonban látszik, sőt vannak, akik egyenesen hivalkodnak vele – mondja Mellár Tamás.

A vagyonadó tehát az eltitkolt jövedelmek egy részét fehérítené ki. A közgazdászprofesszor szerint a jobb fogadtatás érdekében akár azt is be lehetne vezetni, hogy a vagyonadó egy részét jóvá lehessen írni a jövedelemadóban. A termelőtőkét Mellár Tamás nem terhelné adóval, a száz hektár feletti földek tulajdonosait viszont progresszívan adóztatná. Ezzel talán meg lehetne akadályozni, hogy túl nagy földterületek koncentrálódjanak egy kézben.

Mellár szerint 100-150 millió forintos, adómentes értékhatár fölött célszerű bevezetni a progresszív vagyonadót. Ám bármilyen intézkedést meg kell előznie egy vagyon-nyilvántartási rendszer kialakításának. Akik arról nyilatkoznak, hogy kevesebb a vagyonuk a meghatározott adómentes összegnél, azokkal nem kellene tételes bevallást csináltatni, de célszerű volna időnként ellenőrizni a bevallások valóságtartalmát. A 150 millió feletti vagyonokat viszont tételesen nyilvántartásba vetetné a közgazdász. Szerinte így az offshore pénzek egy részét is haza lehetne hozni, hiszen meg kell tudni magyarázni, miből van a Ferrari. – Gyorsan befellegezne a strómanoknak, ha mindenkinek vagyonbevallást kellene készítenie, így ugyanis kockázatossá válna névre venni mások tulajdonát – jegyzi meg a professzor.

A jelenlegi, egykulcsos személyi jövedelemadó a kormány szerint arányos. Lineárisan valóban az, de a 15 százalékos szja, tekintve, hogy mekkora a bér szabadon felhasználható része, nem egyforma teher egy minimálbér közelében élő és egy egymillió forintot kereső számára.

Miként nézne ki a progresszív adótábla? Mellár Tamás számokat csak a pontos statisztikák és jövedelmi kimutatások alapján merne mondani, de szerinte biztosan szükség lenne egy adómentes sávra a minimálbér környékén, és havi kétmillió, vagyis évi 24 millió forintos jövedelem felett reális volna egy 35-40 százalékos adókulcs. A kettő között pedig további sávokat lehetne kijelölni.

– Én az enyhén progresszív szja híve vagyok. A lineáris adózás tőlünk keletre jellemző, a fejlett nyugati államokban azonban aki többet keres, arányaiban is többet adózik. Ez társadalmi érzékenységi és erkölcsi kérdés – mondja a 168 Órának Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst and Young adószakértője. Szerinte jó irányban gondolkoznak a szocialisták, amikor visszahoznák a többkulcsos adótáblát, az alacsony jövedelműek számára pedig az adójóváírást.

FOTÓ: FORTEPAN / LENCSE ZOLTÁN

A magasabb kulcsokat szerinte az átlagjövedelem kétszerese fölött lenne ideális beléptetni, ami jelenleg bruttó havi ötszázezer forint körül van. Az, hogy mekkora adókulcs tartozna ilyen jövedelemhez, szándék és költségvetési kérdés, de biztos, hogy nem rögtön 40 százalékos adóteherrel kellene kezdeni.

Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénz­­ügy­­mi­­nisz­­tere idején az évi bruttó 1,9 millió forintos (havi 158 ezres) jövedelemnél lépett életbe a 36 százalékos, 7,5 millió felett (havi 625 ezer) pedig már a 40 százalékos adókulcs.

– Az Oszkó-féle adótábla túlzó volt, enyhébb változatra lenne szükség – állítja Vámosi-Nagy Szabolcs, aki 36 évet töltött el az adóigazgatásban és több adóreformban is részt vett.

A vagyon- és luxusadóval is voltak már korábban próbálkozások, legutóbb épp Oszkó 2010-es adócsomagja akarta a harmincmilliós forgalmi érték fölötti lakások, az üdülők, a nagy teljesítményű autók, valamint a nagy értékű vízi és légi járművek tulajdonosait megadóztatni. Az Alkotmánybíróság azonban megvétózta a törvényt, és az ingatlanokra vonatkozó vagyonadóról kimondta: sérti a jogbiztonságot. Az indoklás szerint az adóhatóság korlátlan mérlegelési jogot kapott volna az ellenőrzések során, illetve a lakóingatlanok forgalmi értékének meghatározására vonatkozó szabályok sem voltak egyértelműek, számos vitára adtak volna okot.

– Általános vagyonadót bevezetni butaság és szakmaiatlanság lenne. Van rá példa, Franciaországban: a leg­­va­­gyo­­no­­sab­­bak fizetik, de az adminisztrációja többe kerül, mint amennyi pénz befolyik belőle – magyarázza Vámosi-Nagy Szabolcs. Vagyonadót kivetni szerinte a megragadható vagyontárgyakra lehet, ilyen például az ingatlan, a nagy értékű közlekedési eszköz, az üzletrész, a pénzügyi befektetés, a föld. Ugyanakkor meg kell hagyni a méltányosság és az egyedi elbírálás lehetőségét. Egy budai villában egyedül élő idős kisnyugdíjast nem lehet ugyanúgy megadóztatni, mint a szomszéd villa lakóját, aki jól működő vállalkozásából magas jövedelemmel rendelkezik.

– A vagyonadó mértéke nem lehet magas, ahol létezik, 1-1,5 százalékos kulcsok jellemzők. Figyelni kell arra is, hogy az igazgatás költsége ne legyen magasabb, mint a bevétel. Az ingatlanok esetében az építményadóval kellene kezdeni valamit, hiszen kétszer megadóztatni ugyanazt az ingatlant nem lehet. De például levonhatóvá lehetne tenni a vagyonadóból. Az autóknál, vitorlásoknál, repülőknél legegyszerűbb súlyhoz és/vagy teljesítményhez kötni az adó mértékét – sorolja a módszereket az adószakértő. Hozzáteszi: minden terv sikeres bevezetése nagyban függ a társadalmi elfogadottságtól.

Csakhogy továbbra is kérdés, mi az MSZP célja a Botka-programmal.

Mellár Tamás is úgy látja, bár Botka javaslatától nem biztos, hogy több bevétele lenne a költségvetésnek – hiszen nagyon sok alacsony jövedelmű kikerülne az adózás hatálya alól –, a lépés egy igazságosabb, méltányosabb rendszer irányába vinne. Ugyanakkor a professzor figyelmeztet: az adórendszer változtatásait célszerű volna összehangolni a nyugdíjrendszerrel és az egészségügyi ellátás átalakításával.

– Az embereket abban kellene érdekeltté tenni, hogy többet fizessenek be az egyéni számláikra, és nem arra sarkallni a társadalmat, hogy minimálbérre bejelentve éljen és eltitkolja a jövedelmét. n