Nem lehet örök háborúban élni
Tekintélyes polgármesteri múlttal, kétharmados városházi fölény mellett „ellenzékinek” nyilváníttatott Gémesi György, Gödöllő polgármestere. A néhai MDF egykori prominensét nemrég a Fidesz helyi szervezete nevezte „átállónak”. Szerintük a polgármester a „kormányt ekézte” az antalli örökségre hivatkozó, az uniót is védő ünnepi beszédében. Lehet-e még szerepe a mérsékelt jobboldali politizálásnak a mai Magyarországon? BUJÁK ATTILA interjúja.
- A mai kétharmados rendszer mintha nem az ön világa lenne. Húsz év jobboldaliság ide, személyes ismeretség oda, a kétharmados úthenger néha önt is megtapossa.
– Nem akarok állást foglalni abban, hogy az ország életének átszervezéséhez kell-e ilyen, mértéken felüli túlsúly. Ezt a választók döntötték el, amit el kell fogadni.
- De az országos politika hullámverései elől nem lehet Gödöllőn elbujdosni. Ha polgármesterként nyilvános beszédet tart, amelybe becsúszik néhány apróbb utalás, máris azzal vádolják, hogy „átállt”, a hazai baloldal és a multik szekerét tolja, ellenzi még a rezsicsökkentést is. Mikor állt át?
– Csalódást kell okoznom: én nem változtam. Az vagyok, aki ’90-ben voltam, rendszerváltás kori kövület, aki húsz év után is Antall József szellemiségét tekinti zsinórmértéknek. Nem kerültem át a jobbközép konzervatív oldalról sehova. Ez sokakról sajnos nem mondható el. Nemrég gondoltam arra, hogy Antall 1993 augusztusában szerepelt utoljára a nyilvánosság előtt. El is határoztam: azt a beszédet újra elolvasom, hogy feltegyek pár kérdést. Hova jutottunk? Valóban ezt akartuk húsz évvel ezelőtt? Így képzelte Antall a magyarság, a kereszténység, az európaiság pilléreire épülő jövőt?
- Nem az a tipikus balos gondolatkör. Nem lehet, hogy mégis áthallásos?
– Ezt ítélje meg ön.
- Szerintem minden célzásnak számít, ami egy centire is eltér az adott pillanatban érvényes kormányzati állásponttól.
– Szóval Antallra hivatkozni „elhajlás” és áthallásos. Furcsa. Tény, hogy a kereszténység mint világnézeti alap Antallnál nem volt azonos a beszűkült bigottsággal. Én a rendszerváltás gyermeke vagyok, s nem is kívánok ezen változtatni.
- Azt a rendszert épp ezekben az években bontják le. És nem is volt a kiegyensúlyozott fejlődés kora.
– Viták, elkeseredett pártküzdelmek természetesen mindig folytak, de a rendszerváltás korának politikai csúcsvezetői először mindig megegyezésre, kiegyenlítésre törekedtek. Igaz, akkor még nem ismertük a kétharmados fölény természetét, ám a demokrácia és a nyugati orientáció alapkérdéseiről meg tudtak állapodni.
- Akkor nem fújtak „keleti szelek” a Kárpát-medencében, ahol északnyugati az uralkodó szélirány.
– De Magyarország ígéretesen fejlődő államnak számított az átmenet országai között. És a kor irányadó politikusai nívós, értelmiségi gyökerekkel bíró férfiak voltak. Antall első kérdése egy-egy döntés meghozatalakor rendre az volt: alkotmányos szempontból megáll? Ugye, furcsa? A leváltott alkotmány pedig magán viselte a kor ellenzékének keze nyomát is. Ahogy korszerűtlenül mondanánk: „Konszenzussal született.”
- Soroljuk tovább az önnek címzett kormánypárti vádakat. Azzal, hogy pár szóban megvédte az uniót, a nyugati pénzügyi érdekek kiszolgálója, a rezsicsökkentés (és a szabadságharc) ellenfele, majdhogynem árulója lett.
– Hogy jön ide a rezsicsökkentés? Hogy jön ide Tavares? Az írta ezt a szöveget, aki jegyzi? Ilyenekre akkor sem reagáltam, amikor személyesen szálltak belém a 2010-es önkormányzati kampányban, megszegve a Fidesszel magas szinten kötött megállapodást. Aminek az volt a lényege, hogy nem indulok képviselői mandátumért, ők meg nem állítanak ellenjelöltet a helyhatósági választáson. Úgy estek nekem, hogy az engem is meglepett, pedig kampányügyekben régi motoros vagyok.
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
