Nem kell szégyenkezni...
Április 28-i számukban jelent meg Ráczkevy Sándorné levele, Nagyon sok címmel. A Jobbik 16 százalékáról ír, ami valóban nagyon sok. Ebben egyetértünk. Abban nem, hogy szégyenkeznie kellene református mivolta miatt, mert – mint írja – „nemhogy nem szól az egyházam, de egy papja nyíltan részt vesz a kirekesztő, gyűlölködő politikában”.
Sajnos igaz. De az is igaz (s ezt saját magam tapasztaltam akkor 15 éves kislányként), hogy 1944-ben, az üldözések idején éppen a Szabadság téri gyülekezet vezető lelkésze, Vistor János és segédlelkésze, Karsay Dezső, életük kockáztatásával is mennyit tettek az üldözöttekért. Önfeláldozó cselekedetüknek folytatása is van a mában. Kislány a pokolban címmel megjelent egy naplóregényem évekkel ezelőtt. Egy rendező, akit soha nem ismertem – Kriszt László –, megálmodta, és monodrámát vitt színpadra belőle, a nagyszerű Budai Tünde előadásában a Fészek Klubban. De ennél is több történt: református gyülekezetek hívják őket szerte az országban Debrecentől Sopronig, Cegléden és legutóbb Baracskán keresztül. A közelmúltban Budapesten Európa legnagyobb és csodálatos zsinagógája adott otthont a holokauszt-emléknap alkalmából (a zsinagóga történetében először) a színielőadásnak. Asszonyom! Több mint kétezer (!) ember vett ezen részt, zsidók és nem zsidók. Nincs miért szégyenkeznie! Tisztelettel köszönti: Sárdi Mária Budapest
