Nem híres, csak hírhedt – Orbánnak már nem elég, hogy Merkel kihívója legyen, szeretne Európa meghatározó vezetője lenni
Angela Merkelt leszámítva Orbán Viktor a földrész legnagyobb hatású politikusa. A menekültválságnak még az előszele sem érződött 2014 tavaszán, amikor a Financial Times hasábjain így írt Ivan Krastev politológus, a kelet-közép-európai térség elismert szakértője. Megállapította, hogy a radikális pártok vezetői Európa-szerte csodálják Orbánt, de még azok a centrista politikusok is másolják egyes ötleteit, akik nyilvános megszólalásaikban püfölik őt. A magyar vezető könyörtelen, nincsenek érzései, viszont igen hatékony – írta. Krastev szerint Orbán arra tanítja a Európai Unió új tagállamait, hogy a szavazatszerzésnek igen hatékony módja, ha egy vezető lépten-nyomon Brüsszelt hívja párviadalra. A bolgár elemző úgy látja, Orbán antitézise az Európa-hívő és konszenzusépítő Merkelnek abban, hogy szinte tánclépésekben hágja át az Európai Unió vörös vonalait.
Fotó: MTI/EPA/Wolfgang Kumm
Pedig valaha minden adott volt ahhoz, hogy a két vezető együttműködő kapcsolatokat ápoljon egymással. Prőhle Gergely 2000-től 2003-ig volt Magyarország berlini nagykövete, és több találkozóra is elkísérte Orbánt Merkelhez, aki az ezredfordulón lett a CDU elnöke, majd 2002-től a párt frakcióvezetője a Bundestagban. Ezek a kapcsolatok igen szívélyesek voltak, amire jó alapot szolgáltatott, hogy Merkelnek NDK-s ifjúságából szép emlékei maradtak Magyarországról. Még arról is nosztalgikusan érdeklődött, hogy megvan-e a pék a HÉV Rómaifürdő megállójánál.
A második Orbán-kormány megválasztását az akkor már kancellár Merkel nagy várakozással üdvözölte. Hegedűs Dániel politológus, a berlini Humboldt Egyetem oktatója szerint ennek a személyes szimpátián kívül az volt az alapja, hogy a német kereszténydemokrácia 2010-ben pozitív elvárásokkal tekintett a Fideszre, a gazdasági stabilitás, a jó kormányzás, a szükséges reformok ígéretét látta a párt kétharmados többségében. Mindez nem tartott sokáig, a berlini politikusokat elképesztette a magyar médiatörvény Hegedűs szerint ámokfutásszerű 2011-es elfogadása. Ez volt a kezdete annak az útnak, amely odáig vezetett, hogy az egyre hűvösödő kétoldalú kapcsolatok az utóbbi két-három évben fagyosra váltottak.
Az ellentétek 2015. szeptember 4-én csúcsosodtak ki, amikor Németország megnyitotta kapuit a Magyarországról érkező menekültek előtt, és egyetlen hétvégén több mint tízezren lépték át a határt. Ez volt az a pillanat, amikor világszerte ismertté vált a nevezetes Willkommenskultur fogalma, egyben ez lett az idei németországi választások egyik kulcskérdése, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt megerősödésének ősoka is. A kancellár a kampány keretében megtartott tévévitán két év előtti döntését azzal indokolta, hogy Orbán Viktor Budapesten elvette a vonatjegyeket a menekültektől, nem engedte, hogy a szerelvények elinduljanak. Mint mondta, a német vezetés tudta, hogy Magyarország nem hajlandó szolidárisan részt venni a menedékkérők ellátásában.
Prőhle Gergely
Prőhle – akit az első Orbán-kormány nevezett ki berlini nagykövetnek – igazságtalannak, sőt, egyenesen aljasnak nevezte a 168 Óra kérdésére ezt az érvelést. Szerinte a helyzet azért mérgesedett el, mert a menedékkérők nem voltak hajlandók regisztrálni Magyarországon. Attól tartottak ugyanis, hogy a dublini szabályoknak megfelelően visszaküldhetik őket, ha itt kerülnek be az európai nyilvántartásba. A volt nagykövet arról beszélt, hogy amikor látogatást tett a határszakaszokon különféle segélyszállítmányokkal, annak volt tanúja, hogy a menedékkérők „Merkel, Merkel!” kiáltással lépik át a határt, és a kancellár képét tartják magasba. Annyian vágytak Németországba és csakis Németországba, hogy szerinte a humanitárius katasztrófát a magyar kormány semmiképpen sem tudta volna megakadályozni.
Másképpen emlékezik Balázs Péter, akit éppen Prőhle váltott a berlini nagyköveti poszton. Szerinte a magyar kormány manőverei hozták Németországot kényszerhelyzetbe. Orbán látványossá akarta tenni a menekültek magyarországi átvonulását, hiszen a velük kapcsolatos gyűlöletkampány már akkor megkezdődött, amikor a menedékkérők tömegei még messze jártak. Orbán belpolitikai okokból függesztette fel a vonatok indítását, ezért ömlött a tömeg a Keleti pályaudvar elé és a II. János Pál pápa térre – hadd lássa őket ország-világ. Vagyis a magyar kormány teremtett olyan helyzetet, hogy a menekültek végül gyalog indultak el az osztrák határ felé – mondja az egykori külügyminiszter.
A befolyásos Politico hírportál 2015 decemberében listát közölt Európa leginkább meghatározó figuráiról, és a lajstrom élére Orbánt tette. Azt a politikust, aki egy kis ország vezetőjeként a menekültválság kellős közepén nekirontott a nyitott határok elvének, és tulajdonképpen az egész hidegháború utáni politikai rendnek. A portál szerint – bár ezt sokan titkolni szeretnék – valójában Orbán az európai jobboldal talizmánja volt, aki betartotta az uniós szabályokat, amikor megtagadta a migránsok átengedését. Érveit viszont később már Európa-szerte visszhangozták az ellenzéki pártok a francia Nemzeti Fronttól a spanyol Podemosig.
Felerősödtek a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban más hangok is. Gerald Knausst, a European Stability Initiative elnevezésű agytröszt vezetőjét 2016 őszén Paul Lendvai így idézte a Die Weltben: Orbán egész Európa legveszélyesebb embere. A színfalak mögött összeesküvést sző Merkel ellen, nyeregben érzi magát a Brexit után, amikor Merkel menekültpolitikáját Magyarország mellett elutasítja Lengyelország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság is. Lendvai – a magyarországi folyamatok veterán elemzője – szerint a magyar miniszterelnök előadásai, interjúi, beszédei mind arról tanúskodnak, már
nem elég neki, hogy Merkel kihívója legyen, szeretne a helyére lépni, ő akar Európa meghatározó súlyú vezetője lenni.
Balázs Péter Pénz, paripa és fegyver nélkül? Orbán személye hálás és színes témának bizonyult a nemzetközi médiában, de a befolyásának növekedéséről szóló kombinációknak a magyar kormánysajtó által is erősített képe valójában mindig is illúziókra épült. Prőhle szerint az elmúlt években Berlinben és Budapesten is belpolitikai érdek volt, hogy egymás ellenpontjaként mutassák be ezt a két politikust, még akkor is, ha a német törvényhozási döntések és a politikai nyilatkozatok mostanában nagyon is hasonlítanak arra, amit Orbán már 2015 óta mond, még ha a németek retorikája sokkal szelídebb is maradt. Balázs lapunknak úgy fogalmazott: Orbán nem híres, csak hírhedt lett. Tévesen hirdeti a Fidesz, hogy lám, Európa minket követ, amikor már az Európai Bizottság elnöke is arról beszél, hogy erősíteni kell az unió külső határainak védelmét vagy a menedékkérőknek saját országuk közelében kell segíteni. Balázs szerint valójában Európa vezető politikusai most jutottak el a kézenfekvő és szükséges óvintézkedések megvalósításáig, ám előbb prioritást adtak a legsürgősebb, emberiességi megfontolásoknak. Ma sem fordulnak a menedékkérők ellen, Orbán pedig ezzel kezdte, ezzel folytatja és ezzel is végzi. Hatalmi céljainak ugyanis az felel meg, hogy a magyar társadalmat gyűlölködésre hangolja – aminek sajnos van is foganatja.
Európa számára tehát nem lesz példa az a kormányzati cselekvés, amely figyelmen kívül hagyja az emberiességi szempontokat. Hegedűs Dániel arra hívja fel a figyelmet, hogy Angela Merkel változatlanul kitart korábbi álláspontja mellett: nincsen plafonja annak, hogy évente mennyi menekültet fogadjon be Németország. Ez nyilvánvaló ellenpontja annak, hogy Magyarországon a röszkei határállomás tranzitzónájában napi öt kérvényben maximálták a beadható menedékkérelmek számát.
Hegedűs Dániel
A Humboldt Egyetem oktatója szerint alapvető tévedés, amikor akár a Politico, akár a magyar kormányzati propaganda Merkelhez mérhető európai játékosként próbálja ábrázolni Orbán Viktort. A magyar miniszterelnök persze szimbolikus figura, ám tényleges befolyása, érdekérvényesítő képessége riasztóan csekély, mélyen a 2010-es szint alatt van. Nem szabad ugyanis összetéveszteni egy politikus nemzetközi súlyát azzal, hogy jogellenes eszközökkel vagy a szerződések által biztosított vétójogával élve képes obstruálni közös európai döntéseket. Hegedűs Dániel emlékeztet: az új ukrán kisebbségi törvény vagy a romániai iskolabezárások ügye is bizonyítja: a magyar állam már képtelen megvédeni a jogsértésektől a határon túli magyarokat. Nincsenek szövetségesei, elszigetelt helyzetbe került.
Merkel és a liberális közép számára persze hasznos, hogy Orbán képével megszemélyesíthetik a német kancellár ellenpontját, egy élesen megrajzolható politikus portréjával mutathatják meg, hogy milyen az az illiberális, a demokratikus értékeket megkérdőjelező politika, amely ellen otthon ők is harcolnak. Egy olyan miniszterelnök képét idézhetik fel, aki korlátozza a sajtószabadságot, működésképtelenné tette a hatalommegosztás rendszerét, aki az ország legjobb egyetemét akarja bezáratni, üldözi a civileket, értelmetlenül stadionokat épít, akinek ellenőrizni kell a kisvasútját. És persze: aki diktatúrákkal vagy féldiktatúrákkal ápol baráti viszonyt – teszi hozzá a listához Hegedűs.
Orbán nem azért szerepel annyit az európai sajtóban, mert befolyásos ember, hanem mert rá lehet mutatni: ilyen politikai rendszert hoznának létre a másutt is létező illiberális tendenciák képviselői.
Orbán tavaly még dühödten támadta a német kancellárt, ám a választási évre már más céltáblát talált. Még azt is kérte híveitől, hogy imádkozzanak Merkelért. Érthető: bárki kerüljön is helyzetbe – például külügyminiszterként – azok közül, akik egyáltalán szóba jöhetnek, még mindig a kancellártól számíthat a legtöbb elnézésre.
Fotó: MTI/AP/Michael Sohn
Németország választott. A kampány véget ért, és ilyenkor az inga kilengései elcsitulnak. Prőhle arra figyelmeztet,
a német gazdaság jelenléte Magyarországon olyan erős, hogy a magyar–német kapcsolatokat sohasem a politikai turbulenciák fogják meghatározni.
A magyar kormány gazdaságpolitikája ráadásul a térségben ritka egyezést mutat a német kormány eddigi és nagyjából várható elképzeléseivel. A volt nagykövetnek alighanem igaza van: a tőke a stabilitást szereti. De azért van más is.
Merkel tizenkét éves kormányzás után újabb négy esztendőre kapott mandátumot. Meggyengülve, egy korábban sohasem létezett hármas koalíció létrehozásának terhével, amelyben egymást kölcsönösen kizáró szándékokat kellene kibékítenie. Mindezt tovább nehezíti, hogy az országban a harmadik legnagyobb erő, az idegengyűlölő AfD készen áll arra, hogy felborítsa a német politikai kultúrában szokásos kiegyezési hagyományt, konfliktusokat keltsen maga körül, végleg elfeledettnek hitt történelmi hagyományokat vegyen elő a süllyesztőből. Képviselői alighanem túlságosan fideszes módra viselkednek majd a Bundestagban ahhoz, hogy ez jó legyen a Fidesznek, jó lehessen Orbánnak.
Merkelről tudjuk, hogy megállapodni szeret. Hogy kerüli a felesleges konfliktusokat, a hatalom önmagában nem érdekli. Nem győzni akar mindenáron, hanem jól működő országot akar látni maga körül. De ha a német menekültellenes párt rákényszerítheti arra, hogy beleálljon a konfliktusokba, akkor alighanem kemény lépésekre is készen áll majd. Otthon és külföldön is.
