Nem anyázás, nem csupa Trianon
Húszévnyi késéssel megszületett, s máris a parlamentből startol az első magyar ökopárt. Ők is forradalomról, csakhogy „civil forradalomról”, a hideg polgárháború végéről beszélnek. De – mint elnökük hangsúlyozta – kemények lesznek, ha kell. Az alkotmányos kereteket a végsőkig védik. Nem lesz könnyű, 16 mandátummal, 263 ellenében.
Kilométeres kábelkígyó tekereg a Bajcsy Zsilinszki úton, hogy befordulva a lépcsőházba, a lichthofon felkúszva az LMP központig érjen. Odabenn puritán, fiatalos lazaság, oldott légkör – ez a nyakkendőt nem viselők pártja. Zakóban, kihajtott ingben járnak. Egységesen, fegyelmezetten.
Az új stílust a sajtóasztalon (büfé) a dobozos tej képviseli, ami – kávé nélkül – máris botrány. De a zsíros-deszkára pirospaprikából hintettek mosolygó szemet-szájat. A politika „nem tragédia”, nem gyász, nem anyázás, nem csupa Trianon – hirdeti minden jel, plakát, grafika, gesztus. „Meg lehet mindent dumálni” nyugiban.
A titkos belső VIP szobát olyan elszántan őrzik, hogy a listavezető érkezésekor ötven fotós tódul utána. Jobb híján lekapják amit látnak: Schiffer András tévét néz, zöld zakóban. Végül is nem történt ma semmi. A Fidesz csöndben lépte át a baljós kétharmadot. A hallban, zöldes molinó előtt junoszty méretű minivizor sugározza a nagyvilágot, az „urnás forradalom”, a nagy nemzeti teljesítmény képeit. (Orbán szerény meghatározása.)
Az első magyar ökopárt igazán multikulturális jelenség. Tar fejű, olajbarna spanyol öko-szimpatizáns Barca mezben angolul tárgyal a pártalkalmazottal, hogy a végén levonja a tanulságot: „secko jedno.” A belső azonosulás jele, hogy az illemhely bejáratán is választási matrica díszeleg: „igen, lehet.” Péter, a pulóveres kis srác, aki a napokban még a Nyugatinál szórólapozott, mától „Szilágyi képviselő úr”. Itt derül ki: ő volt a listás hetedik. Most besétál a parlamentbe.
– Kedvezett a politikai klíma – szerénykedik. – Mákunk volt.
– Van élet a kétharmad után is – mondja Schiffer listavezető vigasztalóan a pulpitusról. Enyhe szorongás ugyanis érezhető, többek között azért, mert a győztes, a nemzeti egység kovácsa annyira hallgatag. Schiffer szerint lényegében semmit sem árult el terveiről. De az LMP jóhiszemű, az LMP nyílt, az LMP derűs. Véletlenül sem hiszi, hogy a Fidesz szét akarná dúlni 1989 örökségét, az alkotmányos rendet. Forradalom (az Orbán-szózatra reagál) valóban történt az este. Csakhogy civil forradalom. A normális politikai közbeszéd forradalma. És azt az LMP vitte véghez, mondja szerényen Schiffer.
Hiába, forradalom van, minden fronton.
– Liberális szavazók, akik az SZDSZ felől jöttek, akadhattak – ismeri el Karácsony Gergő, a félénk szóvivő enyhe pírral. Majd rögtön egyensúlyozni kezd: „ahogy jöttek mások, máshonnan is. Hogy honnan? Hát mindenhonnan.” Schiffer András szerint a bal- és a jobboldaliság elaggott, múlt századi ellentétpár. Nincs ilyen. Kinőttük. Schiffer nem is bánt senkit, nem célozgat. A Jobbikot is szolidan karcolgatja.
Ez a se hús se hal, bringára srácok, „gyeregyereki a hegyoldalba” szemlélet, ami nagyobb dózisban idegesítő az új magyar öko pártban. Mit fognak ezek a derék Tímeák, Bernadattek, Palik, Bandik csinálni, ha a világ eresztékei recsegnek? Ha a fekete kommandó cigányvadászni indul az éjszakában. Ha az Orbán-párt bevezeti a kéthavonkénti egyszeri ülésezést. Levelibékát gyűjtenek a fenyéren?
De ma még minden hepi. Tizenhat ökofiú-ökolány bejutott a Házba. Más lett a politika. Egészségtudatos. Az erkélyen csak a skriblerek bagóznak idegesen.
Az LMP is szedelőzködik. Imázs már van, a tartalom még hiányzik.
