„Nem a gyerekeken kellene kísérletezni”
A tankönyvírás szakma, nem a gyerekeken kellene kísérletezni, hanem a tankönyvkészítés protokollját kellene elővenni, és alkalmazni – mondta a 168 Óra Online-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Az oktatási államtitkár bejelentette: a következő tanévben újabb évfolyamokon bővül a tankönyvlista a kísérleti tankönyvekkel.
„A klasszikus görögök országa”; a Hold, amivel „28 naponta az történik, mint a lányokkal”; a görögök „érezték, hogy miközben az ember okos, a teste néha nagyon nem okos, olyan, mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat”; a szatírok azok, „akik éjjel az erdőben szaladgálnak és nőkre fáj a foguk” – ilyen blődségek szerepelnek a 9. osztályos irodalomtankönyvben, amelyet a 2014/2015-ös tanévre fejlesztett ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.
Az MTA a kísérleti történelemtankönyvekről így foglalt állást: „Azok az álláspontok, amelyek a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelezik, nem tudományos, hanem dilettáns álláspontok. Súlyos, tudománymódszertanilag elfogadhatatlan kategóriahibáról tanúskodnak azok az állítások, amelyek összekeverik a nyelvrokonságot a genetikai rokonsággal és a néprokonsággal. Ez a hiba egy tankönyvben különösen káros, mert hibás következtetésekhez vezet. A könyvkiadók súlyos felelőssége, hogy az ifjúság képzettségét, gondolkodását, szemléletét alapvetően befolyásoló oktatási anyagokat tankönyvvé nyilvánításuk előtt – az MTA segítségét igénybe véve – az azokban érintett diszciplínák kompetens szakembereivel véleményeztessék.”
Szülők szerint a tanárok a kísérleti tankönyveket sok esetben már be sem viszik az órákra, inkább használhatóbb tankönyvekből készült fénymásolatokkal dolgoznak a tanteremben.
Jönnek az újabb kísérleti tankönyvek
A következő tanévben újabb évfolyamokon – 3., 7. és 11. osztályban – is bővül a tankönyvlista a kísérleti tankönyvekkel. A tankönyvek egymásra épülnek, a program során az érintett tantárgyak összes évfolyamára fejlesztik felmenő rendszerben – közölte megkeresésünkre az EMMI. A tárcától a könyveket ért kritika fényében azt tudakoltuk, hogy az új kísérleti tankönyveket véleményezték-e szakemberek tankönyvvé nyilvánításuk előtt.
Válaszukban többek között azt írták: a vezetőszerkesztő által áttekintett kéziratot kettő, esetenként több szakértő ellenőrzi, egy tudományos lektor és egy pedagógiai lektor. Ők minden esetben a szakma kiemelkedő személyiségei, egyetemi oktatók, illetve gyakorló pedagógusok. Emellett már a tervezés fázisától kezdődően részt vesz a kísérleti tankönyvek fejlesztési folyamatában és ellenőrzi a készülő tananyagot a tantárgyanként megszervezett Tantárgyi Bizottság. Ennek tagjai tudósok, sok esetben egyetemi tanárok, tanszékvezetők. A kész anyagot a Nemzeti Tankönyvtanács ellenőrzi, illetve jóváhagyásra felterjeszti a miniszter számára. Átdolgozásra visszaadhatja a művet vagy annak részletét, illetve külső szakértőt, esetenként a tantárgy kiemelkedő képviselőjét (akadémikust) kér fel állásfoglalásra, mielőtt végső döntését meghozza. (A teljes választ lásd cikkünk végén.)
Egy tankönyv nem attól jó, mert bizottságok sokasága véleményezi
Mendrey László úgy látja: „Az EMMI lelkiismeretesen sorolja fel azokat – a szerinte – fontos minősítési szempontokat, melyek teljesülése esetén az általános iskolai diákok kezébe minden bizonnyal kifogástalan tankönyvek kerül(het)nek. S valóban, ha annyi kézen, számítógépen, szaktudóson megy át az anyag, miért ne lehetnének a tankönyv oldalai szépen beszámozva, akkurátusan fűzve/ragasztva, a helyesírási hibák kijavítva, a lapok és a borítás az elvárásoknak és az ígéreteknek megfelelően – tartós használatra alkalmasak. Csak közbevetőleg jegyzem meg: azt még senki nem definiálta, hogy mekkora időszakot értünk ezen könyvek »szavatossága« alatt? Csakhogy a tankönyvírás szakma. Attól még, hogy valaki tudományos vagy pedagógiai lektor, szaktárgyának kiváló ismerője, kiváló pedagógus – még lehet csapnivaló tankönyvszerző.”
A PDSZ elnöke szerint azért, mert bizottságok sokasága véleményezi az anyagot, még lehet megtanulhatatlan, megtaníthatatlan. „Egy tankönyv nem attól jó, mert szép, mert fényes, mert színes és tartós. Még csak attól sem, hogy zsenik állították össze. Sokkal inkább függ attól, hogy tudja-e használni a nebuló, a pedagógus, s hogy tud-e segíteni ennek alapján gyermekének a szülő, vagy sem. S akkor még nem is esett szó a belbecsről, a tartalomról... S persze kísérletezni nem a felhasználók egészén kell. Van/volt ennek kidolgozott protokollja, elő kell/kellene venni, és alkalmazni kell. Mindannyian jobban járnánk” – mondja a PDSZ-elnök.
