Nekiment a kormánynak a fideszes képviselő
Bencsik János 22 pontban fogalmazta meg mindazt, amit szerinte másképp kellene csinálni. „A mögöttünk hagyott öt esztendőben nem fordítottunk kellő figyelmet egymás meghallgatására, ha viszont a kormány kikosarazza a párbeszédet igénylő társadalmat, akkor forró nyár és ősz elé nézünk” – írta 22 pontból álló kormányértékelésében a volt energetikai államtitkár.
A politikus azt állítja: a közoktatási rendszer valóban reformra szorult, „ám a helyi közösségek szinte teljes körű kizárása a közoktatási intézményeket érintő döntések meghozatalából megítélésem szerint érdektelenné, akár ellenérdekeltté teheti az önkormányzatokat”, és a Fidesz képére formált oktatás nem vonzó a fiatalok számára. Hasonlóan kétarcú az önkormányzati pénzügyek átrendezése: az adósságkonszolidáció indokolt lépés volt, a bevételek elvonására viszont nincs ésszerű magyarázat – ismertette a politikus írását a
Népszabadság.Bencsik János szerint igazságtalan és kezelhetetlen helyzetet eredményez, hogy az egyes önkormányzatok anyagi helyzetük függvényében maguk dönthetnek a szociális segélyezésről, hiszen így egymástól nagymértékben különböző ellátórendszerek alakulnak majd ki, és megindul a leszakadó népesség vándorlása a tehetősebb nagyvárosok felé (kezelhetetlen jóléti és közbiztonsági krízishelyzeteket okozva), miközben az államnak inkább a helyben boldogulást kellene segítenie.
A képviselő egyetért azzal, hogy sokat javult a gyermekeket nevelő és egyben munkát is vállaló családok anyagi helyzete, ugyanakkor ők csak a társadalom kisebbségét képviselik, és a többségnek nem maradt más, mint a létminimum alatti jövedelmet biztosító közmunkaprogram.
A gazdaságpolitikában elsősorban azt ostorozza, hogy túlságosan nagy szerephez jut a járadékvadászat (amikor egy szereplő az értékteremtés helyett arra áldozza erőforrásait, hogy bizonyos piaci lehetőségekből az állam közreműködésével kizárjon más szereplőket), ami torzítja a gazdaság szerkezetét és az emberek értékrendjét.
Bencsiket aggasztja a társadalmi különbségek növekedése, a külföldi partnerekkel egyre konfrontatívabbá váló viszony, a kisvállalkozások megerősítésének elmaradása, a fiatalok gyorsuló elvándorlása és a külpolitikában annak a csapdahelyzetnek a lehetősége, hogy a keleti és a nyugati tömb közé szorulunk.
