Ne rinyáljunk! – Hogyan tudnának harapni a szocialisták?

– Miért pont ön?

– Hát értem én ezt?

– Valamivel csak megindokolták a felkérést.

– Én is feltettem a kérdést, és esküszöm, hogy nem tudom visszaidézni, miért engem választottak.

– Botka hívta fel?

– Nem. Az egyik tanácsadója, először vele találkoztam, csak aztán Botka Lászlóval.

– Tőle sem kérdezte?

– Botka Lászlót inkább másról kérdeztem. Arra voltam kíváncsi, mennyire állt bele a küzdelembe. Mert ha nem akar harapni, akkor nincs értelme az egésznek. Tényleg komolyan gondolja.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Ezt miből látja?

– Egykori újságíróként lehet érezni, mikor beszélnek őszintén a politikusok, és mikor kamuznak. Ő még bratyizni sem kezdett el, nem az a típus.

– Alig egy éve, 2016 júliusában, miután nem választották meg választmányi elnöknek, Botka még azt mondta: „A miniszterelnök-jelöltségnek értelemszerűen már nincs politikai realitása.”

– Most viszont a párt – eddig példátlan módon – 96 százalékkal miniszterelnök-jelöltnek választotta.

– Nem lát ellentmondást a két esemény között?

– Nyilván történt valami, de ezt tőle kell megkérdezni. Amikor mi 2017 áprilisában találkoztunk, azt láttam: beleállt a helyzetbe, és elszántan akar küzdeni Orbán ellen.

– Botka azt is mondta: lát arra utaló jeleket, hogy a pártban egyesek alibizni akarnak. Méghozzá azok, akik csak a pozíciók elosztásában és a hatalomtechnikában gondolkodnak. A választók felé ennek az az üzenete, hogy nem is akarnak győzni.

– Én ebbe nem látok bele, de Botka László biztosan azt akarja, hogy a pártja nyerjen. Igaz, ehhez sokkal fegyelmezettebb és szabályozottabb kommunikáció is kell.

– Az eddigi kommunikációs vezetők ugyanezzel a szándékkal érkeztek, de eddig senkinek sem sikerült megrendszabályozni a pártot.

– Szeretem a nehéz feladatokat.

– Mi volt a fő motivációja a döntésnél?

– Gondolhatunk bármit az ellenzéki kispártokról, amelyeket amúgy szimpátiával figyelek, de a Fideszt kizárólag a most még 14-16 százalékos MSZP-nek van esélye leváltani. Engem a Fidesz-világ zsigerileg taszít. Amikor 2010-ben elkezdődött a média átalakítása, amikor korlátozták az Alkotmánybíróság mozgásterét, mi­­után az megsemmisítette a végkielégítéseket sújtó, öt évre visszamenőlegesen kivetett 98 százalékos különadót, és ütötték-vágták a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor kezdtem el Nyugatra küldözgetni az önéletrajzomat. Nagyon profi hatalomtechnikai rendszert építettek ki. Ennek része, hogy a médiapiacot is megszüntették. Abban nekem már nincs helyem.

– Azért teljesen nem szűnt meg a médiapiac.

– De igen. Nincsenek valós szabályozók, az állami hirdetések leosztása, az oligarchákkal telített tulajdonosi struktúra határozza meg a piacot. Az Index történetében sem az a megdöbbentő, hogy Simicskáé lett. Hanem az, hogy már 2014 elején simán bezsákolta a Fidesz az egyik legnagyobb kereskedelmi televíziót és a legnagyobb online portált. Más kérdés, hogy a G-nap miatt ezt nem tudta megvalósítani. De ott a közmédia letarolása, a Népszabadság bedarálása is. Mindez tudatos, előre eltervezett folyamat, ami megszüntette a médiapiacot. Az olvasottság, a nézettség rég nem számít, csak az, hogy az állami forrásokat hogyan osztják le az adott kormánypárti orgánumoknak.

– Hogy fog akkor dolgozni ebben a médiában?

– Szerencsére a párt még a belépésem előtt önként kizárta magát a kormánypárti sajtóból, így a kommunikáció lehetséges színtereinek jelentős részéből is.

– Ezek szerint jó ötletnek tartja a bojkottot?

– Újságíróként én sem szerettem, ha nem álltak velem szóba. Második gondolatom az volt, hogy a bojkott miatt nem érjük el a társadalom egy részét. De hamar beláttam, hogy a kormánymédiát nem lehet még úgy sem kezelni, mint a G-nap előtti pártsajtót. Ez más minőség. Az ott dolgozók tényleg a kormányzati sajtóosztály részei, Rogán emberei ott ülnek a szerkesztőségekben, és diktálják a cikkeket.

– Ezért nem is kell nekik nyilatkozni?

– Abszolút felesleges. Az egyedüli veszteséget a nagyinterjúk hiánya jelenti, de valójában azok sem igazán fontosak. Ráadásul a kormánypárti sajtó elérése nem is olyan nagy, döntő többsége nem is auditáltatja magát.

– Kovács László a bojkott meghirdetésének másnapján nyilatkozott az Echo TV-nek.

– Miért nem dicséri meg inkább a pártot, hogy azóta viszont fegyelmezetten tartják a vállalásukat? A bojkottot én sem akarom feloldani, semmi értelme egy nem újságírónak interjút adni. Mondom: még a régi pártsajtóban is voltak újságírói szempontok, most a kormánysajtóban viszont csak az üzenet eljuttatása a cél, semmi más.

– Ön azt mondta: egységes lesz az MSZP kommunikációja, s hogy ne beszéljenek összevissza, csak kevesen nyilatkozhatnak majd. Kik lesznek ők?

– Egyelőre csak Botka Lászlót akarom kiemelni.

– Ő csak nem nyilatkozhat mindenben.

– Persze, de most zajlik a rendszer kidolgozása. Neveket ezért nem mondok, hiába szeretné. Egyelőre kérdés, hogy általános és aktuális politikai kérdésekben kik állnak majd az újságírók elé.

– Nemrég a 444.hu a szocialistáktól kapott belső információk alapján arról írt, hogyan számolnának le Mesterházy Attilával. A minap pedig a 24.hu-nak név nélkül tíz szocialista nyilatkozott a pártot feszítő belső ellentétetekről. Mennyire tesz jót mindez az MSZP-nek?

– Semennyire. De a szivárogtatás megakadályozására sem én, sem a párt nem képes.

– A Fidesznél megoldják.

– Úgy könnyű, ha olyan módszereket használnak és olyan szervezetek is ren­­delkezésre állnak, amelyeknek jo­­guk­­ban áll nyomozati cselekményeket folytatni. Vagy joguk nincs, de nyugodtan csinálhatják. Egy ilyen pártban jobban félnek az emberek. Amikor egy politikus szivárogtat, azt mindig saját érdekei szerint teszi. A szocialisták pedig talán belátják, hogy ezzel maguk alatt is vágják a fát, pártjuk politikai sikereit veszélyeztetik.

– Eddig nem látták be.

– Én azt szeretném, hogy ezek a politikusok harapjanak és győzni akarjanak.

– Miért, talán nem akarnak?

– Még nem ismerem őket. De abban biztos vagyok, hogy a helyzet javulni fog, a kampány közeledtével pedig egyre jobban összezárnak.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Kerényi György

az Amaro Drom roma lap főszerkesztője, 1991-ben a Tilos Rádió, később a Roma Sajtóközpont alapítója. A kilencvenes években a Magyar Narancs újságírója. 2000-ben a Rádió C, Magyarország első cigány rádiójának alapítója és négy évig vezetője. 2006 és 2010 között – Such György elnöksége idején – a Kossuth rádió főszerkesztője.

Az elmúlt három évben önkéntesként segítette a fogvatartottak által működtetett börtönrádió elindítását. 2013-ban a Vs.hu portál alapító főszerkesztője, onnan rövid időn belül politikai okok miatt távozik. Tíz évig tanított az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében. Az utóbbi két évben a szlovákiai közszolgálati média magyar adójának, a Pátria Rádiónak tanácsadója és műsorkészítője volt.

– Úgy hallani, ahogy a kampány előre halad, a Fidesz lecsendesíti a civilekkel vagy a CEU-val kapcsolatos problémás ügyeket, és jönnek a lejáratások vagy a korrupciós ügyek, ahogy 2014-ben Simon Gábor külföldön eltitkolt vagyonának története. Mivel készül erre a helyzetre?

– Le kell választani a Rolex óra típusú kamuügyeket, amelyek esetében Botka László sorra nyeri a pereket. Csak ilyenekkel találkozunk. De ha a pártról kiderülne egy, a 2014-eshez hasonló ügy, az tényleg nehéz helyzetet idézne elő. A kríziskommunikáció alapszabálya a gyors és nyílt megszólalás.

– A lejáratások egyre erőteljesebbek, akár a magánéletet, családot is érinthetik.

– Erre valóban fel kell készülni, de mindig egy-egy konkrét sztori hívja majd elő a reakciót.

– Az milyen reakciót hív elő, hogy Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője a minap egy televíziós vitaműsorban büdös banyának nevezte Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s képviselőt? Erre Szanyi Tibor válaszul azt írta ki a Facebook-oldalára: „Az Orbán Viktor által kifejlesztett nőmodell a lófejű kurva.”

– A közösségi médiában nehéz bárkit is korlátozni. De úgy érzem, képes leszek együttműködésre bírni a kommunikáció tartalmát illetően az EP-képviselőket is.

– De szépen mondta. Miközben itt egy durva beszólásra durva válasz következett.

– Igyekszem kezelni a helyzetet.

– Hogyan kezeli a Gyurcsány–Botka-párharcot, az együttműködünk-nem működünk együtt dilemmát?

– Biztos abban, hogy Gyurcsány Ferenc kommunikációs kezelését a nyilvánossággal kell megbeszélnem? Áruljam el, hogy milyen ördögien ravasz tervet eszeltünk ki a probléma megoldására? Bár Gyurcsány azt szeretné, hogy ugyanott tartsunk, ahol 2014-ben az elbukott összefogással, de ma már nem ez az ügy percepciója. Nekünk más kommunikációs céljaink vannak.

– Gyurcsányt akkor eltartják maguktól? Minapi levelére már nem is Botka, hanem csak Harangozó Tamás reagált.

– Az a célunk, hogy minél több választóhoz eljussunk, és nem az, hogy Gyurcsány Ferenccel kommunikáljunk.

– Ő viszont így tematizálhatja a közbeszédet, és Botka szava is halkabb lesz.

– Ez az újságírókon is múlik, hogy a Gyur­­csány-féle trolloknak, hek­­ke­­rek­­nek meddig adnak médiafelületet. Volt már olyan politikai szereplő, akit egy idő után egyszerűen bojkottált a média. Most az a cél, hogy a baloldali szavazók tábora tovább erősödjön. Hisz jelenleg összesen nincs annyi választó a demokratikus oldalon, ahány le tudja váltani Orbánt. Mi lenne, ha most mindenki inkább combosodna egy kicsi? Gyurcsány a mai napig a legelutasítottabb politikus a palettán, senki nem akar közösködni vagy egy listán szerepelni vele. Ő pedig képes meghekkelni a médiát. Ahogy Torgyán doktor, isten nyugosztalja, sem volt kispályás abban, hogyan tolja be az üzeneteit a sajtóba. A média ezt egy ideig elviseli, aztán a helyén kezeli majd.

– A Fidesz erős bázisát jelentik a kistelepüléseken élő vidéki szavazók. Őket hogyan lehet elérni és meggyőzni, főleg ha csak a kormányközeli helyi sajtót és a közmédiát fogyasztják?

– Ez nem egészen így van. A vidéki néni már nem a gumival ráerősített laposelemes Sokol rádiót hallgatja. Sok csatorna bejön neki, igaz, azok jórészt kormánypártiak. De ha csak rinyálunk, Orbánék életünk végégig a nyakunkon maradnak. Ebben a médiarendszerben kell megpróbálni eljuttatni az üzeneteket a választókhoz. Egy idő után úgyis elegük lesz az embereknek a migránsozásból. Nem ez volt a szocializmusban is? Állan­­dóan nyomták a kamuszöveget, miközben szinte mindenki tudta, hogy nem igaz az egész. Abban bízom, hogy sok olyan ember lesz, aki most azt mondja: ezek ugyanúgy hazudnak, mint akkor. A propaganda befogadásához ugyanis azonosulni kell a párttal. Aki bizonytalan vagy nem Fidesz-függő, az nem hiszi el a szlogeneket és a közmédia észak-koreai sikertörténe­­teit. Az emberek tényleg nem hülyék, megcsömörlenek ettől. És onnantól kezdve kontraproduktív az egész kommunikáció.

– Ez az állapot eljön egyszer?

– Nem tudom, nincs-e már itt.

– A hatalmas passzív tömeget mivel lehet kimozdítani és meggyőzni, hogy az ellenzékre szavazzon?

– Ez valóban nagy kihívás. A húsz évnél fiatalabb lányok például soha nem kattintanak politikai tartalmakra, abszolút nem érdekli őket.

– Egyesek szerint a bulvár a megoldás, arra odafigyelnek.

– Minden vezető politikusnak kell egy személyes történet. Nagy kérdés, a bulvár lehet-e a jó terep ennek bemutatására, hisz az ország majdani vezetőjének imázsában kockázatos lehet celebhősökkel szerepelni. Persze időnként belefér, és a jövőben még ez is megtörténhet.