Navracsics Tibor nem mondja, hogy ő lenne Mr. Tökély

Az interjú bevezető részében arról kérdezte a műsorvezető Navracsics Tibort, benne van-e a hiba akkor, ha megpróbálja szeretni a riportalanyait. „Ebben nem tudok ebben tanácsot adni. Azt én is megfigyeltem, hogy szakmailag nehezebb kommunikációs helyzeteket tud előidézni, ha újságíró és politikus barátságban vannak” – válaszolta a politikus. „Szerintem nem nehezebb, izgalmasabb” –vallotta be Fiala. Ezt követően a holokauszt emléknapjáról, Navracsics Tibor egyéni választókerületi jelöltségéről, a Jobbik színeváltozásáról, Orbán Viktor oroszországi látogatása kapcsán pedig Magyarország külpolitikai pozícióiról is beszélgettek a pénteki Keljfeljancsiban:

– Január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Megengedheti-e ma magának egy párt, hogy ne emlékezzen meg a holokauszt emléknapján?

– Szerintem nem. A holokauszt a magyar kollektív emlékezetnek egy olyan traumája, ami kapcsán jelezni kell, hogy mi is mérföldkőnek tartjuk a magyar nemzet történetében. Nem azért, mert minden évben bizonyítani kell, kiállni, elhatárolódni, hanem mert olyan fordulópont, amikor jelezzük, hogy egy közösség vagyunk. Magyarországon annyiban árnyaltabb a helyzet, hogy van magyarországi és nemzetközi emléknap is, és a hazait sokkal inkább evidenciában tartják. Úgy érzem, mindenkinek meg kell emlékeznie a holokauszt áldozatairól, ahogyan Trianonról is.

- Miről szól az ön legutóbbi Facebook-posztja, amelyben ennyi áll: „Folytatjuk, Jenő!”

– Lasztovicza Jenő 1998-tól 2015-ig volt képviselő Veszprém megyében, a nevéhez köthető a térség a fénykora. Jó barátságban voltunk, abban a megtisztelő teherben volt részem, hogy 2015-ben én beszéltem a temetésén a volt képviselőtársak nevében. Lasztovicza Jenő idejében fejlődött a térség és a politikai ellentétek sem voltak annyira mérgesek, gyilkosak, mint most. Úgy gondoltam, hogy Jenő örökségét folytatom, ha megválasztanak.

– A sajtó már 2021 nyarán arról írt, hogy Fenyvesi Zolán országgyűlési képviselő lemond a Veszprém megyei 3. számú választókerületben. Hivatalát kitölti 2022 áprilisáig, de a sajtó már fél évvel ezelőtt tudta, hogy 2022 tavaszán ön lesz a választókerület képviselő-jelöltje. Mindezt az Országos Választmány most tette hivatalossá.

– Így van. Hivatalosan én nem mondhatom, hogy képviselő-jelölt vagyok, amíg az Országos Választmány nem üti rá a pecsétet. Ugyanakkor ez egy hosszabb folyamat. Korábban megkerestek, hogy ha váltás lenne, induljak én a Veszprém megyei 3. számú választókerületben. Júniusban mondtam erre igent. Tudtuk, hogy én leszek a jelölt, de jogilag ez a folyamat nem zárult le. Voltak újságírók, akik szintén tudták, csak úgy gondolták, ezzel lehet gyengíteni a pozíciómat, ha minden alkalommal rákérdeznek, bizonytalannak tekintik. Nem volt bizonytalan, csak most, január 26-án zárult le a jogi folyamata.

– Érzése szerint ön jobban szereti a Fideszt, mint amennyire a párt fontosnak tartja önt?

– Nem tudom megmondani. Borzasztóan nagyképűen hangzana, ha azt mondanám, hogy én vagyok Mr. Tökély, és a Fidesznek akkora szüksége van rám, hogy azt mondták, most induljak el. A Fidesz számomra becsületbeli ügy, a nemzedékem ügye. 1994-ben, amikor a Fidesz kis híján kiesett a parlamentből, úgy éreztem, hogy a nemzedékemről is szó van. Lehet, hogy ezt túlképzelem. Lehet azt mondani, hogy ez hülyeség, hiszen az én nemzedékemből sokan nem fideszesek. Engedjék meg, hogy én ezt érezhessem. (…) Én készen álltam 1994-ben arra, hogy kivonuljak a politikából és visszatérjek az egyetemre. Az egyéni választókerületi jelöltségem nem a „nagy visszatérés”, listán nem szerepelek. Ha a választópolgárok úgy gondolják, hogy Navracsicsra szükség van a politikában, akkor megnyerem ezt a választókerületet, ellenkező esetben elveszítem. Én még most is készen állok a politikából való kivonulásra.

– Ki döntött arról, hogy listán rajta lesz-e a neve vagy sem?

– Voltam olyan helyzetben, hogy közölhettem, nem kívánok a listán szerepelni. Ilyen értelemben a brit megoldásban hiszek: szerintem egy politikusnak meg kell mérettetnie magát egyéni választókerületben.

– A holokauszt nemzetközi emléknapján kiadott Fidesz-közleményben ez áll: „Egész Európában példátlan, hogy a magyar baloldal a hatalom megszerzése érdekében keblére ölelte az antiszemita szélsőjobb alakokat is, és a baloldal olyan miniszterelnök-jelöltet indít, aki a zsidókat arra buzdítja, hogy antiszemitákra szavazzanak, nyíltan zsidózik, és a zsidók és cigányok listázásáról beszél.”

Azt kérdezem öntől – nem Márki-Zay Péterre, hanem a Jobbikra vonatkozóan –, hogy ha valaki pregnánsan valamilyen, majd beáll egy változás, akkor mi kell ahhoz, hogy az illető az ön számára hiteles legyen?

– Hogy ne az alapattitűdökben történjen gyökeres változás. Simán el tudom képzelni, hogy szakpolitikai, napi politikai kérdésben valaki mást gondol, mint 10 évvel ezelőtt. Biztos számtalan példa van arra, hogy én is mást gondolok ma. Idősebb is vagyok, más tapasztalataim is vannak. Ilyen van. De amikor valaki az identitása alapját képező kérdésben mond mást – és a Jobbik ilyen –, az hiteltelen. Biztosan mindenki emlékszik arra, hogy annak idején a Jobbik azzal támadta a Fideszt, hogy nem elég kemény Gyurcsány Ferenccel. Ma pedig egy plakáton szerepelnek, paroláznak, hálálkodnak a Demokratikus Koalíciónak. Én úgy gondolom, hogy a Jobbik az alapindentitását árulja el, és így hiteltelen.

– E tekintetben Gyurcsány Ferenc szimbólumként az antiszemitizmus fölé emelkedik?

– Nem tudom, hogy a Jobbik identitásának mennyire volt eleme az antiszemitizmus és mennyire volt csak az egyes tagok ízlése.

– Orbán Viktor miniszterelnök február 1-jén Oroszországba látogat, ahol megbeszéléseket folytat a Paks II atomerőmű-projektről, a tervek szerint a magyar gázszállítási szerződés kiterjesztéséről, illetve a Szputnyik védőoltás magyarországi gyártásáról is. Ma sokan azt gondolják – tekintettel az Ukrajnával kapcsolatos helyzetre –, hogy mindezek ugyan fontos kérdések, de most nem illik Putyinhoz látogatni. Ön mit gondol erről hajdani külügyminiszterként?

– Minden évben van ilyen találkozó, emlékeim szerint mindig februárban kerül erre sor és majdnem minden alkalommal van olyan érv, hogy miért nem illene most találkozni Putyinnal. Kétségtelenül van egy háborúközeli helyzet Oroszország és Ukrajna között, ugyanakkor a magyar pozíciót az is furcsává teszi, hogy Magyarországnak szinte több vitája van Ukrajnával – a kárpátaljai magyar kisebbség jogfosztása miatt –, mint Oroszországgal.

– A kárpátaljai magyarság jogfosztása mennyiben vethető egybe globális politikai szempontból az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktussal? Nem kisszerű dolog Ukrajnát kizárólag a kisebbség helyzete okán megítélni?

– Szerintem azért nem kisszerű, mert ha ezt elnéznénk, az felelőtlenség lenne. Mondhatnánk Ukrajnának, hogy van nektek elég bajotok, a magyar kisebbséggel ne foglalkozzatok, de nekünk fontos ez a magyar kisebbség. Pont. És ukrán szélsőséges csoportok a létükben fenyegetik ezeket a kisebbségi közösségeket.

– Az ön életében lesz még harmadik világháború?

– Olyan, mint az első és második világháború volt, nem. Úgy gondolom, hogy koronként más-más dolgot hívtunk háborúnak. Cinikusan hangzik, de ma a háború egy érdekérvényesítési eszköz. Nincs értelme a háborúnak, ha mindenki elpusztul, mert akkor nem tudnak érdeket érvényesíteni. Addig van értelme, amíg a legyőzött is életben marad, ha meggyengítve, megcsonkítva is.

– Didier Reynders jogállamiságért felelős uniós biztos a Politico-nak adott interjúban arról beszél, hogy a választásokig nem fogják szankcionálni Magyarországot a jogállamisági mechanizmus kapcsán. Arról szól ez, hogy az Európai Unió nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy nem befolyásolja a magyarországi választásokat?

– Ez reálpolitika szerintem. A Bizottság megtanulta az elmúlt hét évben, hogy ha konfrontációt vállal a magyar kormánnyal, akkor ezzel a magyar kormány belpolitikai pozícióit erősíti. Szerintem ezt nem akarják most.

(Kiemelt kép: Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyekért felelős tagja beszédet mond a Magyar Parasport Napja és a Magyar Paralimpiai Bizottság alapításának 20. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a Várkert Bazárban 2018. február 22-én. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)