Navracsics: A politikában, aki időt nyer, életet nyer

Fiala János: Az Európai Bíróság teljes ülése elutasította a Magyarország és Lengyelország által benyújtott, az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamiság elveinek tagállamok általi tiszteletben tartásához kötő feltételességi mechanizmus ellen irányuló kereseteket. Tud objektíven megnyilvánulni?

Navracsics Tibor: Ha a párt- és kormányálláspontokhoz képest mérjük, igen, ha saját magamhoz képest, akkor nem.

FJ: 2020. december 16-án a Parlament és a Tanács a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történt megsértése esetén az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendeletet fogadott el. Mit nevezünk jogállamiságnak?

NT: Az európai bíróság a határozatában végre adott egy munkadefiníciót a jogállamiságra. Minden tagállam egy bírót küld, ez szerintem teljes tanácsülés lehetett, tehát 27 tag lehetett jelen.

FJ: Normális, hogy nincs fellebbezés?

NT: Ez a Kúria szintjén meghozott döntés – amikor elsőfokon jár el -, tehát normális.

FJ: És mi a munkadefiníció?

NT: A magyar és a lengyel kormány részben arra hivatkozott, hogy a jogállamiságnak nincs európai szinten letisztázott, konszenzusnak örvendő definíciója, amire az volt a válasz, hogy ez igaz, viszont a különböző elvek mentén jól kijelölhető a jogállamisági definíció, felfogás. Fel is soroltak négy elvet. Ez fontos elmozdulás. Az Európia Bíróság megtette, amit a Bizottság és a Tanács vagy az Európai Parlament eddig nem, adott egy munkadefiníciót, egy hozzávetőleges viszonyítási pontot.

FJ: A jogállamiság hogyan lesz peresíthető?

NT: Az amerikai legfelsőbb bíróság pozíciójára hasonlít, ami egyszerre látja el a legfőbb bírói fórum és alkotmánybírósági feladatait. Az Európai Unió bírósága ezt azzal a fontos különbséggel látja el, hogy – ez szerepel a határozatban - az Európai Unióhoz kötődő kérdésekben láthat el feladatot, tehát nem föderális legfelsőbb bíróságként jár el, tagállamok ügyeiben általában nem járhat el, de ha olyan tényező, olyan ügy van, amely az európai integrációhoz köthető, azokban van hatásköre.

FJ: A jogállamiság fogalmának megszületésekor ez a munkadefiníció még nem létezett?

NT: Ahogyan most, az Európai Bíróság meghatározta, még nem léteztek.

FJ: Ez nem logikai bakugrás? Szankcionálok, amihez később adok fogódzkodót…

NT: Az Európai Bíróság a szövegezésben úgy utal ezekre az alapelvekre, mintha azok Magyarország és Lengyelország számára is evidenciák lennének.

FJ: És ez így igaz?

NT: Még nem zárult le a politikai vita. Rövidtávon a bírósági ítéletnek lesz jelentősége, hosszabb távon nem tartom kizártnak, hogy a politikai lesz az erősebb.

FJ: A politikai vita fel fogja oldani a bírósági ítéletet?

NT: Legalábbis megváltoztathatja az ezzel kapcsolatos felfogást. A Bíróság azt is kimondja, hogy mindez nem általánosságban alkalmazható, csak amikor az EU pénzügyeivel kapcsolatos kérdésekről van szó. Elképzelhető egy kettős stratégia a magyar kormány részéről. A magyar kormány dönthet úgy, hogy rövidtávon bizonyítja, hogy a jogállamiság kritériumai igenis érvényesülnek az európai uniós pénzek felhasználása kapcsán, hosszabb távon pedig politikai vitát folytat.

FJ: Most egy keretdöntés született. Az Európai Bizottság előtt feltárult egy ajtó, amiről eddig azt sem tudtuk, hogy létezik.

NT: Mert eddig csak feltételesen létezett. A 2020-as, költségvetéssel kapcsolatos kompromisszum azt is tartalmazza, hogy mindaddig nem lehet bevezetni a jogállamisági feltételrendszert, ameddig a Bíróság nem hoz határozatot. Ez haladék volt. Egyértelmű gesztus Magyarország és Lengyelország felé, hogy forduljanak a Bírósághoz, ha kételkednek.

FJ: És a két ország élt az idővel?

NT: A politikában, aki időt nyer, életet nyer. Lehet úgy is időnyerésre játszani, hátha történik valami, az üggyel nem szükségszerűen kapcsolatos fejlemény, ami változtat. Lehet, később fogjuk megtudni, hogy az Európában zajló belpolitikai változások egy kicsit Magyarország és a Lengyelország irányába tolták-e az uralkodó széljárásokat.

FJ: Nem elvi deklaráció született, hiszen a Tanács számára lehetővé tette, hogy a Bizottság javaslata alapján védelmi intézkedéseket, például az uniós költségvetésből történő kifizetések felfüggesztésére, vagy az uniós költségvetésből finanszírozott programok jóváhagyásának felfüggesztésére irányuló intézkedést fogadjon el. Mit jelent az, hogy felfüggesztés?

NT: Nem végérvényes döntés született.

FJ: Mi kell a felfüggesztés megszűnéséhez?

NT: Az EU források elosztásánál már volt ilyen. Csehország és Görögország kapcsán is. Amikor biztos voltam, Görögország Erasmus programban való részvételét fel kellett függesztenem, mert a nemzeti hatóságban bizonyos összeférhetetlenségi szabályokat megsértettek, ezáltal sérült az átláthatóság követelménye, és az Európai Bizottság megszabta, mit kell változtatni a görögöknek, hogy ismét részt vehessenek. Ez nem kizárás, hanem felfüggesztés.

FJ: Magyarország és Lengyelország arra hivatkozva kérte a rendelet megsemmisítését, hogy nem megfelelő döntéshozatali eljárással született, miközben Belgium, Dánia, és még néhány ország, valamint a Bizottság a támogatás érdekében avatkozott be. Ez a két ügy, így állt fel a két oldal?

NT: Igen.

FJ: Amit a Bíróság a rendelet jogalapját illetően kimondott - eljárás csak akkor indítható, ha alapos az ok, hogy valamelyik tagállamban a jogállamiság elveit nemcsak megsértették, de ezzel kellően közvetlenül érintették az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodását, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét - itthon két objektív mondatot nem ért meg…

NT: Pedig ez egyértelmi utalás, hogy az Európai Uniónak nincsen általános hatásköre a tagállamokkal szemben. Hanem a szerződésben pontosan meghatározott esetekben, jelen pillanatban, az uniós pénz védelme az, ami céljának elérése érdekében szabályokat állapíthat meg a tagállamok számára. Ez speciális, és nem általános hatáskör.

FJ: Ezt ki tudja kimutatni, és minek az alapján?

NT: Ez az eljárás vitája. A Bizottság jelezheti, hogy megítélése szerint, fönnáll ilyen veszély. Figyeli a nemzeti hatóságok működését, az EU-s források elosztását, és ha azt mondja: nem érvényesül a bíróságok függetlenségének elve, ennek következtében, aki egy uniós program alapján megvalósuló közbeszerzésén veszít, ezért bírósághoz fordul, nem részesülhet méltányos és pártatlan elbírálásban, ezt a veszélyt jelzi a Tanács felé, a Tanács pedig megvitatja, és döntést hoz. Ez valójában egy politikai helyzetértékelés.

FJ: Anélkül, hogy szó szerint kimondaná?

NT: Szerintem kimondja.

FJ: A rendelet az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek megsértéséből kellően közvetlenül következő érintettségével szembeni védelmére, nem pedig önmagában véve a jogállamisági elvek megsértésének szankcionálására irányul. Van olyan jogállmaiság ellen való vétek, amely nem eredményez itt meglebegtetett eljárást?

NT: Ha az Európai Parlament felháborodna, mert szerinte a Fidesz túl nagy arányban győzött a 2022-es áprilisi választáson, és ez a jogállamisággal szembe megy, ezzel nyilvánvalóan nem foglalkozhatna. 

FJ: Ki járhat majd el?

NT: A Bizottság kezdeményez, a Tanács tárgyal, a Tanács dönt. A Bizottság egyébként a kollegialitás elvén működik, tehát bármely biztos eljárhat, de a Bizottság csak közösen hozhat döntést.

FJ: Mennyire kötelezi tárgyalásra a Bizottságot?

NT: Nem kötelezi. Ha a Bizottság elnöke úgy gondolja, akkor kiadhatja a területért illetékes biztosnak, tippem szerint most Paolo Gentiloninak.

FJ: És kik vannak a Tanácsban?

NT: A tagállamok miniszterei, jelen esetben ez Ecofin, a gazdasági és pénzügyminiszteri tanács, emlékezetem szerint a Bizottság indítványát csak minősített többséggel fogadhatják el. A tagállamok 65 százalékának kell szavazni, ami egyben az Európai Unió népességének 75 százalékát jelenti.

FJ: Vétó?

NT: A minősített többségi eljárásnál formálisan nincs vétó, de a luxemburgi kompromisszum, 1966 januárjában kimondta, hogy a minősített többségi ellenére, ha egy ország meg tudja indokolni, hogy nemzeti érdekét súlyosan sérti egy döntés, vétót jelenthet be. Onnantól kezdve politikai mérlegelés kérdése, hogy ez a vétó olyan súlyú-e, hogy emiatt el sem fogadják. Kicsiben emlékeztet a 7-es cikkelyes eljárásra.

FJ: A Bíróság szerint, hogy ezen értékek tiszteletben tartása nem redukálható olyan kötelezettséggé, amelyet a tagjelölt országnak az Unióhoz való csatlakozása érdekében kell teljesítenie, és amely alól a csatlakozását követően mentesülhet. Ez nem finom odaszúrás az új tagországoknak?  

NT: De az. Nyugat-európai politikusok időnként elmondják, szerintük Magyarország és Lengyelország ma már nem felelne meg a tagsági kritériumoknak.

FJ: Fideszes politikusok azt is mondják, a mai körülmények között nem támogatnák Magyarország uniós csatlakozását.

NT: Én olyanról is tudok, aki nem támogatta Magyarország uniós tagságát.

FJ: Másfelől az uniós költségvetés nagyon fontos eszköz arra, hogy „a tagállamok közötti szolidaritás elvét uniós politikák és tevékenységek során átültessék a gyakorlatba.” Ez mi, ha nem szolidaritás kötelezővé tétele? 

NT: Ez a szolidaritás, mint alapelv.

FJ: Ami alól nincsen kivétel?

NT: Nincs kivétel, mert ez az Európai Unió egyik alapértéke, amit a Lisszaboni szerződés a demokrácia, a jogállamiság mellett meghatároz. Aki ezt nem fogadja el, indokot hozhat létre ahhoz, hogy kizárják az Európai Unióból.

FJ: Egyértelmű, hogy mit jelent a szolidaritás?

NT: Az alapértékekkel nem az a baj, hogy ne akarnák őket elfogadni, hanem az, hogy ki mit ért rajta. Nagyon fontos vita lesz még erről az Európai Unióban.

FJ: A Bíróság végül megállapította, hogy a tagállamok kellő pontossággal meg tudják határozni az egyes elvek lényege tartalmát és az azokból eredő követelményeket.

NT: És lábjegyzetben hozza ezeket, melyekről már szó esett: a törvényesség elve, ami magában hordozza az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és plurális törvényhozási eljárás meglétét, a jogbiztonság elvét, a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvét, a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, valamint a megkülönböztetés tilalmának, és a törvény előtti egyenlőség elvét. Plusz: a Bíróság megköveteli az előírt védelmi intézkedések elfogadásához a tényleges kapcsolatot.

FJ: Ez nem azt a szellemet tükrözi, nem azt a politikai magyarázatot hordozza, ami itthon hallható, nevezetesen Magyarországon az ítéletet szinte kizárólag az LMBTQ szervezetekkel kapcsolatos jogszabállyal hozzák összefüggésbe, és retorzióként említik. Akarja ezt kommentálni?

NT: Ez egy választási kampány politikai kommunikációja minden oldalról. Egyebekben nem kommentálnám. Jó lenne, ha lenne szakmai vita is.

FJ: A magyar választásba való beavatkozásként éli meg?

NT: Nem élem meg a magyar választásba való beavatkozásként, de a magyar választási kampányban ez is egy téma. Ebből adódóan a kommunikációs gépezetek is így reagálnak.

FJ: Jól érzékelem, hogy a választási kampányban való mértéke nem feltétlenül fedi le a bírósági döntés leglényegét?

NT: Igen.

(Kiemelt kép: Budapest, 2018. február 22. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyekért felelős tagja beszédet mond a Magyar Parasport Napja és a Magyar Paralimpiai Bizottság alapításának 20. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a Várkert Bazárban 2018. február 22-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)