Narkós nagyik
A kábítószer – gondolnánk – főleg az ifjabbak problémája. Holott gyarapszik az 50 év feletti, sőt a korosabb drogfogyasztók tábora is. Ez derül ki a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpont (EMCDDA) legújabb jelentéséből. A tanulmány állítja: 2020-ra több mint kétszeresére emelkedik a nyugdíjaskorú szerhasználók száma a kontinensen. E feltételezést a magyar szakemberek is osztják. Ki éli meg nyugdíjaséveit fiatalkorban kezdett drogozása ellenére, és ki szokik rá félszáz évesen?
A tavaly Oscar-díjjal jutalmazott Alan Arkin A család kicsi kincse című filmben olyan nagypapát alakított, aki hatvanas éveiben „hernyózik”, s túladagolja magát. A legjobb mellékszereplőnek járó aranyszobrocskával azt is jelezni akarták az amerikaiak: az Egyesült Államokban súlyos problémává vált az öregek szerhasználata. Becslések szerint az óceánon túl az ezredforduló és 2020 között megháromszorozódik az ötven év feletti drogfüggők száma. A tendencia Európában is érezhető. Az ópiátproblémák miatt kezelt negyvenévesnél idősebb páciensek aránya duplájára nőtt az utóbbi néhány évben – figyelmeztet az EMCDDA.
Csattanó maszlag
K. 39 éves, három hete az egyik budapesti kórház elvonójában próbál leszokni, önszántából. „Választott szere” igencsak magyar: az alkohol. Tizenhat évesen már ivott, tizennyolc volt, amikor elkezdett füvezni, majd jött a speed, az LSD, a kokain, a hasis és az olcsóbb gyógyszerek.
– Hallucinogén növényeket, csattanó maszlagot is használtam. Ilyenkor annyit vettem észre: deréktól lefelé „hiányzom”.
K. – akit, ha csak hallomásból ismernénk a sorsát, emberi roncsnak titulálnánk – tiszta tudatú, világosan gondolkodó férfi. Azt mondja, saját korosztályában és az ötvenesek között is megjelent a drogfogyasztás és a gyógyszerfüggőség.
– Vannak ötvenes ismerőseim, akik már kemény drogosok. Heroint, mákteát, ópiumot alkalmaznak, spanglit, hasist szívnak. Vidéken olyan nőkkel szippantottam, akik túl jártak az ötvenen, de füveztem hetvenéves asszonnyal is.
– Á! Ezek a „mitikus drogozók” – avat be a kábítószerfüggők hazugságokkal átszőtt világába dr. Funk Sándor addiktológus. – Minden drogos emlegeti a „mitikus drogozót”, aki – szerinte – már idős, egész életében szert használt, sosem volt függő, egészséges, olcsón és jó minőségben szerzi be az anyagot. De azt sosem látták, hogy mindennap drogozna.
Így foglalja össze a lényeget a szakember, akinek a Nyírő Gyula Kórházban lévő rendelője előtt oly sokan, oly idegesen várakoznak. Önszántukból mesélik történeteiket, amelyekben éppúgy szerepel a nagykorúság küszöbén a szülőtől ajándékba kapott, de a szer miatt eladott autó, mint a kalapács alá került könyvtár, a nagy értékű képek, az apa érem- és bélyeggyűjteménye. Közben a kórházi felújítás okán poros padlón is anyagot vélnek felfedezni. „Függőjátszma” ez.
Az idős szerhasználó nem újdonság. A történelemben volt már rá példa.
A kínai ópiumszívók öregembernek számítottak a maguk korában. Az amerikai polgárháború sebesültjeinek fájdalmát morfiummal próbálták enyhíteni, amire rákaptak a veteránok. Függőségüket utóbb már heroinnal csillapították a harctéri sokkon átesett egykori katonák, s az adatok szerint minden négyszázadik amerikai szenvedett a század végén a morfin és a heroin alapanyagát képező ópiumtól. Őket a szakma „későn kezdőknek” nevezné, mivel trauma, stresszes életesemény miatt kezdtek kábítószert használni.
Napjainkban az ötven felettiek nyugdíjazásuk, házasságuk megromlása, partnerük elvesztése miatt nyúlnak a szerhez. A másik idős közösség a „túlélők” kicsiny csapata: akik fiatalkoruktól használnak kábítószert, mégis megélik ötvenes éveiket. Dr. Funk úgy véli, a későn kezdők csoportja csak elméletben létezik Magyarországon.
– Azt hinnénk, vannak olyanok, akik időskorukban kapnak rá a fűre. A gyakorlatban nincsenek ilyenek. Most lép viszont a negyedik ikszbe az a korosztály, amely a kilencvenes évek elején intravénás heroinista volt. A negyven feletti drogos a maga fiatalkori életvitelét folytatja. Valószínűleg mákteázik. A heroint ugyanis egyszerűen nem lehet hosszan, folyamatosan használni, annyira súlyosan roncsolja az ember mentális, fizikai funkcióit. Az illető vagy belehal, vagy gyengébb szerre „megy át”.
Az addiktológus szerint az idősebb nemzedék nem keresi az eufóriát. Igényeit az alkohol is kielégíti, hisz ennek Európában évezredes hagyománya van, enyhébb megítélés alá esik, könnyű is hozzájutni, és a törvény sem üldözi. Társadalmunk konzervativizmusa miatt sem szívhatnak az emberek füvet: falun még az is meg van szabva, melyik korosztály mikor mehet kocsmába.
Az EMCDDA felvetését azonban reálisnak tarja Funk. Ő is számít arra, hogy pár éven belül negyven feletti kábítószerfüggők kopogtatnak ajtaján.
A dátum előrejelzésével azonban óvatos: mindig más következett be, mint amire a szakma számított.
Kémiai mámor
Martonicz Andrea pszichológus szerint is nehéz prognosztizálni a jelenség tömeges bekövetkeztét, de elképzelhetőnek tartja, hogy 2020-ra megduplázódik Európában az 55 feletti fogyasztók száma.
– Kokózó menedzserekről egyre gyakrabban hallok. Ők 35–50 éves, kontrollált fogyasztók. Ez általában a városi, magas jövedelmű és iskolai végzettségű, szűkebb réteg. Ritkán kerülnek orvoshoz, pedig a kokainról nagyon nehéz leszokni, főként a lelki függőség miatt.
A statisztikák egyelőre csalnak. Kevés „drogos nagyi” kerül rendőrkézre kábítószerrel való visszaélés miatt. Még mielőtt füvező idősek után razziázó rendőrről vizionálnánk, vegyük számításba: Magyarországon 2007-ben mindössze 19 ötven év feletti személyt állítottak elő a szer miatt, s bár az utóbbi három évben emelkedést mutatnak a számok, ez ma még elenyésző. (2005-ben 12, 2006-ban 16 ötven év felettit vádoltak kábítószerrel való visszaéléssel. 2005-ben összesen 7088, 2006-ban 5722, 2007-ben pedig 3880 főt vettek nyilvántartásba kábítószeres bűncselekmény elkövetése miatt az ORFK adatai szerint.)
Európában továbbra is az alkohol az első számú drog. Az 55 évesnél idősebbek 27 százaléka vallja magát nagyivónak.
– Drogok? Az alkoholizmus ma is súlyosabb gond a mai Magyarországon, mint a „kémiai mámor”, mert jóval több családot érint – fakad ki a pszichológus.
A drogosok problémáival mégis számtalan alapítvány, egyesület foglalkozik. Kórházak, megbeszélő csoportok segítenek a függőkön, s létezik nemzeti drogstratégia is. Az alkoholisták esetében nincs egységes szakmai irányvonal.
K.-t is az alkohol ragadta el először, s végigkísérte az életét. Három hónap alatt adta el lemezgyűjteményét. Egyszer két évig tiszta is maradt. Egy-egy leállás után annál durvább a visszaesés. Ezért többször fordult már segítségért. 1996 óta járja a pszichiátriákat, zárt osztályokat, elvonókat.
– Kétujjnyi vastag zárójelentésem van – mondja fanyar mosollyal. – De már tudom: negyvenéves fejjel is újra lehet kezdeni.
Persze vannak is, akik ötvenévesen kezdik. És egyre többen lesznek.
