Mumusmutogatás

– Várnak a hiénák – jegyzi meg halkan Rogán Antal egyik segítője az újságírókra utalva a gazdasági bizottság maratoni ülése után.

Persze az ezt megelőző bő három óra eseményei is megérnek pár bekezdést.

A „2008-as IMF-megállapodás és körülményei” című összejövetelre Rogán (aki nem mellesleg a jelenlegi EU–IMF-tárgyalások egyik vezéralakja) meghallgatásra rendelte Domokos Lászlót, az Állami Számvevőszék elnökét, Töröcskei Istvánt, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatóját, Mesterházy Attilát, az MSZP frakcióvezetőjét, Simor András jegybankelnököt és Veres János egykori pénzügyminisztert. Mindezt azért, hogy kiderítse és a közvélemény tudtára adja: a haza kárára szerződött-e IMF-hitelre a Gyurcsány-kormány annak idején.

Pár perccel a fél tizenegyes kezdés előtt csak Veres János van jelen, őt a megszokott koreográfia szerint a Hír TV stábja üldözi. Rogán érkezik, kedélyesen ráz kezet Veressel, épp azon nevetgélnek, ki meddig ér rá, rendeljenek-e ebédet, amikor betoppan Simor András.

Domokos László viszont nem jön, névtáblája mögött két asszony foglal helyet, Töröcskei István sincs, az ő székén helyettese, Borbély László András ül, Mesterházy Attilát pedig „teljes joggal és felhatalmazással” Veres képviseli.

Rogán első hivatalos kérdése, hogy annak idején miért Simor András, és miért nem a miniszterelnök hívta fel telefonon az IMF-t, továbbá az is érdekli, a Gyurcsány-kormány szerint mi volt a megállapodás célja és tartalma. Veres is kap egy pakkot: szerepelt-e nyugdíjcsökkentési ígéret az egyezségben.

– Először értelemszerűen a hölgyeknek, az Állami Számvevőszék képviselőinek adnám meg a szót, aztán vezérigazgató-helyettes úr, utána Simor András elnök úr, majd Veres János. Így haladunk a független intézményektől a politika irányába – szól Rogán menetrendje.

Azért azzal a „függetlennel” tudnánk vitatkozni.

De erre nincs idő, mert az egyik hölgy (utóbb tudjuk meg a nevét, Makkai Mária igazgató) belevág mondandójába. Összefoglalja a bizottság összehívását kiváltó, az államadósság változását elemző minapi számvevőszéki jelentés IMF-hitelre vonatkozó bekezdését. Vagyis: 2006 és 2011 között az államadósság tizenháromezer­mil­liárd­ról huszonegyezermilliárd forintra nőtt. Ez idő alatt két kiugró évet találtak: 2006-ot és 2008-at. Előbbit a költségvetés magas hiánya, utóbbit az IMF-től lehívott első, 4,9 milliárd eurós hitelrészletnek a Magyar Nemzeti Banknál devizabetétként történő elhelyezése okozta.

– A Nemzeti Banknál lévő összeg kamata lényegesen alacsonyabb volt, mint amit az IMF-nek kamatként kellett fizetni, a kettő közti különbség tizenkilencmilliárd forint – rója föl Makkai Mária. – Majd egy hónap múlva a magyar állam nevében a pénzügyminiszter felhatalmazta az Államadósság Kezelő Központot devizakötvény kibocsátásra. Ötszázmilliárd forintról... illetve euróról volt szó. Végül ezermilliárd eurós kötvénykibocsátásra került sor.
Kicsit soknak tűnik.

– A milliárd helyett millióra tetszik gondolni – helyesbít Simor.

Ha kollokviumon ülnénk, lehetne is készülni a pótvizsgára.

Az adósságkezelős Borbély László András besorol Makkai Mária mögé: azzal veszi át a szót, hogy szerinte indokolatlan volt a gyors hitelfelvétel.

Simortól megtudjuk, a hitel három célt szolgált: elkerülni az állam fizetésképtelenségét, megállítani a forint kontrollálhatatlan leértékelődését, és működésben tartani a bankrendszert.

– 2008-ban az államadósság-kezelő devizakötvényt ismereteim szerint október kilencedike előtt nem tudott kibocsátani – szól Simor.
Borbély úr hitetlenkedik. Pedig amúgy minden elhangzó véleményre bólogat.

– Elmaradása 2008 decemberében az állam fizetésképtelenségét eredményezte volna – folytatja Simor. – Ha a kincstárjegy-kibocsátások is elmaradnak, a fizetésképtelenség még hamarabb bekövetkezett volna.
S a lényeg: miért ő telefonált?

– Akkoriban a Nemzeti Bank elnöke volt megbízva, hogy képviselje az országot a valutaalapban, ő volt az ország kormányzója. Ezt akkor így hívták.
Veres jön.

– A számvevőszék azt írja, az adósságkezelés igénye nem indokolta a megállapodást. De ezt nem is állította senki, már megbocsássanak – mondja a volt pénzügyminiszter. – Ebből is látszik, hogy nem szakmai, hanem politikai vitán vagyunk.

– Csak szemantikai kérdés – veti közbe Rogán bazsalyogva.

– Nagyon is fontos kérdés – kontráz Veres. – Miért volt szükség hitelre?

Nos, október kilencedike a válasz. Az államadósság-kezelőnek délelőtt még sikerült állampapírt értékesítenie, a kereslet viszont délutánra megszűnt. Közben egy „sajátos tranzakció eredményeképpen” az OTP-részvények árfolyama 14,5 százalékkal csökkent, és nyilvánvalóvá vált a forint elleni spekuláció. A miniszterelnöki dolgozószobában aznap este született döntés Simorral, Veressel és az ÁKK elnökével egyetértésben az IMF „behívásáról”. Veres szerint a megállapodás hírére tért vissza a befektetői bizalom, s menekült meg az ország az összeomlástól.

Ami pedig az idősellátást illeti:
– A szándéklevélben a tizenharmadik havi nyugdíjjal kapcsolatban nem a megszüntetése, hanem nyolcvanezer forint feletti részének felfüggesztése szerepelt. Amiről később más döntés született.

Rogán nem hagyja magát.

– Ezek szerint a kormány mégiscsak vállalta a nyugdíjcsökkentést, amiről nem tájékoztatta a nyilvánosságot.
Lendvai Ildikó akkori MSZP-s frakcióvezető nyilatkozatát idézi, amely szerint „többet ér a tizenharmadik havi nyugdíj megőrzése, mint a mégoly fontos IMF-megállapodás”.

– Nyilvános információkról van szó, elnök úr, nem úgy, mint ma – így Veres. – Ha megnézi, látja.

Képviselői hozzászólások következnek. A jobbikos Volner János a „gazdasági folyamatokban beállt turbulenciákról” és „az EU kereteibe szolgai módon történő illeszkedésről” beszél, valamint az államadósság újratárgyalását veti fel. Mint mindig.

Simor rá se néz.

Selmeczi Gabriella a következő. Simor ránéz.

Selmeczi számára nyilvánvaló a lényeg: 2008–2009-ben befagyasztották a közalkalmazottak bérét, csökkent a nyugdíj értéke, lett ingatlanadó, hozzányúltak a családi pótlékhoz, a táppénzhez, az energiatámogatáshoz. Mi ez, ha nem megszorítás, ami nyilvánvalóan az IMF-megállapodás következménye?

Simor már nem nézi.

A szocialista Baja Ferenc rázza fel a kissé laposodó bulit. Odavág az ÁSZ-os asszonyoknak. Azt állítja, a kormány profin válságmenedzselt, ráadásul a nyilvánosság előtt, az ellenzék bevonásával tette.

– Most meg azt látom, van, aki bizonyos kérdésekhez ért, és van, aki úgy tesz, mintha értene. Az Állami Számvevőszék véleménye jelen állapotban nem kompetens. Nem fedi a valóságot, sem szakértelme nincs, sem kapcsolatrendszere, sem olyan helyzete, hogy mindezt mérlegelje. Szakmai részről jelen állás szerint Simor és Veres úrnak adok igazat.
Kacagnak a fideszes tagtársak.

– A hölgyek felé kicsit moderáltabban. Ez az egyetlen kérésem, semmi más – utasítja rendre az egykor Kelet-Közép-Európa legmerészebb hajkoronáját viselő képviselőt Rogán elnök.

A következő fideszes hozzászóló, Márton Attila Verest kéri, árulja el, kik álltak a 2008. októberi forintspekuláció mögött.
A válasz: – Egy nagybank két londoni brókere.

Rogán is a volt pénzügyminisztert szorongatja.

– A megkötés után nyilvánosságra kellett volna hozni a szerződést, a tájékoztatást mégsem adták meg – jegyzi meg a bizottsági elnök.

– Fogalmazzunk pontosan. A szándéklevelet, amelyet az ország nevében a kormány meghatalmazottja és a jegybank elnöke szignál, az általam ismert szabályok szerint addig nem lehet nyilvánosságra hozni, ameddig alá nem írják. Mi ezt megtettük – így Veres, majd áttér a mostani valutaalapi tárgyalásra. – Önök viszont nem szándéklevelet fogalmaztak meg. Tudomásom szerint ezen Simor András aláírása nincs rajta. Ezért joggal kéri a magyarországi közvélemény és az ellenzék, hogy hozzák nyilvánosságra. Hisz ily módon ez nem feltétele az IMF-tárgyalásnak, mert a kormány nevében küldtek levelet.

Rogán erre azzal jön, hogy ő az MSZP frakcióvezetőjét idézte, amelyből kiderül, hogy Gyurcsányék annak idején „nem korrektül” tájékoztatták a nyilvánosságot.

– Uram, ön most hazudik – kapja fel a vizet a Hír TV-sek miatt amúgy is feszült Veres. – Nem ezt mondta Lendvai Ildikó, és ha helyesen idéz, nem vezeti félre a nyilvánosságot.

– Hadd idézzem még egyszer – így Rogán. – „Többet ér a tizenharmadik havi nyugdíj megőrzése, mint a mégoly fontos IMF-megállapodás.” Én nem értek magyarul?

– Ismeri az első szándéklevél tartalmát? – folytatja Veres.

– Ezt mondta, vagy nem ezt mondta?

– A tájékoztatás teljesen összhangban van a történtekkel.

– Ezt akkor majd hadd döntse el a nyilvánosság – lép tovább Rogán.

Az ezután következő fideszes hozzászólások kopírozzák a rogáni látásmódot: a megállapodás mélyebbre taszította az amúgy is vergődő magyar gazdaságot, az IMF-pénzt a nép fizeti vissza, de most jó kor­mányunk van, így nem kötünk rossz megállapodást.

Már ha lesz megállapodás egyáltalán.

Rogán elnök ugyanis így összegez:

– 2008-ban valóban nem az államadósság visszafizetése volt a cél, hanem a bankmentő csomag és az MNB devizakészletének emelése. Ennek ára volt, azóta tudjuk: nyugdíjcsökkentés, bércsökkentés, személyijövedelemadó-emelés és még jó pár megszorítás... A 2008-ban vállalt gazdaságpolitikának súlyos következményei voltak, gazdasági visszaesés 2009-ben. Nem akkor rontották el végleg, hanem sokkal korábban. Ha azt teszik, amit Lengyelország, Szlovákia, Csehország, és nem engedik elszabadulni az államadósságot, amikor forrásbőség volt a piacon, azzal óvatosan bánnak, Magyarországnak is lettek volna 2008-ban tartalékai, amivel mérsékelhette volna a válság hatásait.
Bár a bizottsági tagok döntő része távozott, a zárszó ellenére Veres nem marad csendben. Sőt.

– Ez súlyos tévedés. A 2009-es visszaesés semmilyen formában nem következménye az IMF-megállapodásnak. 2008 őszén Magyarországon százezres nagyságrendű volt azok száma, akik a válság által elsőként érintett gazdasági ágazatokból kerültek ki. A munkanélküliségnek semmi köze az IMF-megállapodáshoz. Fölösleges ebbe az irányba vinni a magyar közgondolkodást... Azt mondani, hogy az IMF-megállapodás miatt lett 2009-ben néhány makrogazdasági mutató rossz, nonszensz. Remélem, hogy a magyar nyilvánosságban nem ez a mumusmutogatás lesz a meghatározó. Pedig láthatóan ezt szeretné a Fidesz, amikor kiszivárogtatják saját újságjukban az IMF-feltételeket, miközben nincsenek is ilyenek.
Simor is szót kér.

– Én meg azt vetném fel: mennyiben segíti elő ez a mai beszélgetés egy új, jó megállapodás aláírását az IMF-fel? Ezzel kéne foglalkozni, mert a késedelme sok forintban naponta mérhető. El kellene olvasni, amit az IMF a közép-európai válságkezelésről és ezen belül Magyarországról írt. Ők a múltat nagyon másképp látják, és ahhoz, hogy a jövőben meg lehessen velük egyezni, szemléletben is közeledés kellene. Én ezt a mai napon nem láttam.
Rogán zár.

– Pedig 2008-ban olyan megállapodás született, amely miatt a gazdaságpolitika nem segítette a válság csökkenését, hanem rátett egy lapáttal. Köszönöm szépen a részvételt.
És akkor jöhetnek a hiénák.