Most színt kell(ene) vallani hálapénzügyben

„Alulírott magánszemélyek szeretnék feltenni azt a kérdést a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának, hogy a Bizottság tagjai orvosi munkájuk során elfogadnak-e hálapénzt. Kérdezzük ezt azért, mert tudni szeretnénk, hogy azok, akik orvosetikai kérdésekben döntenek, maguk betartják-e a Kamara saját etikai normáit” — fogalmaznak a nyílt levél írói. Teszik ezt most annak kapcsán, hogy a napokban nyilvánosságra került az Etikai Bizottság döntése arról a nőgyógyász-onkológusról, akit egy betege  jelentett fel, mert előre követelt pénzt az ellátásáért. A szóban forgó onkológust ugyan az Etikai Bizottság elítélte, ám a kamarából nem zárta ki.

„Nyílt levelünkkel, kérdésfeltevésünkkel szeretnénk hozzájárulni, hogy az orvostársadalom, az egészségügyi finanszírozási szakma és a nyilvánosság előtt, azok bevonásával élénk vita alakuljon ki, reményeink szerint egy a jelenleginél elfogadhatóbb és igazságosabb megoldás felé terelve a folyamatokat. Erre csak akkor lesz remény, ha a döntéshozók nem érdekeltek a rendszer fenntartásában”— írják petíciójukban civil aktivisták.

Kérdés persze, hogy a megszólítottak válaszolnak-e bármit is. Már a döntésük is meglepő, hiszen a fent említett onkológus-nőgyógyászt a bíróság is bűnösnek találta, mégpedig tízrendbeli „vesztegetés” ügyében. Az elsőfokú ítélet még 3 és fél év letöltendő börtönbüntetést szabott ki a hálapénzt előre kikövetelő és 150 ezernél kevesebbet el sem fogadó, betegeit megalázó orvosra. Másodfokon összefogtak érte az orvoskollégák. Állították: tudása nélkülözhetetlen, ezért arra kérték a bíróságot: a szégyenteljes bűncselekmények ellenére se tiltsák el a gyógyítástól.

Pedig az esetei egytől-egyig megdöbbentőek. A megalázott nők állítják: aki nem fizette ki a 150 ezret, azt a doktor elzavarta más orvoshoz, hogy még foglalkoznia se kelljen vele. Az orvos például a neki fizetni nem tudó, rokkantnyugdíjas, kritikus állapotban lévő beteget azért nyilvánította tumormentesnek, hogy lepasszolhassa. Egy másik beteg 22 ezer forintos havi jövedelméből minden vizsgálatkor 15 ezret kért. Miután a bíróság minden esetet bizonyítottnak tekintett, bűnösnek mondta ki az orvost, szakmájától viszont nem tiltotta el, mondván: tudása pótolhatatlan.

Az Etikai Bizottságon volt a sor, hogy igazságot tegyen, ráadásul úgy, hogy még Éger István, a Magyar Orvosi Kamara is úgy nyilatkozott: az eset szégyenteljes, ilyen orvosnak nincs helye a szervezet, illetve a magyar egészségügy rendszerében. Az etikai bizottság is elmarasztalóan szólt az orvosról, viszont ki nem zárta, vagyis engedélyezte, hogy tovább dolgozhasson. Most a bizottság tagjain a sor, hogy vállalják „hovatartozásukat”: elutasítják vagy elfogadják a betegek ezt a fajta háláját.