Mosléktörvény a Ház előtt – Majtényi László: Az egész világot megvezették a bíróságokról szóló kormányrendelettel

Önmagában is bizarr elemeket próbál egyesíteni ez a salátatörvény, de a jelenlegi veszélyhelyzetben különösen visszatetsző, hogy ilyesmivel foglalkozzon a parlament.

Ezt én mosléktörvénynek nevezem, és ehhez a fogalmi pontosság kedvéért is ragaszkodnék. A saláta ugyanis azt jelenti, hogy valaki egymáshoz harmonikusan kapcsolódó elemeket illeszt össze, a moslék viszont egymáshoz abszolút nem illő elemek kevercse. Édeset öntenek a sóshoz, savanyút a keserűhöz, leveset a daraboshoz. Így sikerült ez a mosléktörvény is: egymáshoz egyáltalán nem illő dolgokat hordtak össze benne.

A törvény nagy részének nincs semmi köze a veszélyhelyzethez.

Fotó: Bazánth Ivola

Eredetileg egy fontos eleme illeszkedett hozzá, méghozzá az, hogy a korábban kétes teljhatalommal felruházott polgármesterektől – bizarr vargabetűvel – megvonták volna szinte a teljes jogkörüket. A veszélyhelyzet kihirdetésekor még a polgármesterekhez került a képviselő-testületek, illetve a fővárosi közgyűlés és bizottságainak minden jogosítványa. Ezt a helyzetet a szekszárdi és a komlói fideszes polgármesterek azonnal ki is használták. Nekik ellenzéki többségű képviselő-testülettel kellene együttműködniük, ám az első ötletük az volt, hogy az éves költségvetést a képviselő-testület nélkül, egyedül fogadták el. Jellemző, hogy a demokratikus érzelmű polgármesterek viszont rögtön elkezdtek küzdeni – demokratikus eszközökkel, egyeztetésekkel – saját teljhatalmuk ellen. Ebbe a helyzetbe tenyerelt bele Semjén Zsolt a mosléktörvény előterjesztésével: a korábban diktátori jogkörökkel felruházott polgármesterek minden döntésének jóváhagyására a fideszes színezetű megyei védelmi bizottságokat jogosította volna fel. Ez a megoldás lassította volna a döntéshozatalt a súlyos nélkülözésben élő emberek segélyezéséről, de az egészségügyet érintő kérdésekről is. Pontosan máig sem tudjuk, hogy ezt az indítványt miért vonták vissza. Nyilvánvalóan csak hadova az az indoklás, hogy a kormányzat konszenzusra törekszik, és miután észlelték, hogy az ellenzéknek ez a szabály nem tetszik, elálltak tőle.

Maradtak viszont olyan indítványok, amelyeknek semmi köze a veszélyhelyzethez.

Igen, például a színházak állami felügyeletének megerősítése. Olyan körülmények között, amikor éppen tombolni kezd a koronavírus-járvány, és az ország összes színháza bezárt. Most látták indokoltnak azt is, hogy megszüntessék azt a korábban még létező lehetőséget, hogy valaki úgy változtathassa meg a biológiai nemét, hogy ezt az anyakönyvekbe bejegyezhessék. Ez pont akkor jut eszükbe, amikor tömegessé válik a fertőzés! A törvény része az is, hogy a kormány a főváros nélkül dönthessen a Liget beruházásairól. Mindez az abszurditás csúcsa egy katasztrofális járvány idején, miközben arról beszélnek, hogy az Európai Unió, illetve a Néppárt Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalásaival nincs idejük és energiájuk foglalkozni. Tényleg megáll az ész!

Jogilag rendben van, hogy Semjén javaslatát akkor akarják elfogadtatni, amikor kierőszakolták a négyötödös döntést? Hiszen az pont arról szólt, hogy a különleges jogrend idején tegyenek félre mindent, ami nem kapcsolatos a vészhelyzettel.

Igaz, hogy az ellenzéki képviselők többsége is így értelmezte a négyötödös szavazást, de a módosítás valójában nem ezt tartalmazta. Úgy tűnik, hogy a kormányoldal egyszerűen becsapta az ellenzéki képviselőket, ami persze nem menti őket, mert nem lett volna szabad, hogy lépre menjenek. A döntés arról szólt, hogy egyéni képviselői indítványokat csak akkor fog tárgyalni az Országgyűlés, ha a veszélyhelyzetet megszüntették. Semjén viszont a kormány nevében javasolhat bármit, és természetesen a kétharmad meg is szavazza.

Mostantól rendeletekkel lehet kiváltani a törvényeket.

Ha a magyar jogtörténetben párhuzamokat akarunk keresni, akkor a legpontosabb analógiaként a kádári Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletei jutnak eszünkbe. Azok elfogadásának azonban volt egy gátja. Amikor a parlament ülésezett, törvényerejű rendeletet nem lehetett kiadni, ráadásul azokat jóvá kellett hagyatni az Országgyűléssel, amely persze ezt minden vita nélkül megtette. Most formailag nagyobb a kormány felhatalmazása, ráadásul furcsa, versengő helyzet alakult ki. Párhuzamosan két olyan intézmény működik, amely képes a törvény jogi súlyával rendelkező jogszabályok kibocsátására. A kormány most bármikor módosíthatja a parlament által megalkotott törvényeket, helyettük új szabályozásokat is kiadhat, a parlamentnek pedig logikailag – ezt persze a kétharmados Fidesz-többség valószínűtlenné teszi – ugyancsak joga van arra, hogy a mai kormány törvényerejű rendeleteit hatályon kívül helyezze. Sőt elvben visszavonhatja a kormány felhatalmazását rendeletek kiadására, bár annak ettől még kizárólagos joga marad, hogy fenntartsa a veszélyhelyzetet. A kormányoldal az egész világot, benne a magyar ellenzéket is megvezette azzal a hazugsággal, hogy a veszélyhelyzetről szóló döntés a parlament kezében van. Ez nem igaz. Az Alaptörvényből egyértelműen következik, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése és fenntartása a kormány jogköre. Sőt a kormány ügyrendje alapján ez a miniszterelnök egyszemélyes döntésének függvénye. Bár a külföldi bírálatok is egytől egyig elfogadják az érvelést, hogy a parlament megszüntetheti a veszélyhelyzetet, ezt nem teheti meg. Igaz, visszavonhatja a felhatalmazást a kormánytól arra, hogy rendeleti úton kormányozzon, amire válaszul a kormány tizenöt naponként újra és újra veszélyhelyzetet hirdethet, így jogot nyer rendeletek kiadására.

Ebben a tekintetben tehát a kormány erősebb.

Ez így van. Formailag a kormány uralmának csak egyetlen korlátja van: az Alkotmánybíróság, amelyet a Fidesz már régen domesztikált. A napokban jelöltek alkotmánybírónak valakit, akinek nincs semmilyen alkotmányjogi vagy emberi jogokkal kapcsolatos gyakorlata, tehát szakmailag feltehetően alkalmatlan erre a tisztségre, viszont bennfentes kereskedelem miatt korábban elmarasztalták.

A bíróságok működéséről kiadott rendelettel kapcsolatban nem a politikai szándékkal, hanem a szakmai színvonallal kapcsolatban merültek fel kétségek. Bírósági szakemberek azt mondják, ez egyszerűen nem fog működni.

Még időben kiderült, hogy a polgármesterektől elvenni és a megyei védelmi bizottságokhoz átvinni bizonyos helyi jogköröket megbénítaná a döntési láncot. Azt nem tudom, hogy a bíróságokról szóló rendeletnek milyen hatása lesz a gyakorlatra, azt viszont tudom, hogy az autoriter rendszerek legnagyobb hibája – ami a demokráciákkal szemben diszfunkcionálissá teszi őket – a túlzott központosítás, amely információhiányos döntésekhez vezet. Tény, hogy a magyar kormánynak, alkotmányosan biztosan vitatható módon, de most van a törvényeket felülíró rendeletalkotási joga. Ez azonban semmiképpen sem jelenti, hogy döntései előtt nem lenne kötelező konzultálnia az érintettekkel. Erre szakmai, szociológiai és egyszerűen ésszerűségi megfontolásokból neki is szüksége lenne. Az információhiányos döntések mindig diszfunkcionálisak és mindig rombolják a döntéshozó legitimációját.