MKKP: Nincs idő a kampányra!

Juhász Veronika Budapest 4. számú választókerületének kutyapártos jelöltje. E mellett a II. kerületben önkormányzati képviselő. Vele beszélgettünk: a kampány állásáról, az orosz-ukrán háború okozta menekültválságról és arról is, hogy milyen politikai irányváltásra lenne szükség a közéletben. 

Egy bő hét múlva választások. Az ön plakátjait mégsem látom sehol abban a választókerületben, ahol indul.

Ez egy teljesen jogos felvetés. Remélem a választók meg tudnak bocsátani nekem emiatt, hogy türelemmel lesznek. Kampányolni ugyanis most nincs időm.

Árulja el, mit csinál ehelyett.

A megfelelő számú aláírások leadásában még az utolsó három napban sem voltunk teljesen biztosak. Az aláírásgyűjtés vége után pedig azonnal, szó szerint azonnal – jó, volt még egy kis buli, megünnepeltük a sikert –,

arra ébredtem a pártközpont kanapéján, hogy dörömbölnek az emberek az ajtón adományokkal a kezükben. Kitört a háború.

Halmokban álltak az adományok a menekültek számára. Egyértelmű volt, hogy mi lesz az új feladat. A menekültek segítése. Először, az adományokkal voltunk elfoglalva, ezt követően pedig, mert kíváncsiak voltunk hogyan lehetne segíteni a határon, elindultunk egy passzivistával, egy kisebb kutyapártos delegációval Tiszabecsre. Szerencsére volt hely az autóban, mert amint kiszálltam és jeleztem, hogy van hely, már szóltak is: el kell vinni egy családot Budapestre. Egy kétgenerációs családot, és egy lányt is a fővárosba szállítottunk, tudtuk egy kicsit egyengetni a dolgaikat ezt követően is. Nagyon durva volt. Nagyjából három napja tartott a háború, és az autóban már akkor olyan információkról, hírekről számoltak be nekünk, melyek csak két hét múlva értek el ide. Például arról is beszéltek, hogy az oroszok konkrétan civil célpontokat is lőnek, támadnak. Beszámoltak arról is, hogy miként jutottak el az ukrán-magyar határig. Borzasztó volt hallgatni, elsőre felfoghatatlan.

Fotó: Palágyi Barbara / 168.hu

Ők speciel hogyan érkeztek meg a határig?

A keleti régiókból, a falvakon keresztül. A történelemből ismerős lehet: az ukrán kormány tehervonatokban menekítette az embereket. Amikor már ők jöttek, vagyis menekültek, voltak olyan pillanatok, hogy le kellett állítani a vonatot és az összes elektronikai készüléket ki kellett kapcsolniuk a fenyegetettség miatt. Teljes sötét, teljes csendről számoltak be. Azt mondták olyan csönd volt, hogy még a legkisebb babák is tartották pisszenés nélkül. Világosan érezhették, tudhatták, hogy ezen múlik életben maradnak-e vagy sem. Rendkívül nehéz volt eljutni a nyugati térségbe, ahonnan aztán eljuthattak egésze határig. Az orosz figyelték ezeket az útvonalakat. Voltak olyan falvak, ahol bunkerekbe, katakombaszerű épületek felé terelték a lakosságot, hogy később kiéheztethessék őket. Mostanra világossá vált, hogy lakott területeken is olyan bombákat használnak támadásra az oroszok, amelyek civilek életét is veszélyezteti. Már az első napokban ilyen információkkal szembesültünk. Ezek után pedig nem volt kérdés, hogy kezdenünk kell valamit ezzel a helyzettel. Suzyék összerakták a Nyugatiban a Help-sátrat, kifejezetten adománygyűjtési szándékkal. Az a szerencsénk, hogy párt vagyunk és kampányrendezvényként lehetett megszervezni. Ez azt jelentette, hogy egy elegendő méretű, nagy sátorra kaphattunk engedélyt hosszú távra a hatóságoktól. Rohamosan gyűltek az adományok, kapcsolatok is épültek ki, tehát tudtuk hol, illetve mire van rá szükség, hová kell továbbítanunk. Mindeközben egyre több önkéntes vett részt a munkánkban. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy honnan érkezik közvetlenül az igény. Átmentem a Nyugati Pályaudvarra. Hatalmas forgatag volt. Csak a mentesítő járatokról közel ezresével szálltak le a menekültek. Akkora már több civil szervezet is helyszínen volt, a rendőrökkel és Katasztrófavédelemmel karöltve. Elkezdtem a szálláshely felajánlásokkal foglalkozni. Lett egy saját adatbázisunk is, de még rengeteg feladat áll előttünk. Az államnak is lenne még bőven feladata.

Arról van esetleg adat, hogy mennyi adomány, felajánlás érkezett a kétfarkúakhoz?

Az biztos, hogy több ezer szállás felajánlás. Naponta több száz embernek segítettünk. Konkrét adatom nincs és meg se merem becsülni, hogy mennyi adomány érkezett.

Még mindig folyamatosan érkeznek az adományok?

Folyamatosan. Remek kommunikáció alakult ki a Help-sátor és a pályaudvar között. Mondok egy példát. Amikor egy többgenerációs ukrajnai roma családnak babazokni és babakocsi kellett, akkor csak felvettük az igényeket a pályaudvaron, majd átsétáltunk a sátorba.

Ennyire szerteágazóak voltak az adományok?

Igen. Abszolút. Van ebben már egy kis tapasztalatunk a Kutya Pártnál, tehát mi tudtunk alkalmazkodni az igényekhez. Kommunikáltuk is mindig, hogy mikor, mire van szükség.

Fotó: Palágyi Barbara / 168.hu

Nagyon úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború teljes mértékben felülírta a kétfarkúak kampányát.  

Azt hiszem, hogy ez természetes egy ilyen helyzetben. Én személy szerint nem tudom magam rávenni, hogy a plakátozással foglalkozzak. Persze nagyon hálás vagyok azoknak a passzivistáknak, akik mégis ezt teszik.

Nem fél attól, hogy ez a tényleges passzivitás befolyásolja a Kutya Párt szemszögéből a választások kimenetelét? Eddig úgy tűnt, hogy akár a parlamentbe is bekerülhetnek. Pont a kampány hajrájában került ki a párt fókuszából a kampányolás maga.

Ez egy kicsit csapdahelyzet. Egyrészt emlékeim szerint nekünk az elsődleges kihívás a megfelelő számú aláírás megszerzése volt a 71 jelölt számára. Az elején ebben nem voltunk biztosak. Mikor ez összejött, én úgy gondoltam, hogy az egy százalék vagy bármilyen más látható eredmény már  nem lesz probléma számunkra. Már nincsennek kételyeink ezzel kapcsolatban, azt hiszem a bejutásra továbbra is van esély. Másrészt kampány ide vagy oda, természetesnek érzem azt, hogy mi folyamatosan azt csináljuk, amit egyébként is szoktunk. Ha ez a helyzet, akkor nekünk ezzel kell foglalkoznunk. A kétfarkúaknak mindig is volt egy olyan kritikája a nagybetűs politikával szemben, hogy a pártok csak akkor kezdenek látszani, tenni bármit is, amikor jön a kampány.

Ez azzal is összefügghet, hogy az emberek általában mennyit foglalkoznak ezzel, az úgynevezett politikával, a pártokkal. Mondhatni, hogy az emberek egy jelentős hányada a pártpolitikát nem a hétköznapok részének tekinti. A kampány időszaka alatt pedig az ő részükről is fokozottabb a figyelem.

Ez a pártok hibája. Periodikus látványakciókkal élnek. Nyilván ennek vannak hatalomtechnikai összefüggései is. Erre állt be a pártok működése, miközben sokkal fontosabb az, ami a négy év alatt történik, mint ami a kampány ideje alatt.  Az élet zajlik, ha alulról szerveződve, a lakosság köreiben, őket bevonva és az ő igényeik szerint csinálod a politikád, akkor már nincs is olyan nagy különbség. Szerintem, ez így van rendjén.

A közélet maga, miért nincs természetes módon jelen az emberek életében? Mi egy civil szervezet és egy párt hibridjét valósítottuk meg.

Érte is emiatt kritikai a kétfarkúakat.

Szeretnénk, ha a politika ebből állna. Egy pártnak sokkal inkább kéne úgy működnie, mint egy civil szervezetnek. Ugyanazzal az attitűddel hozzáállnia az emberek, a lakosság gondjaihoz, problémáihoz, lehetőségeihez. Közösen velük!

Eszközöket kéne nyújtani ahhoz, hogy az emberek önrendelkezése legyen nagyobb. Tehát nem csak négyévente elmondani, hogy én milyen jó vagyok, szavazz már rám. Ráadásul mindezt úgy, hogy bebizonyítom az ellenfeleimről: a másik egy nagy rakás fos. A szemléletnek kell átalakulnia. Mi a politika, mi a szerepe az átlagembernek ebben. Ez egy cél számunkra.

Fotó: Palágyi Barbara / 168.hu

A politika egy nagyon fontos tényezőjét ezzel kiiktatná. A hatalom akarását.

A hatalom lehet mozgástér is. Azzal nincs baj, ha valaki ezt akarja.

Ugye nem akarja kiherélni a politikát?

Mit jelent az, hogy kiherélni? Megváltoztatni? Azt feltétlenül. Tehát ne az legyen, hogy valakinél van a hatalom, azok pedig elnyomják többieket. Nálunk többségi demokrácia van. Jelenlegi formájában megkülönbözhetetlen egy többségi elnyomó rendszertől. Ezek a rendszerek már kifutottak. Ezért is lehet szokatlan a Kutya Párt működése.

Mit sikerült elérnie az elmúlt négy évben a II. kerületi önkormányzatban?

Hamarosan indul egy lakossági közösségépítő pályázatom. A hajléktalan melegedőkben pedig már lesz meleg étel osztás is. Nyilvános ígéretet kaptam arra is, hogy az egyszereplős közbeszerzésektől visszalépünk, valamint a Kbt. 115-ös, meghívásos eljárások alkalmazásától a jövőben teljesen eltekintünk a kerületben. Ezek jogszerű eljárások, mégis a versenykorlátozás kezére játszanak, és egy ügyes kiírással a „kedvenc” cégeket tudják nyerési helyzethez segíteni.

Mekkora bulit csap a Kutya Párt, ha bejut a parlamentbe?

Szerintem nem lesz idő bulizni. Nem tudjuk, meddig tart ez a borzalom. Azért kell bejutnunk, mert akkor például a Honvédelmi és a Belügyminisztérium beszélni fog egymással és lesz takarója a menekülteknek. A kommunikációs problémák miatt most van úgy, hogy nincs.

(Kiemelt kép: Juhász Veronika, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt képviselőjelöltje, Budapesten, 2022. március 25-én. Fotó: Palágyi Barbara / 168.hu)