Mire jó a kormánynak adott felhatalmazás „terrorveszélyhelyzet” esetére?
Hónapok óta féltik a foci-EB-t a terrortámadástól. A kezdéstől eltelt néhány napban támadás szerencsére nem történt, de azzal már-már felérő huliganizmus igen. Itthon a parlamenti többség megszavazta az alkotmány hatodik módosítását terrorfenyegetettség esetére. Megvédene minket bármitől a szabályozás? Egyáltalán: hogy működik ez máshol?
Sokan 9/11-re vezetik vissza a világ nemzetközi terrorfenyegetettségét, mert elfeledik ezeket a fogalommá lett szavakat: Vörös brigádok, IRA, Aldo Moro, München 1972.
A világ még mindig nem jutott el a felismerésig, hogy csak közösen lehet tenni a terror ellen. Bizonyos ügyeken csak rontanak a nemzeti megoldások, bár kétségtelenül vannak jobb és rosszabb kísérletek. A jobbak közül való a német kormány úgynevezett Fehér könyve, ami úgy fogalmazza meg a követendő biztonsági stratégiát – például Oroszországhoz kapcsolódóan –, hogy nem tekintik Oroszországot Németországra súlyosan veszélyes államnak, és más országokkal szemben is csak keretrendszereket állapítanak meg. A magyar út, amely az alkotmányban rögzíti a terrorra vonatkozó szabályozást, nem bevett eljárás, hiszen minden demokratikus nemzet beéri a szükségállapot vagy rendkívüli helyzet bevezetésének lehetőségével, mert oda sorolja a terrorfenyegetettséget is.
Magyarországon eddig is volt rendkívüli jogrend, illetve szükségállapot bevezetésére vonatkozó rendelkezés, ami 1989–90-ben került be az Alkotmányba, e mellé foltozták most oda a terrorveszélyhelyzetre vonatkozó részt – mondja Tarjányi Péter biztonságpolitikus, majd így folytatja: az egésszel az a baj, hogy mostantól azt, hogy mikor van terrorveszély, mindig az aktuálisan regnáló kormányzat dönti el.
Breivik miatt eszerint Norvégiának be kellett volna vezetnie a terrorveszélyhelyzetet, rendkívüli jogrendet, szabályozni a médiát, beleszólni az emberek életébe? – teszi fel a kérdést. Óriási terrortámadás történt, több tucatnyian meghaltak, felrobbantotta a kormányzati negyedet, ennek ellenére nem hirdettek szükségállapotot, mert képesek voltak e nélkül is kezelni az ügyet. De van magyar példa is: a kilencvenes években az Arany Bika szállodában egy vállalkozó túszul ejtett embereket. Akkor ez már olyan szintű terrorveszélyhelyzet, amely miatt ezekre a rendkívüli lépésekre lett volna szükség? Szintén a kilencvenes években, amikor az Izraelbe kivándorolni készülők buszát és az őket kísérő rendőröket robbantották fel a repülőtérre vezető úton, nem vezettek be rendkívüli jogrendet, pedig nemzetközi terrorszervezet támadta meg a kivándorlást segítő tevékenységünket. Nemzetközi terrorszervezetek a kilencvenes években különböző forrásokon keresztül – magyar külügyi szervezetek, közel-keleti külképviseleteink – tudtunkra adták az arab terrorszervezetek szó szerinti üzenetét, miszerint „lerobbantjuk az égből a Malév gépeket, ha a zsidókat segítitek a Szovjetunióból kivándorolni Izraelbe”. Mindennek ellenére nem volt polemizálás azzal kapcsolatban, hogy különleges jogrendet kellene bevezetni vagy korlátozni kellene a médiát.
Ezzel együtt Tarjányi Péter nem lenne ellene a terrorhelyzettel fogalakozó, jól kidolgozott törvényi szabályozásnak. Mint mondja, több szakemberrel együtt szívesen ott lett volna olyan szakmai egyeztetéseken, ahol a pártok értő képviselőivel, tisztességes munkával definiálható lett volna a terrorveszélyhelyzet fogalma, és bevezetésének kritériumai. Valahogy így: megfontolandó a bevezetés, ha szárazföldi haderővel rendelkező, nyílt katonai akciókat végrehajtó nemzetközi terrorszervezet megfenyegeti Magyarországot és azt legalább három külföldi társszervezet megerősíti, valamint saját információnk is van arról, hogy támadás készül, akkor megnyílik a lehetőség a kormány előtt, hogy elkezdhessen terrorveszélyhelyzetben gondolkodni. Ezt ennyire precízen meg lehet fogalmazni – fejezi be a szakértő.
Ehhez hasonló például a francia gyakorlat, de náluk nincs olyan, hogy terrorveszélyhelyzet miatti rendkívüli állapot, mert a szükségállapot fogalma van definiálva. Ennek lényege: konkrét támadás, több helyről származó információ arról, hogy nemzetközi terrorszervezet a végrehajtó, amelyik magára vállalja a támadásokat. Ebben az esetben a kormány előterjesztéssel élhet a parlamentnél, az illetékes szakbizottságok pedig dönthetnek a bevezetésről. Legutóbb a párizsi merényletek után, 2015. november 23-án hirdettek szükségállapotot.
Nálunk, mivel semmilyen definíció nincs kidolgozva, amely megfogalmazná, mi is az a terrorveszélyhelyzet, nem tudni, miről gondolják, kommunikálják, hogy az a konkrét előzmény, így sokak szerint az alkotmánymódosítás mindössze a kormánynak adott újabb, a demokráciát veszélyeztető biankó felhatalmazás.
