Milyen Magyarországot akarunk?

Alföldi Róbert
színész, rendező

Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol nem vetődne fel a kérdés, milyen Magyarországot akarunk, mert kinek-kinek – ízlése szerint és magától értetődően – az, ami. Annyiféle, ahányan vagyunk.

És mindenki büszkén mutatja, hogy az enyém milyen, és azonnal azt kérdezzük: és a tiéd milyen?

És megmutatjuk, és kinyitjuk a saját külön országunkat, és betessékeljük mind a sok millió magyart a sok külön kis Magyarországba, és jól érezzük magunkat odabenn, aztán másnap máshoz megyünk, és megint megyünk, és nyitjuk az ajtókat, és kíváncsian kérdezünk, és tátva marad a szánk, hogy istenem, milyen más a te országod, de hadd legyen ez már az én országom is. És akkor talán lassan egyszer eljön a mi országunk.

Ámen.
--------------------

Törőcsik Mari,
a Nemzet Színésze

Nem vagyok már fiatal, átestem komoly betegségeken, nincs már mitől tartanom, mégis zavarba hoz a kérdés: „Milyen Magyarországot akarunk?”

Nem szeretnék senkit megbántani. Sem fölösleges indulatokat kelteni azokban, akik talán nem értenek egyet velem. Ráadásul éppen a Vígszínház színpadán állok. Itt próbálok most. Ám annyit még ebben a helyzetben is mondhatok: olyan országban szeretnék élni, amilyenről gróf Széchenyi István álmodott annak idején.
------------------------------------

Ragályi Elemér
Kossuth-díjas operatőr

Én ilyen Magyarországot szeretnék:
Államforma: európai köztársaság.
Miniszterelnök: Széchenyi István.
Pénzügyminiszter: Soros György.
Belügyminiszter: Batthyány Lajos.
Külügyminiszter: Deák Ferenc.
Igazságügyi miniszter: Bibó István.
Kulturális miniszter: Bartók Béla.
Oktatási miniszter: József Attila („nem középiskolás fokon”).
Egészségügyi miniszter: Semmelweis Ignác.
Hadügyminiszter – betöltetlen, mert mindenkivel békében vagyunk.
Földművelésügyi miniszter: Károlyi Mihály.
Esélyegyenlőségi miniszter: Zrínyi Ilona.
Sportminiszter: Hajós Alfréd.
Film- és Médiahatóság minisztere: Balázs Béla.
Honderű minisztere: Hofi Géza.
-------------------------------------

Ludassy Mária
Széchenyi-díjas filozófus

Nem merném tételszerűen felsorolni, milyen Magyarországot akarok, mert nem tudnék többet, mint újramondani a liberális demokrácia háromszáz éves közhelyeit. Azzal a keserű megjegyzéssel: nálunk már ez is utópia, azaz hazám földjén nem vagy alig létező lehetőség.

Azt viszont vég nélkül tudom sorolni, milyen Magyarországot NEM akarok! Persze ez is álom, a jelenlegi rémálomból való felébredés ábrándja. Ám a logikából megtanultam, a tagadás tagadása már maga is állítás. A fennállóra mondott NEM kétségbeesett kiáltása talán arról is mond valamit, ami egyszer talán az újra visszaállított jogállam bizonyításává válhat.

NEM akarok olyan országban élni, ahol az alkotmány képzavaros zagyvaságoknak, falvédőszövegeknek és napi politikai aljasságoknak – a 62 éves nyugdíjkorhatártól a hajléktalanok üldözéséig – egyvelege.

NEM akarok olyan országban élni, ahol világhírű filozófusokat rendőri-ügyészi zaklatásnak és az ötvenes éveket idéző alantas sajtókampánynak lehet kitenni, mert úgy nyilatkoztak, nem szeretik az aktuális miniszterelnököt.

NEM akarok olyan országban élni, ahol a munkahelyemen megint elhallgatunk, ha politikáról beszélünk, és ismeretlen vagy nagyon is ismerős lép be a szobába.

NEM akarok olyan országban élni, ahol az egyetemre úgy lépek be, mint küklopsz barlangjába: vajon ma ki kerül sorra a kiváló kollégák közül? (1949, a „polgári” professzorok kirúgása óta nem volt ilyen tudományellenes tisztogatás a bölcsészkaron.)

NEM akarok olyan országban élni, ahol egy miniszterelnöki főtanácsadó – vagy többkilós aranylánccal ékes maffiózó – büntetlenül hasba rúghat, megbosszulandó, hogy a zebra előtt miattam fékezni kényszerült elsötétített ablakú luxusterepjárójával.

Olyan országban akarok élni, amelynek lehetőségét most éreztem meg újra, amikor diákjaim között, kéz a kézben azt a lehetetlenséget követeltük, hogy a tudományegyetemen tudósok tanítsanak, s csak azokat távolíthassák el, akik NEM felelnek meg a világosan megfogalmazott szakmai kritériumoknak.

Ehhez persze az emberi jogok deklarációjával kezdődő alkotmány, a sajtó szabadsága, állam és egyház elválasztása kívántatik meg. És – mint a tizenkét pont egyike – „felelős minisztérium”.
-----------------------------

Várhegyi Éva
közgazdász

Mit kíván a magyar nemzet? Kevesebb Matolcsyt, több normalitást!

Én csak egyszerű közgazdász vagyok, nem csoda, ha még ilyen kérdésnél is a jegybanki elnökváltás foglalkoztat. Nem vagyok túl nyugodt. Matolcsy színre lépése riasztó jel. Szervilizmusa, küldetéstudata alkalmatlanná teszi a szerepre.

Amit ebben a helyzetben kívánok: Matolcsy cáfoljon rá várakozásaimra. 1848-ban lényeges volt a független, nemzetnek felelős jegybank követelése. Most a kormánytól, politikától független, önálló, felelős jegybank kiegyensúlyozott működése az „óhaj”.
----------------------------

Bródy János
Kossuth-díjas zenész, szövegíró, zeneszerző

Számomra az az élhető ország, amely betartja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyet 1948. december 10-én fogadott el az ENSZ közgyűlése. A nyilatkozat elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulását, és meghatározza a szabad tájékoztatás feltételeit. Ez az alapja a demokratikusan működő társadalomnak. Minden ebből következik, a közhangulat és a művészek alkotói szabadsága is. Most épp az ellenkező irányba tartunk.

Újabban Szörényi Leventével gyakran beszélgetünk arról, milyen szomorú, amikor a művészi alkotások nem az értékük alapján ítéltetnek meg, hanem az alkotónak valamely párthoz való lojalitása alapján. Leventével abban egyetértünk: olyan Magyarországot szeretnénk, ahol ez nem így van.