Miért élünk így?
Hivatalos adatok szerint 400-500 ezer magyar dolgozik külföldön. A zöme az utóbbi négy évben kényszerült külföldre távozni, mert itthon nem tud megélni, fizetni a devizaalapú lakáshitelét. Az utóbbi négy évben többen hagyták el hazánkat, mint 1945 vagy 1956 után. Azok a menekültek zömmel politikai okok miatt távoztak, a maiak gazdasági kényszerből.
Sajnos a vállalkozó kedvű, jól felkészült fiatalok mennek el. Egy ország nehezen viseli el, hogy harmincévenként lecsapolódik lakosságának jelentékeny része. A regnáló hatalomnak jól jön az exodus, hiszen ezek az elégedetlen, vándorbotot ragadók nem az ő szavazóik. Ráadásul nem kell róluk gondoskodni, és itthon javítják a munkanélküli-statisztikát.
Más. Lementem kutyusommal a Tisza-parti árterületre sétálni. Három, fóliával takart kunyhó, pattogó tűz, száradó ruha. A szél hordozza a papírt. Gondolom, nincs tábori vécéjük, a szemetet sem viszi el a kukás. Találkozom fiatalkori ismerősömmel, aki NB I-es labdarúgó volt Szegeden éveken át. Később az egyetemen dolgozott a gazdasági hivatalban. Mindennap kiballag egy fűrésszel az erdőbe, és vág egy vastag ágat, amelyet még kézi erővel haza tud vinni. Köszöntjük egymást, beszédbe elegyedünk. Sem ő nem magyarázkodik a faág és a fűrész miatt, sem én nem kérdezem. Természetesnek vesszük a szituációt.
El kellene gondolkoznunk, hogy miért élünk így, és miért nem teszünk valamit, hogy a rendszerváltás után majd negyed századdal ne ilyen viszonyok uralkodjanak kis hazánkban.
Veszelovszky Iván
Szeged
