Mi az a pc és mi baja vele Orbánnak?

– Úriasszonyok hóbortja – nemegyszer hallottam már így minősíteni a politikai korrektséget. Vagy hogy nem több szómágiánál. Szerintem meg egy nagyon fontos eleme a kisebbségi csoportokat illető jogok érvényesítésének, kiterjesztésének – mondja Muhi Erika, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda kurátora. – Önmagában persze nem sokat ér, nem helyettesíti az aktív politikai cselekvést, ráadásul csak hosszú távon hozhat eredményeket. Ezért is utálta meg a rövid távú érdekeket hajhászó politika, ezért rúgta föl a pc-t övező konszenzust. Én viszont hiszek a politikai korrektségben, foggal-körömmel harcolok érte tovább.

Hogy a politikailag helyes (politically correct – pc) beszédről zajló vitákat egyáltalán értelmezni lehessen, magát a fogalmat szükséges tisztázni. Ez nem is olyan könnyű. Egyszerre nyelvészeti és politikai jelenség. Alaposan lecsupaszítva talán úgy fogalmazható meg, hogy a pc célja egy olyan nyelv kialakítása, amely nélkülöz minden elemet, ami gyűlölethez, kirekesztéshez, agresszióhoz vezethet.

Nagy Zsófia, az ELTE TK szo­­ciál­­pszi­­cho­­­­ló­­giai tanszékének oktatója szerint jobban járunk, ha onnan közelítünk, hogy a pc mivel nem azonosítható:

– Egyrészt ez nem egy egységes politikai mozgalom, saját vezetőkkel vagy egységes célokkal. Valójában inkább egy eljárás, hogy a nyelv, amit használunk, ne legyen megbélyegző. Másrészt nem parancs, hanem javaslat. Az a megfontolás áll mögötte, hogy ha összejövünk megbeszélni közös dol­­gain­­kat, akkor ne bélyegezzük meg azokat, akikről beszélünk.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Nyelvészeti megközelítésből a politikai korrektség a negatív jelentéstartalmú szavak-kifejezések leselejtezése, valamint lecserélése semleges jelentésű nyelvi elemekre. Szerecz Gyögy nyelvész, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet vezető tanácsosa szerint a pc eszményi célja a közélet és a közfelfogás előítéletektől való megtisztítása, a nyelv előítélet-mentesítése. Szerinte azonban ez Magyarországon eddig nem sok sikerrel járt. Beszédpótcselekvés című tanulmányában azt írja: a hazai nyelvhasználatban kevéssé terjedt el, jobbára csak a sajtóra és a szűken vett közéletre jellemző. „A köznyelvben gyakorlatilag nem mutatható ki, problémaként is alig artikulálódik” – állítja a nyelvész.

Orbán Viktor tudni is véli ennek okát. Tavalyi évértékelő beszédében azt mondta: „A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt, vagyis még nem veszítette el a józan eszét, nem a duma érdekli, hanem a tények, eredményeket akar, nem elméleteket.”

Mráz Ágoston Sámuel, a kormányhoz közel álló Nézőpont Intézet elemzője szerint a politikai korrektség kiindulópontja egykor nemes szándék volt, ám a nyelvpolitikából idővel politikai nyelv lett, amely az amerikai liberális elit megkülönböztető jegyévé és az általuk lenézett egyéb szellemi irányzatok elleni küzdelem eszközévé vált. „Orbán Viktor és a közép-euró­­pai konzervatívok a polkorrektség univerzális, a liberális elit által használt politikai programja ellen emelnek szót, amely az Amerikából exportált formájában sokszor alkalmatlan a helyi sajátosságok figyelembevételére. Ráadásul a politikai korrektség számos formájában szabadságkorlátozó. Legfontosabb eszköze például a problémák és a fogalmak tabusítása, amely a mi régiónkban különösen rossz emlékű, a barna és vörös diktatúrák is ezt az eljárást használták” – véli Mráz Ágoston Sámuel.

A pc elleni leggyakoribb vád valóban a tabusítás. Magyarul hogy elhallgat, elfed bizonyos tényeket, problémákat, azokat nem a valódi nevükön nevezi, a valóságtól eltérően ábrázolja, ily módon hamis képet rajzol a világról. Csepeli György szociálpszichológus azonban arra figyelmeztet, hogy a szavak megválogatásának módszere nem a politikai korrektséggel köszöntött be, azzal a történelemben valamennyi politikai irányzat élt. Az egyes szavak tilalma éppen hogy nem a korrektség kizárólagos sajátossága.

– Már I. Pál orosz cár is megkísérelte a szavak önkényes válogatását, ő a „szabadság” és a „forradalom” szavakat tiltotta be. A rendszerváltozás előtt tiltólistán volt a „szegény” szó, majd 2010 után visszakerült rá: a jelenlegi kormány sem engedi meg a használatát – mondja Csepeli György.

Muhi Erika szerint a pc nem akadálya annak, hogy azonosítsuk és kimondjuk a legfontosabb társadalmi problémákat.

– Ellenben a tények megfogalmazásához nincs szükség egyes emberek-csoportok megalázására – állítja a jogvédő. – Aki azzal érvel, hogy ne foglalkozzunk a pc-vel, mondjuk ki végre a tutit, az átveri az embereket. Soha nem az a tuti, amit annak mondanak. Az igazság bonyolult, ritkán foglalható bele egy egyszerű bővített mondatba, még akkor sem, ha manapság ennek van kultusza. Ha Kalányos József rendszeresen lopja a termést a faluban, akkor nem vonható le igazságként a konklúzió: a cigányok lopják a termést a faluban. Ha a fehér bőrű Kiss József rendszeresen adót csal, abból nem következik, hogy a magyarok adócsalók. A politikai korrektség viszont nem akadályoz meg abban, hogy kimondjuk: Kalányos József lopja a termést a faluban, Kiss József pedig adócsaló. Ehhez képest a tuti kimondásának ígérete gyakran csak ürügy a bűnbakképzésre.

Hasonlóan látja a helyzetet Nagy Zsófia is. Szerinte a politikailag inkorrekt beszédmóddal nem pusztán az a baj, hogy udvariatlan, hanem az is, hogy a valóság téves leírásán alapul. „Nem csak azért nem érdemes »cigánybűnözésről« beszélni, mert Magyarországon ez egy jelentős kisebbség megbélyegzésére alkalmas, hanem azért sem, mert nem igaz. Az emberek, akik cigánybűnözésről beszélnek, többségükben nem rasszisták, hanem tévednek. A politikailag inkorrekt nyelv ezt a tévedést tartja fenn és teremti újra” – hangsúlyozza a szociálpszichológus.

Veszélyes útról van szó – teszi hozzá Muhi Erika. Szerinte a politikai inkorrektség térhódítása együtt jár a kisebbségi csoportokkal szembeni előítéletek erősödésével. Mint mondja, a romák ellen elkövetett, rasszista indíttatású gyilkosságsorozatnak számos kiváltó oka volt ugyan, de azok között egész biztosan szerepelt az előítéletes gondolkodást erősítő ellen-pc is.

A polkorrektséghez kapcsolódó társadalmi-politikai konszenzus felbomlása legalább két, világosan érzékelhető okra vezethető vissza. Az egyik a 2008-ban kezdődött gazdasági válság, amely elmélyítette a lezuhanó szegényebb rétegek és a szintén lecsúszó középosztály közötti szakadékot, az elittől pedig fényévnyi távolságra lökte mindkét társadalmi csoportot.

– Magyarország egyes régióiban olyan mértékű a nyomor, amit 10-15 éve még elképzelni sem tudtunk – mondja Muhi Erika. – A lecsúszásért egymást hibáztató csoportok érzelmileg is eltávolodtak egymástól, megszűnt a társadalmi szolidaritás, alig érzékelhető a különböző kisebbségi csoportokkal szembeni empátia. Ilyen helyzetben a politikailag korrekt beszédmód használata sokak szemében falsnak, úri huncutságnak tűnhet.

A pc-konszenzus, ha volt egyáltalán ilyen, felbomlásának másik oka a nyilvánosság totális átalakulása. Az online és a közösségi média korában szinte lehetetlen a nyilvánosság szereplőinek közmegegyezésére apellálni. Az össztűz alatt álló politikai korrektség ma már leginkább a hadállásait próbálja védeni.

Csepeli György egyenesen úgy fogalmaz, a közösségi média térhódítása beütötte az utolsó szeget a Jürgen Habermas által elképzelt „okos, racionális, mérlegelő politikai nyilvánosság koporsójába”. Csepeli szerint a politikai harc valójában a magyar társadalom szívéért folyik. „Az ész a politikai kommunikációban sosem játszott szerepet, de ma különösen nem számít, hogy ki mit gondol a társadalom súlyos és kevésbé súlyos problémáiról” – teszi hozzá.

Pető Péter, a nemrég megszüntetett Népszabadság utolsó főszerkesztő-helyettese egy tavalyi cikkében azt állította: a pc sokáig segítette a kisebbségbe szorult társadalmi csoportok méltóságának védelmét. Ám az internet terjedésével olyan alternatív csatornák jöttek létre, amelyek kontrollálhatatlanok, viszont szabadon hozzáférhetők – írja Pető –, így most már esélytelen a politikai korrektség érvényesülésének felügyelete. „Sokan egyszerűen elhitték: a nyelv a politika. A Facebook, a YouTube, a Tumblr, a Blikk, a hírcsatorna, az ISIS, a selfie, a főzőshow világában lehetetlen politikai sikert a nyelv korlátozásának védelmével elérni” – teszi hozzá.

Fotó: MTI/EPA

Ez a gyakorlatias megállapítás azonban nem válasz a politikai korrektség által felvetett morális kérdésekre. Vagyis attól még, hogy más körülmények állnak fenn, nem feltétlenül kellene a pc célját, a megbélyegzéstől mentes beszédmódot feladni.

A Pető által felvetett probléma fontos eleme, hogy vajon a pc használata önmagában politikai cselekvés-e, vagy csupán annak látszata. Kapelner Zsolt filozófus például a Dinamó Műhely blogon megjelent írásában úgy fogalmaz, hogy a helyesen használt pc igenis politikai cselekvés, amely gondolkodásra kényszerít. Felhívja a figyelmet arra, hogy olyan egyszerű dolgok is, mint egy vicc vagy egy szófordulat, hozzájárulhatnak az átfogó társadalmi struktúrák fenntartásához. „A politikai korrektséget az ember nem azáltal segíti elő, hogy mindenkit lecsesz a sárga földig, aki valami »inkorrektet« mer mondani – aki így használja, nem érti, miről van szó. A lényeg, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ember szavainak olyan következményei is lehetnek, amelyek elsőre egyáltalán nem szembetűnőek, de amelyekkel nagyon is számolnia kell” – írja Kapelner Zsolt. Szerinte „amíg valakit rabszolgának, aberráltnak, alsóbbrendűnek hívnak, arra úgy is gondolnak, és hiába iktatják törvénybe a jogaikat, amíg a társadalom ezeket nem veszi komolyan, amíg nem beszél úgy a kirekesztett és alávetett csoportokról, mint akik egyenlő tagjai a társadalomnak, addig a változás nem ért célt”.

Azt Nagy Zsófia is elismeri, hogy mára a választópolgárok egy jelentős részének szemében a pc önmaga paródiájává vált. Sokan valamilyen elit morális felsőbbrendűségének, gondolatrendőrségének, a politikailag inkorrekten beszélők megbélyegzésének eszközét látják benne. Szerecz György nyelvész a már idézett tanulmányában pedig arra figyelmeztet, hogy a pc alkalmazóinak célja egy szabad, nyitott társadalom megteremtése, „melyben az ember szuverén, autonóm egyéniségként része a közösségnek – ez viszont szöges ellentétben áll mindenfajta paternalista állam modelljével, amely gondoskodik, egyszersmind gyámkodik a kiskorúnak tekintett egyén felett. Az a séma azonban, melyben az elit elszed minden szúró-vágó nyelvi eszközt (kés, villa, olló) a gondjaira bízottaktól, nehogy kárt tegyenek egymásban, épp ez utóbbival látszik összhangban lenni” – írja a nyelvész.

Nem könnyű eldönteni, hogy az elmúlt évtizedben a politika tudatosan irányította-e a pc visszaszorítását, vagy csupán időben felismerte és kiaknázta az inkorrekt beszédmód előretörésében rejlő lehetőségeket.

– Nem hinném, hogy a nyilvánosság átalakulásával többen lennének hívei a politikailag inkorrekt beszédnek, ám az igaz, hogy a pc ellenfelei a közösségi média elterjedésével a korábbinál jobban látszanak – mondja Muhi Erika. – Erre figyeltek fel a politikusok, rájöttek, hogy van igény az ellen-pc-re.

– Nagy különbség van aközött, hogy valakinek tényleg fő ellensége-e a pc, vagy csupán az a stratégiai célja, hogy a választók a pc-ellenesség élharcosának tartsák – magyarázza Nagy Zsófia. – Ez utóbbi közös eleme a populista jobboldali politikának. Nyilván van ennek egy olyan olvasata, hogy a folyamatosan erodálódó politikai bizalom újjáépítése helyett ezek a politikusok a bizalomhiány kiaknázására játszanak. Ez a stratégia három pillérre épül. Nézzünk egy tipikus példát! A Charlie Hebdo-merénylet kapcsán 2015 ja­­nuár­­jában Orbán Viktor egyértelműen a bevándorlást nevezte meg fő problémaként. Ez volt az első lépés. A második lépés a hárítás, ami általában arról szól, hogy az eredeti kijelentés nem egy kódolt rasszista beszéd, hanem szókimondás. A harmadik lépésben a megszólaló belerúg azokba, akik ezt a kódolt beszédet elítélik, kritizálják. Így több legyet üthet egy csapásra: egyszerre bélyegez meg egy kisebbséget, egyúttal összekapcsolja őket valamilyen deviáns viselkedéssel, másrészt kijelöli azokat a progresszív, liberális, baloldali erőket, amelyek ­miatt nem lehet minderről beszélni. Ezt hívja a szakirodalom stratégiai rasszizmusnak. Ez nem azt jelenti, hogy Orbán rasszista, viszont stratégiailag érdekelt a társadalmi törésvonalak fenntartásában és újbóli megerősítésében, miközben a szókimondó politikus szerepében tetszeleg.

A pc-t azonban nem csak jobboldalon sértik meg. Nagy Zsófia szerint baloldali politikusok is szoktak politikailag inkorrektek lenni – gyakran anélkül, hogy észrevennék:

– A politikailag korrekt nyelvet és viselkedést nem sajátíthatja ki egyik politikai oldal sem, másfelől pedig senki nem tekintheti egyfajta politikai bunkónak, amivel az ellenfelet lehet ütni. A baloldalon is elhangoznak olyan kijelentések, amelyeket jobboldali politikus szájából azonnal elítélnének, gondoljunk csak a miskolci rendőrkapitány és a cigánybűnözés esetére vagy a kétségtelenül jelenlévő baloldali antifeminizmusra. Ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként egyik nap „öregecskedő feleségekről” beszél, másnap meglehetősen nehéz őszintén és nyíltan tárgyalni vele a középkorú nők munkaerő-piaci helyzetéről azoknak, akiket megsértett. A jobboldal jogos elvárása, hogy a baloldal ne alkalmazzon kettős mércét az ilyen kijelentések megítélésében.

A pc jelenleg defenzívában van az egész világon, látványos comebackjére feltehetőleg még jó ideig várni kell. Muhi Erika szerint a társadalmi folyamatok a migráció erősödését, a legszegényebb társadalmi csoportok további lecsúszását valószínűsítik – ez pedig hosszú időre táptalajt adhat a politikai inkorrektségnek.

Mráz Ágoston Sámuel úgy látja, a pc csak akkor maradhat életben, ha – túlhajtásait lemetszve – kizárólag nyelvpolitikai programként folytatódik.

– A fogyatékkal élők fogalmainak használata során például kifejezetten üdvözlendő, ha ezt az érintettek is támogatják. Politikai nyelvként és programként viszont káros. Mai formájában a pc életidegen, nem véletlen, hogy jó pár éve megindult ellene a hétköznapi emberek felkelése, használatának tudatos megtagadása. Ez az „ellenforradalom” ma már sok helyen többségi állásponttá vált, legutóbb az Egyesült Államokban. Most ezen ellenforradalom képviselői állnak nagy feladat előtt: meg kell alkotniuk a pc bűneitől mentes, nem elitista és nem kirekesztő új politikai nyelvet – mondja a Nézőpont elemzője.

Nagy Zsófia szerint óvatosan kell bánni azokkal a véleményekkel, amelyek nem jósolnak hosszú jövőt a politikai korrektségnek. Szerinte az nem érv, hogy a pc láthatólag nem rezonál a választók érzéseire.

– Sokan vélekednek úgy, hogy azért nem érdemes például a nemi identitások sokféleségéről beszélni, mert az emberek nem hisznek ebben – mondja Nagy Zsófia. – Csakhogy az emberek sokáig abban sem hittek, hogy a feketék egyszer majd előre ülhetnek a buszon az Egyesült Államokban. A progresszív politika eleinte általában szükségképpen konfrontatív, mert kisebbségi álláspontot képvisel. Ha azonban ebből visszavonulna, azzal az elmúlt évtizedek teljesítményét tenné semmissé.

Orbán Viktor a pc-ről

„Az a politika, amit a magyar kormány folytat, súlyosan sérti a politikai korrektség taburendszerére épülő csoportok érdekeit. E csoportok szerint ha valaki nem fogadja el a liberális eszmerendszert, az valójában a diktatúra híve.” (2014., KDNP-választmányi ülés)

„A politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől, az innovatív gondolkodástól. Meg kell találni a politikai korrektség dogmarendszerétől függetlenítve az új magyar államot.” (2014., KDNP-választmányi ülés)

„Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben.” (2015., A Charlie Hebdo elleni terrortámadás után)

„A kormány elengedte a politikai korrektség dogmáját. A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt, vagyis még nem veszítette el a józan eszét, nem a duma érdekli, hanem a tények, eredményeket akar, nem elméleteket.” (2015., Évértékelő a Várkert Bazárban)

„Azt gondoljuk, hogy ami most történik, az inkább Európa lerombolása. (...) Ezt a vitát őszintén, a politikai korrektség nevű szájkosár nélkül, képmutatás nélkül, egyenes, őszinte, érthető módon kell megindítani.” (2015., Az Európai Néppárt kongresszusa)

„Trump győzelme történelmi esemény, végre visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség megbénító kényszerétől megszabadult egyenes, őszinte beszédhez.” (2016., EBRD-konferencia)