Mesterházy visszaüzen

Érd, Pest megye 1. számú választókerülete. Már az utcanév is sokat elárul: Alsó utca. Csak így, prózaian. Korántsem a történelem orbáni főutcája. Plakátszinten kizárólag a Fidesz-kampány dübörög. A helyi főnemzetőr, Aradszki András egyre jobban teljesít. Élénk Facebook-életet él, képtelen palástolni munkaadója iránti rajongását, oldala tele magvas Orbán-, Kövér-, Bayer-szentenciákkal. Az egyik döntő gondolatkör, hogy „sorsfordító pillanathoz értünk” (mint mindig), illetve utoljára ütközik meg a sötétség és a fény birodalma.

Az ellenfél balról Dorosz Dávid (Együtt–PM), őt fogja segíteni Mesterházy Attila száguldó kampánycsapata a Szepes Gyula Művelődési Házban. A Mesterházy-kampányblokk óraműpontossággal működik. Előző nap Szeged, most Érd, aztán Szekszárd, és jöhet a nagy kaland, kelet és Debrecen. Kósaland. De Érd stratégiai pont. A számok már tavaly azt mutatták, hogy a fővárosban a baloldal győzelemre áll. A „bűnös város” nehezen nyeli be az orbáni autokráciát. A szomszédos Pest megyei választókerületeket kellene hát erősíteni, lazítva a városra kulcsolódó jobboldali bilincset.

A nyitókoncert dalai – ahogy Somló Tamás mondja – erősen „múlt századiak”. „Olyan szépek voltunk.” Az „Annyi mindent nem szerettem még”-et a szerző már Horn Gyulának is pengette a ’94-es szoci győzelem éjszakáján.

Mesterházy különszobában készülődik, a terem zsúfolásig tele, ami 600-800 nézőt jelent. Ők nem busszal szállított CÖF-nyikek. Csupa helyi erő, érdi nyugdíjasok, középkorúak. Az előtérben megy is az esélylatolgatás.

– Érden nincs, vagy alig van munka. Budapestre kell mindenkinek járnia – mondja egy ősz nénike, majd félénken hozzáteszi: – Igaz, mit beszélek én, aki nyugdíjas vagyok?
– Legalább Érdről van hova bejárni – teszi hozzá a férje.
Vagy van hova kijárni, gondoljuk mi. A kampányriportok visszatérő eleme az új magyar exodus, az ’56-os emberveszteséget háromszorosan meghaladó kivándorlási hullám, a szkájpon becézett unoka.

A hangulat oldódik, a férj is jobban kitárulkozik, amikor megtudja, tényleg a 168 Órától jöttünk.

– Garamvölgyi vagyok. Üdvözlöm Emíliát. Mondtam neki, ma nem nézek Fórumot, mert jön Érdre Attilánk.
Mesterházy formajavulását is kommentálja:
– Sokat fejlődött.
Az esélylatolgatásban pedig engesztelhetetlen:
– Mindig van alternatíva, mondhat bármit Orbán Viktor. A végén csattan az ostor... Én baloldali vagyok, bal oldalt dobog a szívem.
Garamvölgyi urat nem nagyon kell Mesterházynak meggyőznie. Egy ingadozót keresünk. Nehéz ügy.

– Hát kérem, azért vagyok itt, mert csak kellő informálódás után adom oda bárkinek a szavazatomat – mondja egy bőrkabátos úr. – Amit Attila, szóval, amit Mesterházy elnök úr mond, meggyőzően hangzik. Itt majd bővebben kifejti nekünk.
Németh Károly a nyugdíj előtt bűnügyi nyomozó volt.

– Lássuk, mi jön a kormányváltás után!
– Mert az, ahogy öntől hallom, bekövetkezik? – kérdezzük.
– Hát... nagyjából így van – adja meg magát Németh úr.
Azért a helyiek is megosztottak. Dinamikus ifjú apa babakocsit tologat a művház előtt, szinte üvöltve mondja a mobilba, hogy halljuk:
– Megyek innen, Jenő, valami komcsi gyűlés készül. Jól hallod: kom-csi gyű-lés. Ezek még a világon vannak?

Odabenn lepereg a szokásos Mesterházy-videó, curriculum vitae anyával, apával, feleséggel. A terem elcsöndesedik. Dorosz Dávid beszámol a lokális kampány fordulatairól. Aradszkit, a riválist ekézi, álljon ki vitatkozni, ne bújjon a nagyfőnök háta mögé. Ez a Fidesznél az új stratégia. ’98-ban fizetett hirdetésben követelték, üljön le Orbánnal Horn Gyula. Aki bele is lépett a hurokba, és nyerő állásból vesztett, de sportszerű volt. Balkánias megoldás, hogy most, amikor kifizetődőbb a sunnyogás, a kampány „elsimongáborosítása”, Orbán lenéző fölénnyel hátrál ki. A vitában Dorosz szerint Aradszkinak gondjai lennének, lévén, előkelő idegenként asszisztálta végig a négy évet, a város ügyeivel nem foglalkozott. Annál gondosabban ügyel az ellenzékre T. Mészáros úr, Érd polgármestere, akinek fő közéleti profilja a Kormányváltók plakátjainak ritkítása.

– Róla az őszi önkormányzatin fogunk gondoskodni – teszi hozzá vészjóslón Dorosz. Az indulatok csúcsra járnak.
A színen már a frontember, Mesterházy. Nap nap után hívja ki Orbánt, aki a füle botját sem mozdítja.

– Viktor, ne légy gyáva, állj ki! – kezdi Mesterházy. Majd a Fidesz programjának elemzésébe bocsátkozik, amely a napokban látott napvilágot. Egyetlen szóból áll: „Folytatjuk.”
– Az isten szerelmére! Hát nem azért jöttünk össze Érden, nem azért megyünk el szavazni, hogy ne folytassátok?! Pihenjetek kicsit.
Mesterházy a rendelkezésére álló ötven percben sorra veszi a Fidesz-kormány bűneit.

– Elvettétek a trafikot a kistulajdonostól, a magánnyugdíjpénztárat a leendő nyugdíjastól, adók sorát vetettétek ki és emeltétek azokat, amik megvoltak. Romlott a forint, nőtt a devizahitel, elviselhetetlen a gyermekszegénység. De elég. Ne folytassátok!
Mesterházy a szociális vonalra helyezi a hangsúlyt. Érden ez a nyerő. Kétségtelen, a stadionépítési mánia a kormányváltás után valószínűleg hanyatlik, az összebuherált Fidesz-focival Orbánék talán rossz lóra tettek. A pártelnök nemrég megjelent OECD-tanulmányt idéz, amely Magyarországot egyetlenként említi, ahol radikálisan csökkentek a szociális kiadások, és ahol a számítások szerint 3,3 millióan élnek mélyszegénységben.

A miniszterelnök-jelölt még elsorolja a Kormányváltók nyolc ígéretét a 250 ezer munkahellyel, a nyugdíjasok 24 ezer forintos gyógyszer-kiegészítésével, de ekkor már csúcsra jár a hangulat. Ígérete, a gyermekéhezés elleni fellépés a finisben fesztiválhangulatba torkollik.

– Kerül, amibe kerül. Kerül, amibe kerül! – ismétli meg szenvedélyesen, s a többi belevész az ünneplés zajába. A közönség talpon. Ezért jöttek: kicsit ünnepelni, együtt lenni, reménykedni.
Hozzák is a helyiek bemutatni gyerekeiket „Attila bácsinak”. A kislány rajz szakos.

– Szeretsz rajzolni, Emese? – piheg a szónok paprikavörösen, homlokát törölgetve.
– Elnök úr, van esélyük Érden? Itt rég nyert a bal – kérdezzük kifelé tolongva.
– Itt tuti. Érden győzünk – mondja Mesterházy. – Most úgy érzem – teszi hozzá.
– És Nyugat-Magyarország? Az nem az önök bázisa.
– Az ottani szavazatok is számítanak, jobb eredményt várunk, mint amit előzetesen kalkuláltunk. Kis különbségekből áll össze az országos győzelem.
– Észak-Magyarországra utazik. Ott a Jobbik a nagy ellenfél.
– Lemossuk őket. Ahogy a Fideszt is, persze.
Zsebkendővel törölgeti gyöngyöző homlokát. Siet. Menni kell tovább.