Mesterházy Érden: „Baloldalt dobog a szívem”

A terep megközelítése közben elhagyunk néhány középkategóriás plakátot, de nincs nagy választék. Kizárólag a Fidesz-KDNP agit-prop működik. A helyi főnemzetőrt Aradszkinak hívják (András), s Aradszki úr is egyre jobban teljesít. Élénk facebook-életének titkait megosztja választóival, oldala telis tele magvas Orbán, Kövér, Bayer szentenciákkal, Viktoros sztárfotókkal, videókkal. Arardszki egyszerűen képtelen palástolni munkaadói iránti olthatatlan rajongását, életének tengelye körülöttük forog. A legfontosabb gondolatkör, hogy „sorsfordító pillanathoz értünk”, utoljára ütközik meg egymással két világ. A sötétség és a fény birodalma.

Az ellenfél baloldalról Dorosz Dávid (Együtt-PM) a zöld vonal egykori exponense. Őt fogja segíteni Mesterházy Attila (MSZP) és száguldó csapata a Szepes Gyula Művelődési Házban. A Mesterházy kampányblokk óramű pontossággal működik. Előző nap Szeged, most Érd, aztán Szekszárd, és jöhet is a nagy kaland, többek kötött kelet kapuja, Debrecen Kósa-land. De Érd stratégiai pont a választási harcban. A mérőszámok már tavaly azt mutatták, hogy a fővárosban a baloldal alapból győzelemre áll. A „bűnös város” nehezen nyeli be az Orbáni autokráciát. A feladat ebből adódik. A szomszédos, erős és életteli pest megyei választókerületeket kellene erősíteni, lazítva a várost köré fonódó jobboldali bilincset.

-----

A nyitókoncert dalai – ahogy Somló ironikusan mondja – erősen „múlt századiak”. Omega, Lokomotív, Somló. „Olyan szépek voltunk”, az „Annyi mindent nem szerettem még-et” a szerző már Horn Gyulának is pengette, a ’94-es szoci győzelem ünnepi éjszakáján. Somló finoman kampányolgat, az összekötő szövegekbe belecsempészi az „együtt”, „összefogás” és „váltás” fordulatokat. És zenével is sok mindent el lehet mondani.

Mesterházy közben már megjött, a különszobában készülődik kísérőivel, „Tóbiát” (Tóbiás Józsefet) az odaadó kampányharcost már láttuk, a terem zsúfolásig megtelt, ez 600-800 nézőt is jelent. Ők nem busszal szállított CÖF-nyikek, csupa helyi erő, érdi nyugdíjasok és középkorúak. Az előtérben már megy is az esélylatolgatás.

– Érden nincs, vagy alig van munkaalkalom – mondja egy ősz nénike, szürke dzsekiben, de félénken hozzáteszi – Igaz, mit beszélek én, amikor nyugdíjas vagyok.

– Legalább Érdről van hova bejárni – teszi hozzá a férje, G. úr. Vagy van hova kijárni, gondoljuk mi. A kampányriportok visszatérő, szomorú eleme (kár hogy a politikusok a témát hanyagolják) az új magyar exodus, az ’56-os emberveszteséget majdnem háromszorosan meghaladó kivándorlási hullám, a szkájpon át becézett unoka. A széthulló, töredezett, frankhitel sújtotta ország.

A hangulat lassan oldódik, G. úr, a férj is kitárulkozik, amikor megtudja, hogy tényleg, de tényleg a 168 órától vagyunk. Így már hajlandó bemutatkozni is.

– Garamvölgyi vagyok. Üdvözlöm Emilia asszonyt, mondtam neki, ma nem nézem a Fórumot, mert jön Érdre Attila. Azt mondta, „fel vagyok mentve”, érezzem jól magam.

És láthatóan jól érzi magát. Mesterházy formajavulását is kommentálja.

– Sokat fejlődött – mondja mértéktartó szakértelemmel. Az esélylatolgatásban azonban engesztelhetetlen.

– Mindig van alternatíva, mondhat bármit Orbán. A végén csattan az ostor... De hát én baloldali vagyok. Baloldalt dobog a szívem.

G. urat nem nagyon kell Mesterházynak meggyőznie. Egy bizonytalan ingadozót keresünk. Nehéz ügy.

– Hát kérem, azért vagyok itt, mert csak kellő informálódás után adom oda bárkinek is a szavazatomat. Ez így tisztességes, nem? – mondja egy bőrkabátos úr tartózkodóan. – Amit Attila... , szóval amit Mesterházy úr mond, számomra meggyőző. Itt most bővebben kifejti – mondja Németh Károly, civilben (nyugdíj előtt) bűnügyi nyomozó, bár emiatt szabadkozik kicsit. („Mindig tisztességgel végeztem a munkám.”) – Lássuk, mi jön a kormányváltás után – mondja.

– Mert az, ahogy öntől hallom, mindenképpen bekövetkezik.

– Hát... nagyjából így van – adja meg magát Németh úr. S hogy megalapozza a szakmaiságot is, hozzáteszi, Érden pocsék az infrastruktúra, „Európa legnagyobb faluja”, hiába megyei jogú város. Szerinte Orbánt legyőzhetik Érden.

Persze a helyiek is megosztottak. Dinamikus ifjú apa babakocsit tologat a művház előtt, s szinte üvöltve mondja a mobilba:

– Megyek innen Jenő, itt komcsi-gyűlés készül. Jól hallod: kom-csi-gyűlés. Ezek még a világon vannak?

Vagyunk, vagyogatunk. Odabenn lepereg a Mesterházy videó, curriculum vitae anyával, apával, feleséggel. A terem elcsöndesedik. Dorosz Dávid, a helyi ember beszámol a helyi kampány fordulatairól.

Elsőként Aradszkit, a riválist ekézi, álljon ki vitatkozni, ne bújjon a nagyfőnök háta mögé. Ez a Fidesznél új stratégia. ’98-ben még fizetett hirdetésben követelték a Magyar Nemzetben, üljön le Orbánnal Horn Gyula, aki bele is sétált a hurokba és veszített, de legalább sportszerű volt. Kissé balkánias megoldás, hogy most, amikor kifizetődőbb a sunnyogás, a kampányt lefagyasztása, „elsimongáborosítása”, lenéző fölénnyel hátrál ki. De Dorosz szerint meglesz ennek a böjtje. A vitában Aradszkinak gondjai lehetnének, lévén, hogy előkelő idegenként asszisztálta végig ezt a négy évet Érden. A város ügyeivel alig foglalkozott. Annál gondosabban ügyel az ellenzékre T. Mészáros úr, Érd polgármestere, akinek fő közéleti profilja a kormányváltók plakátjainak módszeres ritkítása.

– Róla az őszi önkormányzatin fogunk majd gondoskodni – teszi hozzá vészjóslón Dorosz Dávid. Az indulatok csúcsra járnak.

--

A színen már a frontember, Mesterházy. A baloldal megfogadta az egyik jóindulatú politológus segítő tanácsát. A hátralévő időben nap-nap után kihívják Orbánt, aki a füle botját sem mozdítja.

– Viktor, ne légy gyáva, állj ki – kezdi. Majd a Fidesz programjának elemzésébe bocsátkozik, amely a napokban látott napvilágot. Egyetlen szóból áll: „folytatjuk.” – Az isten szerelmére – riadozik Mesterházy – Hát nem azért jöttünk össze itt Érden, nem azért megyünk el szavazni, hogy megkérjünk titeket, ne folytassátok? Pihenjetek.

Mesterházy a rendelkezésére álló ötven percben megdolgozik a szavazatokért. Sorra veszi a Fidesz kormány összes bűneit.

– Elvettétek a trafikot a kistulajdonostól, a magánnyugdíj pénztárat a leendő nyugdíjastól, adók sorát vetettétek ki és emeltétek azt, ami megvolt, romlott a forint, nőtt a devizahitel, elviselhetetlen a gyermekszegénység. De elég. Ne folytassátok. Elég!

Mesterházy a szociális vonalra helyezi a hangsúlyt. Felsorolja ugyan a jog- és alkotmánysértéseket is, de Érden ez a nyerő, az életszínvonal. Kétségtelen, a stadionépítési mánia a kormányváltás után valószínűleg lehanyatlik. Ez sikertéma, nincs kampánygyűlés, amelyen szóba ne kerülne. Az összebuherált Fideo-focival Orbán rossz lóra tett. Az ellenzéki párelnök a nemrég megjelent OECD tanulmányt említi, amely Magyarországot egyetlen országként említi, ahol radikálisan csökkentek a szociális kiadások. Előkerül (végre) egy pontos adat is. Magyarországon a számítások szerint 3.3 millió a mélyszegénységben élők száma. Nem négymillió, de ez is elég nagy frász. Mesterházy még elsorolja a kormányváltók nyolc fő ígéretét a 250 ezer munkahellyel (ez azért meredek), a 24 ezer forintos kisnyugdíjas gyógyszer kiegészítésről, de akkor már csúcsra jár a hangulat. Mesterházy ígérete a finisben, a gyermek éhezés azonnali megszüntetése valóságos fesztivál hangulatba torkollik.

– Kerül, amibe kerül. Kerül, amibe kerül – mondja az elnök. – Itt nincs mérlegelés.

A várólisták megszüntetésének ismert MSZP-s ígérete már belevész az ünneplés fergeteges zajába. Ugyan, kinek fontos a várólista (persze fontos), bármilyen lista? A közönség az úr és ezt akarta. Egy kicsit ünnepelni, egy kicsit együtt lenni, egy kicsit reménykedni, egy kicsit emelkedni. Tudni, hogy mégiscsak létezik valamiféle szervezett erő, amely kész kiállni értük is.

-----

Mesterházy keményen dolgozott, egy kis szeánsz hátravan. Helyi erők hozzák a gyerekeiket bemutatni „Attila bácsinak”.

– Szeretsz rajzolni Emese? – piheg a kimerült szónok, homlokát törölgetve.

– Elnök úr. Van esélyük Érden? – kérdezzük kifelé tolongva. Buta kérdés, de sodor a tömeg, gyűlnek az autogramok, a szónok még eufóriában.

– Itt aztán tuti. Érd a miénk – mondja Mesterházy. – Most úgy érzem.

– És mi nem lesz az önöké? Nyugat-Magyarország? Az nem az önök bázisa.

– Az ottani szavazatok is kellenek. Ott is jobb eredményre számítunk, mint ahogy kalkuláltuk. Kis különbségekből áll össze a győzelem.

– Észak-Magyarországra utazik. Ott a Jobbik a nagy ellenfél.

– Lemossuk őket. Ahogy a Fideszt is.

Hát itt tartunk. Zsebkendővel törölgeti a homlokát. Siet. Menni kell tovább.