Mennyibe kerül egy polgármester?
Magyarország évek óta az Európai Unió legkorruptabb országai közé tartozik. A hazai szaklapokban mégsem jelenhetett meg egy, a hazai korrupcióról készült kutatás, amelyet az Egyesült Államokban nemcsak közzétettek, de jutalmaztak is. Hogyan hat a korrupció egy szervezet belső struktúrájára? Hogy néz ki egy korrupciós megbeszélés? Miért kerülhet egy piti kis csalás évek múlva milliárdokba az országnak? Jávor Istvánt, az ELTE Szociológia Tanszékének docensét KARDOS ERNŐ kérdezte. Az interjú második, az igazságszolgáltatáson és az egészségügyön belüli korrupcióról szóló részét jövő heti számunkban olvashatják.
– Van elképzelése arról, hogy itthon miért akarták elhallgattatni magukat?
– Amerikai bírálóink Jancsics Dáviddal közös kutatásunkat annak újszerű megközelítéséért díjazták. Módszerünk alapja, hogy egy zárt rendszerben működő szervezet – legyen az vállalkozás, rendőrség, bíróság vagy kórház – belső hatalmi működését vizsgáljuk. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert korrupció esetén érdekes szociológiai szituációk sora jön létre. Ugyanis bár egy intézmény első számú emberét fizetik le, a törvénytelenséget a főnök mindig az alkalmazottakkal hajtatja végre. A beosztottaknak tehát akkor is részt kell venniük a visszaélésben, ha nem akarják, mert legális feladataik mellett azt is kötelesek elvégezni. Legtöbbször persze a cég középvezetői felismerik a főnökség visszaéléseit, ezért próbálják védeni magukat; a vezérkar korrupciójának árát béremelés, prémium, esetleg gyors előmenetel formájában fizettetik meg, szélsőséges esetben akár a feje tetejére is állhat a szervezeti hierarchia. Zsaroló pozícióba kerülve a középszintű vezetők növelhetik befolyásukat a korrupt vezérkar felett, ha a birtokukban lévő bizalmas információ erre elegendő. Ennek következményeként pedig az egész szervezet irányíthatósága kiszámíthatatlanná válik, amit érdemes figyelemmel kísérni.
– Itthon akkor sem jelentették volna meg a tanulmányt, ha az ön tanítványai, esetleg beosztottjai ülnek a szerkesztői székben?
– Akkor talán megjelenhetett volna, de a mellőzésünk nem személyes természetű. Elutasításunk oka egyszerű: a szociológia tudományának mai hangadói közül többen kijelentették, hogy hatalomelméletem – amelynek alapján dolgoztunk – szerintük téves és rossz irányba visz. Emiatt itthon alig kapok lehetőséget. Ezzel egyébként leginkább egyes hazai társadalomtudományok innovációra való képtelenségét mutatták meg, mert érvekkel is lehetne szakmai vitát folytatni.
– Önök arra jöttek rá, hogy egy szervezetben minden döntési pozíció pénzzé tehető, illetve valamilyen előnyre váltható. De mi ebben az új?
– Mi a korrupció technikáját, a szervezet belső működésére való hatásait kutatjuk, hiszen egy társadalom akkor képes a visszaélések ellen védekezni, ha ismeri azok működési mechanizmusát. Kutatásaim során részt vehettem például olyan korrupciós megbeszélésen, amelyen a vállalat vezérkara azt mérlegelte, mennyibe kerül egy polgármester...
– No és mennyibe?
– A konkrét esetben millión felüli összegért vették meg. Egy kistelepülés polgármestere nyilván olcsóbb, a nagyvárosi drágább, ott több millióról beszélhetünk. Az említett bizalmas tárgyaláson a törvények által tiltott kartell megalakításáról is döntöttek. Közben mérlegelték, kikkel érdemes létrehozni az árszövetséget, annak milyen veszélyei lehetnek, kit kell megvenni, hogy a hatóság ne jöjjön rá. Emellett szó volt még a következő kartell szereplőinek kiválasztásáról, pályázati manipulációkról is.
– Nem nyílt ki a bicska a zsebében, nem tett feljelentést?
– Kutató vagyok, nem rendőr. A munkám a hatalmi rendszer, a korrupció működésének megmutatása, ezért engedtek be később egy kerületi önkormányzat tulajdonában lévő épület eladási tárgyalására is. Az üzleti megbeszélésen az állam által megbízott közvetítő megmondta a vevőnek, hogy az eladó ingatlan minimális ára százmillió, amiért az ügynök kétmilliós sikerdíjat kap. De azt is világossá tette, hogy az épület valójában 180 milliót ér, és a magasabb ár esetén a jutalma meg is duplázódik. Ezek után papíron mégis az alacsonyabb, tehát a százmilliós ár mellett döntött a vevő és az eladó; az alk- a továbbiakban már csak arról folyt, hogy az árkülönbözetet, tehát nyolcvanmilliót milyen arányban osszák szét feketén.
– Bár törvénytelenséget csak az üzletkötő követett el, de nyilván vitte a pénzt az önkormányzat vezetőinek is. Magyarországon előfordult már, hogy a középvezető – ebben az esetben az ügynök – fellázad, és nem hajtja végre a törvénytelenséget?
– Emlékezzen rá, hogy az adóhivatal egykori szakembere, Horváth András kilépett a cégtől, mert úgy látta, hogy részben az adóhatóság vezetőinek és ami még rosszabb, az állam csúcsvezetőinek passzivitása miatt ezermilliárdos áfacsalás történhetett Magyarországon. Konkrét esetek támasztották alá az állítását, de a rendőrségi nyomozás eredményei máig sem ismertek. A szervezeti csalás úgy működik, hogy a főnök ügyeskedéséről tudnia kell a helyettesének, a gazdasági vezetőnek, a számítástechnikai részleg vezetőjének, a jogásznak, a pénzügyesnek – és sorolhatnám. Az egész hierarchia tudja, mi történik, de hallgat, sőt közreműködik. Kivéve Horváth Andrást, akit megpróbáltak hitelteleníteni.
– Szociológiai kutatások szerint a magyar nép díjazza a korrupciót, mert úgy gondolja, hogy a szabályok átlépése nélkül nem lehet érvényesülni. Ilyen körülmények között bolond az a politikus, aki nem műveli, hisz megbukni úgysem fog.
– Felsőbb szinteken a legkevésbé korrupt nyugati országokban is van vesztegetés, különösen az állami vagy nagyvállalati szférában. A szervezetek tizedében elég jelentős összegeket fordítanak piacszerzésre.
– Emlékszünk, a Gripen harci repülőgépek eladásai ügyében mekkora korrupciós vihar kerekedett.
– Igen, abban benne lehettek svédek, angolok, osztrákok, talán még amerikaiak is, és persze mi, magyarok is gyanúba keveredtünk. A bankrendszer „összjátékáról” is bőven olvashatunk. A „felső szint” a világ minden részén ki van téve a korrupciónak, mert ott találkozik a gazdaság és a politika. Ha ebben a szférában nem születik együttműködés, akkor nem működik a világ. Ezért van ára mindenütt a törvényeknek, hisz a jogszabály mindig valakinek az érdekeit szolgálja.
– A meghozott törvényért cserébe pénzt kap a politikus?
– Vagy jelentős jövedelemmel járó igazgatótanácsi állást, utazást, esetleg ebédet. De a politika és a tudomány között is kimutatható a korrupció, hiszen a tudós véleményének árát a pártok is „beárazhatják”. Ez azonban még nem korrupció. Mindenki azt a szakértőt alkalmazza, aki közel áll politikai értékeihez. Ez a tudomány és politika természetes kapcsolata. A korrupció akkor jelenik meg, ha az elemzéseit valaki túlságosan is a megrendelő szájíze szerint alakítja. Ahol különböző társadalmi alrendszerek működnek egymás mellett, amelyek más-más értékekkel fizetnek, ott szükségszerű ez a folyamat.
– Mi az igazi ára a korrupciónak?
– A korrupció ára egészen pontosan nem számítható ki. Erre példa az iskolák számítógéppel történt ellátása, ami akár a jövő felélésére is alkalmas. Nemrég derült ki, hogy a szükségesnél drágább laptopokat vettek, emiatt nem kapott belőlük mindenki. A korábbi kormányok kakaóbiztos számítógépei idéztek elő hasonló helyzetet. Ahová jutott a gépekből, ott a diákok tudása tíz év múlva korszerűbb lesz. Ők jobb szakmát tanulhatnak, esetleg egyetemre mennek; ahol viszont nem kaptak, ott lemaradhatnak, esetleg munkanélkülivé válnak. Ez a jövő felélése! Ugyanis tíz év múlva érzékelhetjük majd a mai döntés hatását. Csak ez az egyetlen döntés milliárdokba kerülhet majd az országnak. Holott ez csupán egy rosszul sikerült közbeszerzés vagy piti kis csalás.