Mennyi is lehet az annyi?
Az eddig ismertté vált információk szerint a népegészségügyi termékdíjat bizonyos túlzott só-, cukor-, illetve koffeintartalmú feldolgozott élelmiszerekre vetik majd ki (üdítőitalokra, jégkrémekre, csomagolt édességekre, sós snackekre, illetve étkezési porokra). A tervek szerint ezzel akkor terhelnék a termékeket, ha az előbb említett összetevőkből bizonyos értéknél többet tartalmaznak. A termékdíj tételes adó lesz, az érintett élelmiszerek kiskereskedelemben értékesített mennyisége után kell fix összeget befizetni a költségvetésbe – áll az IDEA elemzésében.
A kormány szándéka szerint az új adónemből származó bevételek az Egészségvédelmi Alapba kerülnének, ahonnan az egészséges táplálkozás előmozdítását, illetve népegészségügyi programokat finanszíroznának. Deklarált szándék, hogy a bevétel az egészségügyben maradjon, és ne a központi költségvetés forrásait növelje. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alábbi elemzésében a tervezett egészségügyi termékadó-szabályozást és bevezetéséből származó bevétel becslését, illetve az érintett piaci szereplők jövőbeni alkalmazkodásainak lehetséges forgatókönyveit végezte el.
Becslésünk szerint 20 milliárd forint körüli bevétel várható a népegészségügyi termékdíjból, amely alapvetően megegyezik a kormány által várt összeggel. Ugyanakkor a bevétel kapcsán kockázatot jelent a szereplők vártnál nagyobb mértékű és relatíve költségmentes alkalmazkodása, mivel számos termékcsoportnál az adó miatti jelentős drágulás a gyártókat és a fogyasztókat egyaránt arra ösztönzi, hogy kiváltsák a termékdíj-köteles élelmiszereket. A termékdíj-bevétel sokkal inkább jelent majd az egészségügynek juttatott többletforrást – például a bérek emelése érdekében –, mint a népegészségügyi helyzet (például prevenció általi) javításának eszközét.
Az egészségügyi termékdíj-bevétel becslése
Az egészségügyi termékdíjból származó költségvetési bevétel becsléséhez ismerni kell az érintett termékcsoportok kiskereskedelmi forgalmát és annak mennyiségét. Arról nem állnak rendelkezésre információk, hogy a termékcsoportok pontosan mekkora részét kötelezik majd az adó megfizetésére, ezért bizonyos leegyszerűsítéssel kell élünk az adóalap forgalmának és mennyiségének meghatározásakor. Mivel az érintett élelmiszerek vásárolt mennyiségéről és értékéről szintén nincsenek információink 2010-ről, utóbbiakat úgy becsüljük meg, hogy a rendelkezésre álló bázis-évek értékeit a KSH élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi forgalom érték- és volumenindexével megszorozzuk. Az eljárást az indokolja, hogy a válság következtében az élelmiszerfogyasztás volumene jelentősen visszaesett.
A becslésnél feltétezzük, hogy az adót – áremelés formájában – teljes egészében áthárítják a vásárlókra. Egy szűkülő piacon, árérzékeny fogyasztók mellett viszont annál nehezebb árat emelni, minél nagyobb a kereskedők közötti verseny. Jóllehet, a gazdasági (élelmiszerpiaci) helyzet alapján nem kellene érdemi áthárítással számolni, illetve az értékhatárok fontossága miatt néhány termékcsoportnál (az üdítőknél, sós snackeknél vagy az energiaitaloknál) reálisan felmerülhet, hogy a gyártók csökken-tett só-, cukor- és koffeintartalmú termékeket fognak kínálni és reklámozni, hogy a termékdíjat elkerüljék. A fogyasztó érdeke, hogy – különösen a fajlagosan magasabb termékdíjjal sújtott körben – az adóval nem érintett helyettesítő termékre váltson (például csökkentett cukortartalmú üdítőitalra).
A termékdíjhoz további alkalmazkodási lehetőséget jelenthet a nem legális termékek forgalmának emelkedése (például áfa-csalás formájában). Emellett az árdifferenciával arányosan erősödhet a magánimport, különösen az országhatár közelében élőknél. Mindezek alapján jelentősebben is csökkenhet a termékdíj bevezetéséből származó adóbevétel (az áfát is beleértve).
Amennyiben az egy termékre kivetett forgalmi adót a gyártók valamilyen mértékben áthárítják a vásárlókra – azaz emelkedik a fogyasztói ár –, alapesetben csökkenni fog a termék iráni keresletet. Minél inkább létezik olcsóbb helyettesítő termék, annál inkább csökken az adóval sújtott termékek fogyasztása. Az könnyen belátható, hogy a szóban forgó cikkeknek vannak helyettesítői, és a szabályozás a gyártókat is ilyen típusú termék előállítására ösztönzi. Az áremelés hatására tehát akár jelentős fogyasztáscsökkenésre is lehet számítani a termékdíjas élelmiszereknél.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja.
