Meleg ketrecmenet tojászáporban

– Fegyver, szúró-vágóeszköz, tojás, esetleg kanál?
– Semmi.
Máris kordonon belül vagyunk. Ha ez kell a büszkeséghez. Regisztrációért cserébe sajtós matricát kapunk, jobb a biztonság. Plakátot („Jesus had two daddies”) cipelő csajszit ugratnak barátai, „megint fel akarsz kerülni a kurucra?”

Most bajosan menne. Tegnap délután óta nem fut az oldal. Texasig érne a magyar titkosszolgálat keze? Csak ámulunk.

És bámuljuk a színes táblákat: „Első magyar ellen ellentüntetés”, „Mitől félsz?”, „Szeretlek”. Ők, odakünn, épp ettől.

„Nem utálok senkit. Félreneveltek?” póló közelít felénk. Az árnyékban Lévai Katalin, odébb Horn Gábor, az Új Generációs Léderer András. Megszórják a népet szivárványszín ÚG-s píárpapírral: „Liberálisok a melegek jogaiért lépésről lépésre”.

Buziznak a kordonon kívül

Atombiztosra lőtt szőke loknis pózol a fotósoknak, csipkekesztyű a kacsón, áldekoltázson méretes ezüstkereszt, neccharisnyára feszül a forró naci.
– Ennyi rendőr… Háborúra készülnek? – sopánkodik valaki. Odébb, a Deák téren maroknyi magyar izmozik, két kisbusznyi kommandós ügyel rájuk. Egy Trianon-pólós nő aztán az Erzsébet téri kordonnál fesztiválozik.
– Őket védeni bezzeg van pénz.

Szetey Gábor pattan a szakadt, zászlókkal és művirágokkal dekorált Merci platójára, köszöni a kiállást, üdvözli a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvényt.
– Elég volt a félelemből, a bezártságból, a közönyből. Változás kell parlamentben, játszótéren, utakon és templomban.

Kordonon kívülről buzizzák bátrak az exállamtitkárt, egy negyvenes távolba vesző büszke tekintettel állja az igazoltatást. Fekete farmer, fekete cipő, fekete póló, fekete pulcsi. Az a férfi színe.
– Senki nem kíváncsi rájuk – magyarázza a rendőrnek. Társa leinti.
– Csak a táskát itt ne hagyjuk.

Indul a menet, tuc-tuc zeng a házfalakról. De nincs nagy partifíling.
– Félek, hogy haj vagy bugyi nélkül megyek haza – búgja vörös díva kolléganőjének. Aztán helyreigazítja mellét és dacosan a vonulók közé lép.
Pár méter után a pálya széléről hallik a felvilágosítás, „benne vannak a politikusok is, hiszen engedik.” Becsapódnak az első tojások, valaki a platóról vízipisztoly sorozza a tömeget. Az először röhög, aztán ijedezik, hogy savat kaptunk. Azt ugyan nem, de bűzlünk rendesen. Kérdezzük a receptúrát, ám a srác csak somolyog.
– Nézd meg a bombagyáron.

(Megnézzük. Tomcat blogja szerint „az anyag közönséges folyékony aroma, egyrészt élelmiszeradalék, másrészt horgászboltban kapható folyékony csali. Két diverzánsunk vízipuskával épült be a buzik menetébe, és alaposan végiglőtték az összes ratyit ezzel az anyaggal, különös tekintettel a kamionokra, és az abban vonagló kis SZDSZ-es gennyekre. S hogy mit tud ez az anyag? Képzeld el egy egyhetes cigányhulla hónaljszagát. Na, az kábé a fele. Az egyharmadának.”)

Hát gratulálunk. Azoknak is, akik délelőtt nem találtak jobb elfoglaltságot, s tojást preparáltak a kuruc.info korábbi, képekkel illusztrált utasításainak megfelelően. „Szükséges eszközök: tojás, fecskendő, festék, szög, kalapács, teszkógazdaságos zacskó, pillanatragasztó. Első lépésként kemény asztalon a tojás hegyesebb végén egy lyukat ütünk kalapács és szög segítségével. Óvatosan kell, nehogy megrepedjen az egész héj. A cél az, hogy egy fecskendővel elsőként kiszívhassuk a tojás belsejét. Ezért a tojást szélesítenünk kell – erre a célra megfelel bármi: egy fúró, egy nagyobb csavar stb. Egy átlagos tojás tartalma kb. 50 ml, tehát a kiszívás után közel fél deci festéket tudunk belenyomni. Miután beletöltöttük, a lyuk körül kenjük be folyamatosan pillanatragasztóval a tojás hegyét, majd rakjunk rá egy darab nejlont. A tojás el is készült, tojástartóba rakjuk a befedett nyílással felfelé, majd egy nejlonzacskóban 100 százalékos biztonsággal szállíthatjuk.” És még egy jó tanács: „Figyeljünk arra, hogy ne nagy lendülettel dobjuk a tojást – nehogy a mi kezünkben fröccsenjen szét. Szépen, puhán dobjuk a ratyik közé – ne fejre, hanem felsőtestre célozzunk, így valahol biztosan eltaláljuk a vonagló köcsögöt.”

Olvasói levelekben a továbbfejlesztett verziók: paprikatöltet és záp. „A 35 fokos melegben igen hamar megérik a cucc és kellemesen ragacsos, nyúlós, valamint roppant büdös lesz. Üdvözlettel, hűséges olvasótok: Marhabéla.”

Bukósisak, árpádsáv

Szóval készültek. Az első komoly sorozatot a Liszt Ferenc térnél kapjuk. Az Írók Boltja szomszédságában parkíroz az örökös tüntetős autó. Röpül tojás, üveg, kő, Molotov. Nincs hova futni. Balunkon a kiszuperált rendőrségi Rábák érik egymást, a jobboldalon mozgó sorfal védi a menetet, mögötte utcahossznyi lightos kordon. Csapda. Méltóság? Ahogy a tojáshéj, törik darabokra.

Odakint a tömegbe zúznak a rendőrök, de csak lassan enyhül a zápzápor, cserébe könnygázt szívunk. Kolléga meséli, „volt egy kis adrenalinlöket”.
– Sokan voltak, a rendőrök meg jöttek szembe. Egy tüntető megkóstolta az aszfaltot. Inkább bejöttem.
– Hogyan?
– Nyitva volt a rács.
Ja.

Az Oktogonra érve enyhül a riadalom. Lány hadarja a mobilba:
– Előttünk landolt egy üveg, úgy beparáztunk, hogy remegett a lábunk.
Már csak a szervízúton haladhatunk és a járdán, a másik oldalra ellentüntetőket várnak.
A mellékutcák védhetetlenek. Elő ernyő, bukósisak, esőkabát. Egy fotós papundekli-pajzzsal dolgozik. Eötvös utca tojás, Csengery tojás, Vörösmarty extrának uborka is a nyakba. „Haladjunk, haladjunk, csak egy újabb adag lecsó” – mantrázza a rendező a kereszteződéseknél.

Kordonon kívül néhányan kurvaanyáznak, ha rendőri beavatkozásra oda a fegyverkészlet.
Középkorú párocska árpádsávval masírozik a menetben, azt mondják, szemből simán besétáltak. Aztán valaki szabadítaná csíksáljától az asszonyt, mire ő felháborodottan fotózza az atrocitást.

Egy rendező a hátizsákjából tojásokat előkapó férfit fülel le. Az aszfaltra toccsan a cucc, rendőrök kerülnek.
– Az úrnál tojás volt – magyarázza a közeg a felettesnek.
– Lecsót akartam főzni – magyarázza az úr a közegnek.
Hajdúböszörményi a férfi.
– Kétszáz kilométert utaztam, hogy itt lehessek.
Srác lép hozzá, gratulál. Már megérte.
Amíg állunk, bulizik, akinek van gyomra hozzá. Aztán a felvonulókat mellékutcákba terelik.

Leütötték, megdobták, beverték

A Hősök terén korábban oszlatás volt. Üvegcserép, kockakő, kidőlt jelzőtáblák – egy csata képei. A térről kiszorítják az ellentüntetőket, közben a menet kerülő úton megérkezik az’56-osok terére. Kordon bezár, kész az újabb ketrec. A tojás azért elér.
A rácson át Czakó Pétert, az egyik szervezőt faggatjuk.
– Volt, akit kővel is eltaláltak, engem tojással. Külföldi melegszervezetek révén sikerült elérni, hogy a kuruc.infot letiltsák. Rengeteg fenyegetést kaptunk, sokakat megfélemlítettek, úgy háromszázan lehetünk.
Hazamenni fél. Kocsival jönnek érte az ismerősök.

Patthelyzet. A tüntetők a melegekre várnak, ők a szabad elvonulásra. A rácsok mögött a hangulat szolidan csevegős. A beígért koncert elmarad, a fellépőt kimenekítették. (A térről Szeteyt, Lévait elszállító rendőrségi kisbusz ablakait pedig bedobták. A menetelésen részt vett Orosz Józsefet leütötték, Horn Gábort megütötték.)

Kívül fel-feltámadó buzizás, szórványos gyurcsánytakarodj. Felborogatott szemetesek, egyikbe nő pakolja vissza akkurátusan a beltartalmat. A rendőrök rendezkednek, vízzel tuningolnak, folyik a csapaterőáthelyezés.
– Hello, itt Rómeó, jövünk.

Aztán a felvonulók a színpad köré gyűlnek, a rendezők leveszik sárga mellényüket. Az égen szivárvány – a földön taps. Kicsit halvány, de az övék. Nyílik a kordon, a csapat szoros rendőri biztosítással, a tüntetőktől megtisztított nyomvonalon menetel a földalattihoz. Eltűnnek az aluljáróban.

Nem sokkal később újabb demonstráció érkezik, az „egészséges emberek, párok és családok”. A Gonda-féle rendszerváltó fórum vezérmotívuma: „a szolid homót sajnálom, a magamutogatást utálom”. És: rendszerváltást akarunk. Lépünk.

A menet résztvevői a Bajcsy-Zsilinszky állomásnál szállhatnak ki. Aki teheti, átöltözik, eltünteti a tojásnyomokat. Tévék és internetes oldalak élőben tudósítanak a menekülési útvonalakról. A menekülők pedig félnek. Harmincas férfi az aluljáróban hagyja ernyőjét.
– Kiderül, honnan jövök. Hosszú az út hazáig.
És korántsem méltóságteljes.