Megtörni a gyáva csendet

- Amikor először hallottam, hogy az alkotmányba is belefoglalják Makovecz Imre magánegyesületét, tréfának hittem.

– Valóban abszurd. Még inkább megdöbbentem, amikor megtudtam: az alaptörvényből kimarad a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, az MTA hivatalos társszervezete. Megalázó az is, hogy a kormány nem egyeztetett velünk. Miután a tervezet nyilvánosságra került, társaságunk elnöke, Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténész, és ügyvezetőnk, Ferencz Győző irodalomtörténész segítséget kért Pálinkás Józseftől. Ő az MTA elnökeként volt tagja az alkotmányt előkészítő bizottságnak. Közölte: az ügyben már döntés született, nincs mit tenni. Erre a Széchenyi Akadémia két vezetője lemondott: így akarták felhívni a figyelmet a SZIMA méltatlan helyzetére. Demonstratív lépésüket tiszteletre méltónak tartom. Ezt is megírtam nyílt levelemben az ÉS-ben.

- Csend című írását azzal kezdi: „Vártam, hogy a tekintélyes művészek kiválasztott gyülekezete (melynek történetesen tagja vagyok) hangot adjon felháborodásának, tiltakozzon az őket (bennünket) ért méltatlan, méltánytalan és jogtalan kisemmizésért.” Hozzátette: írásával meg akarta törni a gyáva csendet. Nem sértődtek meg akadémiai társai?

– De, lehetséges. Írásomra csak a két vezetőnk reagált: ők megköszönték. Senkit nem akartam megbántani. Azért fogalmaztam ennyire élesen, mert nagyon feszített a tehetetlenség. Tervezőművész vagyok, ritkán szólalok meg nyilvánosan. Most is azt reméltem: azok a művész akadémikusok, akik látható-hallható szereplői a kulturális közéletnek, majd állást foglalnak, és csatlakozhatom hozzájuk. Ám csend volt. Magánbeszélgetéseken kérdezgettem is többüktől: nem terveznek-e közös tiltakozó akciót? Brummogtak valamit. Mégsem történt semmi. Úgy döntöttem, nem várok tovább, és a magam nevében tiltakozom. Tartoztam ennyivel „saját meszesedő gerincemnek”, de mindenekelőtt Kosáry Domokos emlékének, aki 1992-ben alapította a Széchenyi Akadémiát.

- A rendszerváltás után Kosáry volt az MTA első elnöke. Egyik legfőbb céljának tekintette, hogy az Akadémia ne csak a tudománynak, hanem a művészetnek is központjává váljon, rangot adjon az alkotóknak. Még szintén ’92-ben – az MTA-tól függetlenül – Makovecz Imre „ellenakadémiát” hozott létre, s eleinte azzal indokolta különállásukat: ők főként a képzőművészeket képviselik.

– Megnyilvánulásaik már akkor ellenszenvesek voltak számomra. A SZIMA eredetileg Magyar Művészeti Akadémia néven tervezte a megalakulását. De Makoveczék alattomosan elorozták a nevet, és sietve így jegyeztették be magukat. Viselkedésmódjuk, ízlésviláguk is idegen tőlem, világnézetüktől pedig végképp irtózom.

- Makovecz később beismerte: „ellenakadémiájukat” a kultúra politikai megosztásáért hozták létre. Nyilatkozta: „A liberális gondolkodású emberek az MTA-hoz, a konzervatív és nemzeti gondolkodásúak a Magyar Művészeti Akadémia felé gravitáltak.”

– Szamárság! A mi szervezetünk világnézetileg sem homogén: vannak „kettős tagok” is. Lelkük rajta. Az új tagokat demokratikusan választjuk meg: csakis a művészi kvalitás és a tisztességes gondolkodás számít. Mindig távol tartottuk magunkat a direkt politizálástól. Ez részben helyes, hiszen a művészet legyen független. Akadémiai társaim nagyszerű művészek és kitűnő emberek. Ám a kényszeres távolságtartás, a túlzott óvatosság amúgy is halovány karakterünk elveszítéséhez vezetett. S miközben Makoveczék a haza bölcseinek pózában tetszelegve harsogták sokszor vérfagyasztó nézeteiket, addig a mi társaságunkat bénulttá tették az udvariasan elhallgatott véleménykülönbségek és a kölcsönös tisztelet. Már közös dolgainkért sem tudunk összefogni.

- Makoveczék viszont lelkesen hódoltak Orbán Viktornak. Akadémiájukon belül alakult meg 2002-ben a Fidesz-elnök vezette Szövetség a Nemzetért Polgári Kör. Makovecz 2006-ban a Kossuth téri tüntetők egyik vezetője lett, majd a tavalyi parlamenti választások előtt hangoztatta: felesküdött Orbánra, akinek – szerinte – kormányzói jogokat kellene adni. Udvari művészeit most bőkezűen jutalmazta a miniszterelnök: az alkotmányosítással meghatározó szerephez juttatta őket a magyar kulturális életben, és évi 100 milliós apanázst biztosít nekik. Sőt: az Orbán-kormány 2,3 milliárdból felújíttatja a Vigadót, amelyet – állítólag – ingyen használhatnak majd Makoveczék. Összehasonlításképp: a SZIMA évente 12 milliót kap, s egy kis irodát az MTA épületében. Önök még mire számítanak egyáltalán?

– Pálinkás József megígérte: továbbra is az MTA társintézménye maradunk. Csekély vigasz. Vezetőink – remélhetően – hamarosan összehívják a közgyűlésünket, ahol döntenünk kell: hogyan tovább? Rossz „megoldás” lenne önmagunk feloszlatása. Ezzel azt bizonyítanánk: beletörődtünk a helyzetünkbe. Inkább sokkal markánsabban kellene képviselnünk közös értékeinket.

- Sokak szerint a kormány „rendszerváltást” akar a kultúrában is. A Magyar Művészeti Akadémia alkotmányba emelése is ezt szimbolizálja. A Fidesz központosítja a filmművészetet, párthíveit nevezi ki a színházak élére. Üldözik a liberális filozófusokat, a Széchenyi- és a Kossuth-díj Bizottságból száműzték a szakmai szervezeteket. Vannak, akik úgy vélik: ma nagyobb a politikai nyomás a kultúrán, mint amilyen a hetvenes években volt.

– Én gyűlöltem a Kádár-rendszert: utólag sem vállalok vele semmiféle közösséget. Bárhogyan rongálják is most nálunk a jogállamot, mindmáig sokkal jobb a helyzet, mint a rendszerváltás előtt. Elmondhatom a véleményemet, amely megjelenik egy országos lapban. Ha nem tetszik a kormány, harcolhatunk, tiltakozhatunk ellene, leválthatjuk előbb-utóbb. Egyelőre a demokrácia tanulóéveinek az árát fizetjük. Az elmúlt húsz évben talán túlságosan megszoktuk, hogy szabadok vagyunk. Nem hittük, hogy ezért küzdenünk kellene. De már most érződik: az emberek rossz néven veszik, ha autonómiájukban akadályozzák őket. A Fidesz-fölény még tart, ám bármerre nézek, mindenütt az ízléstelen és dölyfös kormánypolitika sebesültjeit látom. Vannak, akiket a gazdasági intézkedések sújtanak, mások az ideológiai támadások károsultjai. Azt remélem: valójában senki nem szeretne újra diktatórikus pártállamban élni. A demokráciát azonban csak társadalmi összefogással tudjuk megvédeni.