Megszólalt a Pesti Hírlap volt újságírója, akit a szupertitkos kémszoftverrel lehallgattak

Dercsényi Dávid egyike azon újságíróknak, akik érintettek a Pegasus-ügyben. Mint ismert, vasárnap jelent meg a Telex és Direkt36 közös cikke, amelyből az derült ki, hogy egy szupertitkos kémprogrammal figyeltethetett meg az Orbán-kormány olyan magyar újságírókat és üzletembereket, akik kritikusak a kormánnyal szemben. Dercsényi Dávid 2014 novembere és 2019 novembere között dolgozott a HVG-nél, a megfigyelés pedig 2019 tavaszán történt. Az újságíró ezután dolgozott az Azonnali.hu-nál két hónapig, utána a Pesti Hírlap újságírója lett, és onnan pályázta meg, majd nyerte el a Józsefváros újság főszerkesztői posztját 2021 márciusában.

Mit szól a dologhoz?

Amikor május végén kiderült, hogy van egy ilyen ügy, annyira nem lepődtem meg olyan szempontból, hogy mindig is ott volt a levegőben a HVG-ben, hogy valami van. Az informatikai rendszerünket gyakran érték támadások, és mindig szigorították a belépési protokollokat, és azt is éreztük persze, hogy nem vagyunk a hatalom partnereiként, hanem inkább ellenségként vagyunk kezelve. De mégiscsak azért más, ha beigazolódik, vagy konkretizálódik egy ilyen ügy. Azt gondolom, hogy egy újságíró ezzel együtt kell tudjon élni, akkor is, ha nem helyes, hogy ilyen dolgok történnek. De nyilván a hatalom mindig megpróbálja védeni magát, akkor is, ha ez talán nem mindig állja ki a jogállamiság próbáját.

Védje magát, de ne törvénytelenül.

Igen, jó lenne. Még nem tudjuk pontosan, hogyan volt, ez nem kellene, hogy így legyen, és itt azt érzi az ember, főleg az első cikk megismerése után, hogy azért ez a dimenzió nagyon nagy, és mintha nem lenne kontrollja. Ha politikai alapon megfigyelnek embereket, az azért nem szokott ilyen kiterjedten történni a nyugati országokban. Engem személy szerint az háborított fel, hogy bekerült a családom is ebbe az egészbe. A volt feleségem, akinek annyi volt a bűne, hogy az én nevemen volt az ő telefonja, és a gyerekek ügyei is egyszerre odakerültek a belügyminisztérium megfelelő hivatalába.

Vagy az is lehet, hogy az én telefonomról figyeltek meg. De én sem vigyáztam olyan dolgokra, mint biztonság, meg titkosítás, mivel nem foglalkoztam olyan fajsúlyú ügyekkel, amelyek ezt indokolták volna. Gondoltam én. Azt hallottam, hogy a többiek beszéltek ilyenekről, hogy szignált használnak, meg ilyeneket, de kiderült, hogy ezt is ugyanúgy hallják, hogyha ezt a Pegasust telepítették a telefonra. Éltem az életem, ahogy mindenki éli az életét a telefonján, küldtem infókat meg képeket, szóval egész életemnek nagy része a telefonon keresztül zajlik, és ha mindez a családommal együtt megfigyelés alá került, az tényleg nem elfogadható.

Elolvastam a The Guardian, a Washington Post cikkét, és a magyar cikkeket is, és azt vettem ki, hogy állítólag valahol a közelben kellett lenniük ahhoz, hogy rátelepedjenek a telefonjára, tehát 20 kilométerről nem ment volna. Semmi gyanúsat nem észlelt maga körül?

Nem tudom, hogy mire kellett volna, figyeljek.

Például, hogy követik-e?

Nem tudom, mi ennek a módja, és nem volt semmi nagyon feltűnő.

Nem volt olyan, hogy idegen ember feltűnt egy kávézóban a szomszéd asztalnál, és aztán ugyanabban a bevásárlóközpontban ön mellett parkolt, vagy ön mögött állt?

Nem tűnt fel. Nem vagyok elég paranoiás, azt hiszem. Nem figyelek ennyire. És akkor tegyük fel, ha a feleségem telefonját figyelték meg, akkor hozzá is közel kellett kerülnie valakinek. Nem tudom. Nem voltak ilyen gyanús jelek, de mondom, meg sem fordult a fejemben, hogy engem így kipécéznek.

Esetleg lehet, hogy ön által másokat is meg akartak figyelni, és a következő napokban kiderülhet az is, hogy kollégáit is megfigyelték a HVG-nél.

Az is lehet, csak azt sem tudom, ki lehetett az. Nekem tényleg nincsenek olyan forrásaim, olyan informátoraim, akiket így általam annyira meg kellett volna figyelni. Azt sem tudom, hogy általam kit lehetett elérni, mert én a legátlagosabb újságírói munkát végeztem.

Valahogy valamilyen formában munka vagy bármilyen kapcsolatban volt a többi újságíróval, akiket szintén megfigyeltek?

Nem. Semmilyen kapcsolatban nem voltam velük. Panyi Szabolcs akkor jelölt be ismerősnek a Facebookon, amikor a Józsefváros újság főszerkesztője lettem, és ez kicsivel azelőtt volt, hogy szólt nekem erről az egészről. Facebookon sem voltunk ismerősök, nem beszéltem velük.

Tudta, hogy meg fog jelenni ez a cikk?

Igen, szóltak róla. Azt tisztáztuk, hogy akarom-e névvel, és mondtam, hogy igen, vállalom. Azt mondták, hogy valamikor július közepén jelenik meg, de hogy mikor pontosan, azt én is aznap tudtam meg.

Tervez, terveznek valamit közösen?

Erről nem esett még szó, és nem tudom, hogy ebben a témában mi merülhet fel, mármint, ha jogi lépésekre gondol?

Bármire.

Nem merült még fel semmi a folytatásról. Én azt várom, hogy ebből politikailag mi lesz. Ha lesz nemzetbiztonsági bizottsági ülés, stb.

Mire számít újságíróként? Egy normális országban ez két nap alatt a kormány bukását jelentené.

Hát nem beszélhetünk normális országról. Azt gondolom, a kormányt érinti ez majd nehezebben, valószínűleg még inkább elszigetelődik. Arra kíváncsi vagyok, hogy a belpolitikai színtéren ez mit hoz. Mondjuk azért a kormánypártoknak okoz-e bármilyen népszerűségi, vagy bármilyen problémát ez az ügy. De politikai személycserékre nem számítok. Mert akkor az már beismerés lenne, és azt nem fogják bevállalni.

(Kiemelt kép: Dercsényi Dávid. Fotó: Pesti Hírlap archív)