Mégis, ki menne tüntetni?

- Az Orbán-kormány elmúlt három évének gazdasági intézkedéseit az eszement kapkodás, rögtönzés jellemzi. Eddig legalábbis így tűnt. Újabban azonban egyre több szakértő nyilatkozik úgy: a Fidesz nem improvizál, némileg koherens a gazdaságpolitikája. Ön érti ezt?

– Néhány közgazdász valóban megkísérel valamiféle koncepciót és koherenciát felfedezni a fideszes gazdaságpolitikában. Vagy legalábbis belemagyarázni. Szerintem ez tendenciózus és erőltetett. A Fidesz „koncepciója” csak annyi, hogy leporoltak egy elavult és már sokszor kudarcot vallott gazdasági filozófiát, amelyet „unortodox” eszközökkel próbálnak megvalósítani. De kicsi, nyitott ország a mienk, a növekedés nem alapozható belső fogyasztásélénkítésre. Kádár János után Antall József, majd Boross Péter, sőt ciklusának második felében az első Orbán-kormány is próbálkozott ezzel. Mindannyiszor hatalmas deficit és államadósság-növekedés, fenyegető pénzügyi csőd lett a voluntarizmus következménye. A belső fogyasztásélénkítésre alapozott növekedés programja Magyarország számára abszurd! Nálunk hiányzik a fejlesztésekhez szükséges tőke, a korszerű hazai technológia, nincsenek erőforrások, nagyon szűk a belső piac – gyakorlatilag minden gazdasági erőforrást külföldről kell pótolnunk.

- Pedig éppen a hazai fogyasztásra épít az egykulcsos adórendszer is. Noha kétségtelen, a várt hatása elmaradt. Másfelől egyes közgazdászok szerint nem lett volna ez ördögtől való, ha megfelelő gazdasági környezetben – öt-hat százalékos növekedés mellett – vezetik be.

– Csakhogy a kormány nem a várható gazdasági hatások miatt döntött az egykulcsos adórendszer mellett, arról csak propagandájában beszélt. Hidegen hagyták a gazdasági folyamatok. Kizárólag társadalompolitikai szempontokat vettek figyelembe.

- Az egykulcsos szja társadalmilag súlyosan igazságtalan. A felső középosztály jár jól, míg a szegényeket még inkább ellehetetleníti a rendszer.

– Persze, de Orbánék pontosan azt a felső középosztályt akarják megnyerni, amelynek az intézkedés kedvezett. A kormány durva jövedelemátcsoportosítást hajtott végre saját politikai támogató bázisának megerősítéséhez. Hogy ennek a csakis hatalmi érdekeket szolgáló intézkedésnek évi hétszázmilliárd forintos költségvetési bevételkiesés az ára? Ugyan! Nem számít ez Orbán Viktornak. A kormány szabad rablással foltozza be a lyukat: ad hoc diszkriminatív és helyenként brutális adókat vet ki a bankokra, a nagy szolgáltató cégekre, azaz a multik egy részére. És elrabolták a magánnyugdíjpénztárak tagjainak felhalmozott vagyonát.

- Aztán különmegállapodást köt Orbán némely multival. A kiválasztottak pedig nyilván készséggel belemennek bármilyen egyezségbe, csak kímélje meg őket a kormány a különadóktól és a hétfőről keddre kispekulált törvényektől. De vajon ez megnyugtatja a multikat? Úgy értem, számukra ez elegendő ahhoz, hogy valamelyest javuljon a 16 százalékos beruházási ráta, amely európai szinten is példátlanul alacsony?

– Nem. A multik hosszú távra terveznek, ezért alkalmazkodnak a „pusztakörülményekhez”. A különmegállapodásokkal legfeljebb próbálják magukat bebiztosítani a kormány kiszámíthatatlan lépéseivel szemben. Az infrastruktúrát nem tudják elvinni: a gyártósorok vagy a közműcégek esetében a vezetékhálózat leszerelése vállalhatatlan többletköltséget jelentene. Orbánék is tudják ezt. A pénzüket viszont ki tudják tolni innen a nagy külföldi cégek. A győri Audi tavaly kilencszázmilliárd forintnyi osztalékot vitt ki Magyarországról, míg a korábbi, kiszámítható gazdasági időkben majdnem a teljes nettó profitját visszaforgatta a vállalkozásba. Ezek jelzések. Úgyhogy a különmegállapodásnak önmagában nincs beruházást élénkítő ereje. Ahhoz jogbiztonságra és kiszámítható gazdasági környezetre lenne szükség.

- Ehhez képest kiderült a napokban, hogy a magyar gazdaság 0,7 százalékos növekedést ért el, az előző negyedévhez képest. Igaz, a múlt év azonos időszakához viszonyítva továbbra is recesszióban vagyunk. Lehetséges egyáltalán ilyen eredmény – a spirálszerűen zsugorodó gazdaság, az elhibázott intézkedések, az osztogatások és a szabad verseny szétverése ellenére?

– Sok múlik a tavalyi mélypontot törvényszerűen követő lassú helyreállítás megindulásán, az élénkülő külső környezeten, vagyis a szerencsén: ma még hatalmas likviditásbőség van a világban, nőtt a kockázatvállalási kedv, zajlik a hozamvadászat. Ezért kelendőek a magyar állampapírok, s noha hosszú távú eladósodás árán, finanszírozható az ország piaci forrásokból. Valamelyest az is erősítette a piaci bizalmat, hogy Matolcsy György a jegybankban eddig még nem vetette be az ígért unortodox eszközöket. Elvileg ráadásul működőképes is lehetne a szigorú fiskális politikához társuló, növekedést ösztönző monetáris politika. Csakhogy nem ilyen politikai környezetben. Amíg kizárólag a hatalom megtartása és kiterjesztése a cél, semmilyen eszközzel nem érhető el egy dinamikus és fenntartható növekedés. Vagyis maradunk leszakadó, langyos pocsolyaország.

- Ugyanakkor a trafikbotrány a multikkal kötött stratégiai szerződéseknél is világosabban mutatja: a kormány nem riad vissza a versenytorzító intézkedésektől és a piac központi újraosztásától sem.

– Ezzel is a hatalom profitmaximalizálása a cél. Annak az egyre szélesedő körnek, amely pályáztatás nélkül vagy álpályázatokkal nyer zsíros állami megrendeléseket és EU-s pénzeket, nem érdeke, hogy a rendszer változzon.

- Azért a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényegesen több a vesztese, mint a nyertese. Mégis töretlen a Fidesz népszerűsége. Még csak bele sem remegtek a trafikbotrányba. Az internetes közösségi oldalakon már nem is téma a dohánymutyi. Gyurcsány Ferenc jóval enyhébb kiigazításai után a Kossuth tér megtelt őrjöngő tüntetőkkel.

– Mert a Gyurcsány-kormány idején senkinek sem kellett attól tartania, hogy a tiltakozás miatt elveszíti a munkáját. Ma viszont reális az egzisztenciális félelem. És akit politikai okból menesztenek, később teljesen kiszolgáltatottá válik. Már az is az önkormányzatok jóindulatán múlik, kaphat-e egyáltalán közmunkát. Mégis, ki menne tüntetni? Mintegy hétszázezer ember dolgozik a közigazgatásban: a családjukkal együtt az aktív társadalom jelentős hányadát képviselik. Az önkormányzatok jóindulatának kiszolgáltatott munkanélküliek körülbelül félmillióan vannak. Bizonyára az egyre bővülő Fidesz-közeli vállalkozói kör sem vonul az utcára. A többiek a gyerekek és az idősek: értelemszerűen nem ők fogják eltakarítani ezt a rendszert. Ráadásul – ha tippelhetek – az időseket hamarosan megvásárolja a kormány.

- Úgy érti: fosztogatás után osztogatás jöhet?

– Úgy. Akár visszahozhatják a 13. havi nyugdíjat mindjárt januárban, ha kedvezőtlenek a népszerűségi mutatóik. Rögtön meg is nyernek maguknak kétmillió nyugdíjast. Gondoljon csak bele: a rezsicsökkentés egyetlen hónap alatt félmillió, korábban elpártolt szavazót csábított vissza a Fideszhez. Dübörög a kormányzati sikerpropaganda is. Könnyen meggyőzhetők a tömegek arról, hogy a kormány sosem látott teljesítményt nyújt, miközben nem az embereket terheli. Az is világos: a Fidesz pusztán azért ragaszkodik a költségvetési hiánycél erőszakos és öncélú leszorításához, hogy kikerülhessen a túlzottdeficit-eljárás alól. Még esélye is lehet erre: az Európai Unió előbb-utóbb kénytelen lesz elfogadni, hogy Orbán Viktor kormánya teljesítette az elvárásokat – legalábbis a nominális számok szintjén. Akkor pedig a Fidesz végleg megszabadulhat minden kontrolltól. Kezdődhet a nagy pénzosztás.